Giorgio vágyakozva tekintgetett körbe-körbe a játszótéren, babakocsijukban édesdeden alvó ikerlányait tologatva. Álmukban mosolyognak az ikrek, halkan szuszognak, egyszerre lélegeznek.
Angyalkák és nem ördögfajzatok! – így kel a büszke apa egyre csak leánykái védelmére Dórával szemben.
Félretéve az atyai gondolatokat, epekedve gusztálgatni kezdi a tejtől duzzadó, szűk pólókból kitüremkedő kebleket és fiatal tulajdonosaikat. Duzzadó mellek otthon is akadnak bőven, de az itteniek mégiscsak hívogatóbbak… – szontyolodik el saját felismerésétől, tovább leskelődve a Dóránál jóval fiatalabb anyukák felé.
Egyetlen férfiként a lakásukhoz közeli játszótéren, számára teljesen zárt világba csöppent, odapottyanva a kismamák és anyukák közé, önkéntesen vállalva magára a kötelező játszózás terhét.
Jó, tegyük hozzá, annyira azért nem is érdekelte a diskurzus, ami jószerivel kizárólag a kisbabák emésztésével kapcsolatos téma körül forgott.
Kezdetben még valamennyire odafigyelt, és próbált hol bánatos, máskor érdeklődő, vagy épp együtt érző arcot vágni, de amikor tőle is hasonló jellegű sztorikat követeltek a rá szegeződő kíváncsi női szempárok, leblokkolt, zavarba jött, és nyomban elhallgatott.
Kikerült a körükből.
Igaz, hiábavaló is lett volna bármilyen beszivárgási kísérletet tennie az anyukák zártkörű klubjába, mivel ellenkező neméből adódóan esélye sem lehetett az áhított klubtagság elnyerésére.
Akkor sem, ha a babák száma meg van duplázva.
Idővel ugyan megszokták a kismamák Giorgio ottlétét, de továbbra is megfejthetetlen rejtélyként értelmezték maguk között. A skandináv családtípus reformszellemű irányzata, amely teljes jogú résztvevővé emelte az apukákat a baba körüli elvégezendő feladatok terén, még nem honosodott meg a frissiben felhúzott zuglói házak közötti játszótereken.
Kötelező válaszadás helyett azonban szívesebben fújt inkább visszavonulót, s ezáltal passzív díszletévé vált a belterjes játszótéri közösség mindennapjainak.
Nem kívánta magyarázni az ikrek jövetelével beállt otthoni változások okát, és a házasságukban beállt szerepcserét, az egyébként egymás számára is vadidegen anyukák előtt. Passzív jelenlévőként létezett ebben a szerfelett ingerszegény környezetben, ahol egyébként a gyakorta egymásra is sziszegő kismamák kollektív ellenszenve, akár egy kipécézett gyerek vagy szülő iránt, simán a játszótérről való végleges és megfellebbezhetetlen kiutálással járhatott. Nem csoda, hogy rendre fejfájást kapott a kismamák egymás közötti fecsegésétől.
Mert az anyukák locsognak a végtelenségig, mintha Giorgio fülébe közvetlenül karattyolnák bele mindenféle idegen kölykök pirosló popsiját és érzékeny gyomrát érintő, legkevésbé sem kívánatos információk sokaságát. Egyszerűen nem ment Giorgionak az effajta érdeklődő gügyögés. Ide egy nő kell! A megértéséhez és átéléséhez valóban anyának szükségeltetik lenni. A más gyereke körül felmerülő nehézségek feldolgozása nem feltétlenül a férfiak feladata.
Azonban egy férfinak nagyon tanulságos lehet a játszótéren való intenzív jelenlét, ha közelebbi információkat kíván szerezni vadidegen nők szüléssel járó testi-lelki gondjait illetően.
Az aranyérproblémától a visszeres lábakig bezárólag széles a skála. Ezzel ellentétben belső problémáik egymás közötti kitárgyalása szigorúan csak a „klubtagságihoz” köthető.
Pedig számtalan kérdés óhatatlanul is ott van a játszótéri apuka nyelve hegyén. De egy férfi nagyon ritkán keveredik olyan bensőséges kapcsolatba egy szoptatós anyukával, hogy nyugodt szívvel rákérdezzen:
A te férjed megkóstolta már a tejedet? Adsz belőle neki is? Szophat a melleidből? Engeded neki? Mondjuk dugás közben? Vagy ez már túl bizarr, és a tejedet inkább csak a babádnak hagyod meg?
Melyik póz kényelmes neked, ha csináljátok?
Neked is fájt még a hüvelyed behatoláskor? Te kívánod a szexet, vagy egy időre megundorodtál a testiségtől? Lepippantod a férjedet, vagy inkább csak kirázod neki, ha még nem dughattok?
Gyakran sírsz a kisbabád fölött tehetetlenségedben?
Te küszködtél szülés utáni depresszióval?
Megbántad a kisbabád születését?
Milyen érdekes, hogy ezekről a férfiagyban szükségszerűen felmerülő kérdésekről a kispapák egymás között nem beszélnek. Ellenben a gyermekük születése előtt, kérés nélkül is, gátlástalanul kibeszélték egymás között a házastársi ágyban történteket. Ha ragaszkodunk a tényekhez, akár a fogantatás körülményei is szóba kerülhettek férfiak egymás közötti soros verbális malackodásai alkalmával.
Most bezzeg!?
Esetleg a szemérmességük szab gátat? Vagy még mindig tart a varázs, a folyamatos glóriafényesítés a frissiben szült anya feje körül, elodázva mindennemű testiségre irányuló kérdést?
A kispapák védelmére szólva, a kezdeti időszakban ők is ugyanolyan fáradtak lehetnek a „harmadik műszak” gyakorlásától, mint az anyukák.
Felmerülhet persze opcióként, hogy a kispapák asszonyukkal szolidaritást vállalva, átmeneti időre aszexuálissá válnak, és kisebb gondjuk is nagyobb, mint egy jóleső dugás kibeszélése, jobb esetben átélése.
Nyilvánvaló, hogy Giorgio járt rossz helyen, és nem a kismamák.
Ők otthonra találtak egymás közt. Giorgio a legkevésbé sem!
Amikor a játszóra megérkezett az ikrekkel, maga is számos alkalommal lett zavarodottá a padokon vagy a homokozó peremén üldögélő anyukák láttán, hiszen számára elsősorban mégiscsak nőként funkcionáltak, és nem anyaként.
Giorgiónak nem jött át a „nőből mostanra anyává lettem” euforikus üzenete.
Képtelenség volt nem észrevenni a szoptatós anyákat, akik habozás nélkül vették elő tejtől duzzadó cicijeiket. Ami a többi anyának egymás között napi kötelező rutinnak tűnt, az Giorgio ágyékában hosszú időt követően végre, hónapok óta alvó szerszámjának mocorgásához vezetett.
Megrémült önmagától, hogy teret engedett aljas vágyainak. Felmagasztalta volna a szoptatás csodáját, de bármennyire is próbált koncentrálni a nemes ügyre, csak nem ment neki.
Sehogy sem!
Egy beteg állat vagyok! Most jön majd titokban a terhespornó bámulása? – ítélkezett jó előre maga fölött.
Már előre rettegett, hogy valamelyik éles nyelvű, vipera kismama, akit szakadatlanul monitoroz, rajta kapja a leselkedésen, és szégyenszemre véglegesen kitiltatja nem hogy a körzet, de a kerület összes játszóteréről.
De mielőtt még pálcát törnénk Giorgio feje felett, és rendőrért kiáltanánk, szögezzük le, hogy nem a szoptatós anyák után járt leselkedni a játszóra, ugyanakkor tény, hogy nem kapta el rögtön a tekintetét egy-egy anyuka telt kebléről.
Egyszerűen egy kis időre jólesően elidőzött a duzzadó mellek látványán.
Gantner Ádám: Az Üvegszív
Konkrét Könyvek Kiadó, 2017
