A távoli múltból származó fosszíliákat elemezve a szakértők rengeteget megtudhatnak arról, hogy miként is néztek ki az élőlények több millió évvel ezelőtt. Azonban nem minden állattal van könnyű dolguk a kutatóknak.
Itt van például az az őshüllő, melynek maradványai eredetileg Olaszországból és Hollandiából kerültek elő. A csontokat 14 évvel ezelőtt osztályozták, így határozták meg, hogy egy új fajhoz, az Eusaurosphargis dalsassoihoz tartoztak. A leletek igen rossz állapota miatt ugyanakkor a tudósok sokáig nem tudták pontosan, miként is festhetett az élőlény.
Egy 2700 méteres magasságban, a svájci Duncanfurggánál folytatott ásatás során egy csapat a közelmúltban halak és tengeri hüllők fosszíliái közt újabb maradványokra bukkant. A lelet kifejezetten jól konzerválódott, így segítségével sikerült rekonstruálni az Eusaurosphargis dalsassoi külsejét.
Amikor a faj fosszíliáit először megtalálták, úgy hitték, egy kevésbé különleges halra bukkantak. Később kiderült, hogy a csontok valójában nem is egy halhoz, hanem egy hüllőhöz tartoztak.
Az új tanulmányban a kutatók azt írják, a svájci lelet egy fiatal, 20 centiméter hosszú egyedé.
Torsten Scheyer, a tanulmány vezető szerzője szerint konvergens fejlődésről van szó, hiszen a kihalt őshüllő nem állt szoros rokoni kapcsolatban a mai gyíkokkal.
Bár a faj feltehetőleg szárazföldi volt, mégis azoknak a vízi hüllőknek lehetett a rokona, melyek a korszak óceánjaiban éltek. Az állat valószínűleg a part közelében élt, a most azonosított példány talán éppen a víz mellett pusztult el, így került fosszíliája a különböző tengeri élőlények maradványai közé.
A Duncanfurggánál zajló feltárások még nem fejeződtek be, ezért elképzelhető, hogy a közeljövőben újabb páratlan leletek kerülnek elő a helyszínen.
