Ha brit konzervatív párt lennék, nem nagyon kísérleteznék politikai rizikóvállalással. Legutóbb sem igazán sikerült. David Cameronnak például esze ágában sem volt kilépni az Európai Unióból. A Brexit-népszavazás választási trükk volt, Cameron akkor dobta be az ötletet, amikor meg akarta nyugtatni a párttársait, akik egyre EU-ellenesebbek lettek.
Végül Cameronnak nem kellett a népszavazás ahhoz, hogy a toryk magabiztos győzelmet szerezzenek a választásokon. Hogy aztán ezt a győzelmet Cameron szépen el is dobja, amikor a Brexit-népszavazás másnapján lemondott a miniszterelnökségről.
May április közepén jelentette be, hogy előrehozott választásokat tartanak Nagy-Britanniában. A cél egyértelmű volt: minél magabiztosabb konzervatív győzelmet szerezni.
És erre meg is volt minden esély. A toryk és a Munkáspárt között történelmi különbség volt. Előbbi látszólag rendezte sorait a Brexit után, utóbbi pedig darabokban hevert, egy párton belül kifejezetten népszerűtlen elnökkel, akit viszont egy hatalmas és lendületes baloldali mozgalom, a Momentum juttatott a vezetéshez.
Ha most nem tartunk parlamenti választásokat, folytatódna (az ellenzék) e politikai játszadozása (…) A Westminster megosztottsága veszélyezteti azt a képességünket, hogy sikert kovácsoljunk a Brexitből.
– mondta akkor May. És tényleg van abban valami, hogy a jelenleginél stabilabb kormánytöbbséggel sokkal határozottabb megállapodásokat lehetne kötni Brüsszellel a kilépésről. Maynek a felhatalmazás is kellett ahhoz, hogy egyáltalán tárgyalhasson erről. És abban a pillanatban, amikor ő meghirdette az előrehozott választást, még tökéletes alkalomnak is tűnt ahhoz, hogy minden eddiginél nagyobb kormánytöbbséget szerezzenek.
Azokban a napokban a Munkáspárt számára legnegatívabb felmérés szerint 21 százalékpont volt a toryk előnye, a legpozitívabb szerint 11. A Liberális Demokratáknak és a Ukipnek pedig csak 12-10 százalékos támogatottság jutott.
A Yougov múlt heti egyik felmérése szerint konkrétan senki nem szerez majd többséget a választásokon. May abban bízott, hogy a hatalmas tory előny miatt jelentős szavazatokat hozhat majd el Észak-Angliában, ami eddig hagyományosan munkáspárti területnek számított, főleg a Tatcher-éra gyárbezárásai után. Északon nyert legmagabiztosabban a kilépés az EU-ból.
A legszebb az egészben, hogy ezt az előnyt két hét alatt sikerült eljátszania Maynek. Amikor a héten kiszállt a kampánybuszból South Kirbyben, egy északi gyárvárosban, már tüntetők várták, akik munkáspárti zászlókat lobogtatva azt kiabálták, hogy
Lets make june the end of May!
Ami egy szójáték May nevével és a májussal. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a választókörzetet a 2015-ös választásokon a konzervatívok még nagyon magabiztosan hozták.
Elég sok dolog kellett ahhoz, hogy May elveszítse az előnyét. A miniszterelnöki casting után Mayt egy darabig mint Margaret Tatcher újjászületett kivetülését ünnepelte mindenki. Magabiztosnak, nyugodtnak és kompetensnek tűnt. De ez a Brexit-tárgyalások alatt folyamatosan tűnt el, hogy aztán többször is konkrétan hazudjon a választóknak. May ugyanis korábban megígérte, hogy nem lesznek előrehozott választások, most meg, ugyebár, épp vannak.
Ráadásul a miniszterelnöksége előtt May halkan, de biztosan a maradás mellett állt ki. Később mégis elvállalta a feladatot, hogy letárgyalja Nagy-Britannia kilépését az unióból.
Emellett a konzervatívok elég nagy fordulatot vettek a szociálpolitikai ígéreteikben, ami pont azt a bázist idegenítette el a legjobban, akiket a Munkáspárttól hozhattak volna el. Épp South Kirbyben mondta a Guardiannak egy volt tory szavazó, hogy
Ha a Munkáspárt ígéreteinek 50 százaléka megvalósul, az már jobb, mintha a konzervatívok ígéreteinek száz százaléka valósulna meg.
A visszaesés ugyanis nagyjából egyszerre kezdődött azzal, hogy a Konzervatív Párt kiadta a kampánymanifesztóját, amiben szerepelt egy csomó egészségügyi megszorítás is. Az egyik ilyet az ellenzői demenciaadónak neveztek el.
A Fivethirtyeight megnézte, mennyire lehet a jelenlegi előrejelzésekben bízni. Ahogy az a Brexitből is kiderült, a brit felmérések nem túl pontosak, és nagyon nagyok az ugrások. Gyakran még a választás napján készített kutatások is félremérik az eredményt. Az átlagos eltérés 4 százalék, ami pont a kétszerese az amerikainak. Donald Trump megválasztásánál például nem volt ekkora torzítás, mégis mindenkit meglepetésként ért.
Ha ezen az átlagos eltérésen belül marad a választás, de a Munkáspárt javára torzít, akkor még az is lehet, hogy egyenlő számú mandátumot szerez a Munkáspárt és a Konzervatív Párt.
De a konzervatívok visszatérő érve az, hogy ők többnyire jobban teljesítenek, mint a felméréseik előrejelzik. Ez egyébként igaz is, így még az is megeshet, hogy sima előnnyel nyer May a választáson. A felmérések egyelőre nem mutatnak semmilyen változást a gázolásos merényletek hatására, de elég sok olyan hang van Nagy-Britanniában, amely szerint a brit kormány messze nem volt elég határozott a terrorizmus elleni küzdelemben.
A szombati merénylet után mindenesetre May sietett leszögezni, megfelelően megtartják jövő csütörtöki választásokat, és csupán vasárnapra függesztik fel a kampányt.
A szavazást már csak azért érdemes lesz figyelni, mert már az is komoly hatással lehet a Brexit-tárgyalásokra, ha a toryknak koalíciós partnert kell keresnie. Ha kikapnak, akkor még durvább lehet a helyzet, Theresa May pedig az elmúlt száz év legrövidebb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke lehet.
