Egy hasznos telefonbeszélgetés titka egy jó felvetés és az arra adott megfelelő válasz függvénye, tehát ha fel akarunk hívni valakit, alaposan gondoljuk át, hogy miről beszélünk majd, mit kérdezünk, mit javaslunk egymásnak. Lássunk egy példát:
– Szervusz Laci, Feri vagyok.
– Szervusz Feri, hogy vagy?
– Szarul, de büszkén. És te?
– Büszkén, de szarul. Miért hívsz?
– Arra gondoltam, Lacikám, hogy te meg én hagyjuk az egészet a fenébe.
– Hm.
– Mi az?
– Semmi, csak elgondolkodtam.
– Köszörülted a torkodat?
– Nem. Ez nem köszörülés volt, ez egy hümmögés volt.
– Hümmögés?
– Hümmögés.
– Szerintem te köszörülted a torkodat.
– Dehogy köszörültem. Hümmögtem.
– Ne haragudj, de én meg tudok különböztetni egy hümmögést egy köszörüléstől.
– Ebben én nem vagyok olyan biztos.
– Ne veszekedjünk.
– Jó.
– Szóval, mire jutottál a „hümmögésed” közben?
– Azt gondolom, nem rossz ötlet hagyni az egészet a fenébe.
– Igen, sokat gondolkodtam, és szerintem ez a legjobb megoldás. Krr!
– Ez mi volt?
– Semmi, csak krákogtam.
– Nekem ez öklendezésnek tűnt.
– Rosszul látod, ez egy egyszerű, teljesen hétköznapi krákogás volt. Blőőőőőúúúáá!
– Úristen, mi a baj?
– Semmi, hőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő !
– Letegyük?
– Ne, ne tedd le, Lacikám, mindjárt vége! Jháááááj, de fáj!
– Gluttyflatty!
– Tessék?
– Nem tudom mi van velem. Ennek az egésznek így semmi értelme.
– Szerintem sincs semmi értelme. Tegyük le?
– Jól van, pluttyhuttyklutty, szevasz, Ferikém!
– Szia, Laci!
