Kedves Vajna Timi! Az én nevem Marci, elsősorban Budapesten élő ember vagyok, elsősorban. De most nem rólam van szó, elsősorban. Van egy ékszerteknősöm, a Gyémánt, ő egy állat elsősorban, de nekem sokkal többet jelent annál. Ő számomra egy igazi társ. Nagyon boldogtalan mostanában. Nem eszik, nem iszik, harapófogóval sem lehet kihúzni belőle, mi baja. Két nappal ezelőtt, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy Gyémánt sírdogál. Mi a baj, kérdeztem. Semmi, felelte. Tudod milyenek az ékszerteknősök, Timi, nagyon nehezen nyílnak meg az embernek. Úgysem tudsz segíteni, Marci, mondta. De mégis, mi az, kérdeztem. Hát jó, mondta, akarok kurva sok pénzt, ez az igazság. Ez nagyon nagy baj, mert neked nem lehet kurva sok pénzed, de én így is szeretlek, feleltem. Miért nem lehet, kérdezte, ez olyan igazságtalanság. Ha lenne valaki, aki elsősorban segíteni akarna sok embernek, állatnak, gyermeknek, elsősorban, akkor megnyílna a világ, akkor nekem is lehetne kurva sok pénzem, de én nem ismerek ilyet, Marci, mondd, hol vannak ezek az emberek? Erre már nem tudtam mit mondani, Timi, elsírtam magam én is. És tessék, kinyitom ma az internetet, és látom ezt az interjút, amelyben azt nyilatkozod a riporter kérdésére, hogy a te életcélod nem más, mint elsősorban segíteni nagyon sok embernek, állatnak, gyermeknek, elsősorban. Kérlek szépen, keress meg, segíts rajtunk, adjál nekünk kurva sok pénzt, elsősorban.
