Európa-világ és olimpiai bajnok ökölvívónk Danko Lazivics, az NB1 legjobb játékosának választott, 43-szoros válogatott szerb futballista Honvéd elleni Oscar-díjas alakításán bukott ki, amúgy okkal. Ezen:
Gondolatait közösségi oldalán osztotta meg:
Nem önfényezés, de nyertem velencei tornát úgyhogy az elődöntőben eltört a hüvelykujjam, nyertem amatőr világbajnoki címet úgy hogy a döntőbe jutásért megvívott harcban lebénult az arcom bal oldala, több bordám is elrepedt, a kézfejem zúzódott, a mellizmom leszakadt, mint minden rendes és tisztességben megőszült sportolónak, de soha nem látta rajtam senki, hogy fáj. Mert a fajdalom hozza tartozik a sporthoz, a fajdalom magánügy, a fájdalom szent és nem felhasználható eszköz. Értem én hogy a labdarúgásban a taktika része, felfogtam (de nem elfogadtam) hogy ebben a sportágban cél a játékvezető félrevezetése, de ha valóban sportolókat akarnak nevelni, ha valóban sportemberi erényeket akarnak a fiatalokban felszínre hozni, akkor az ilyen és ehhez hasonló szánalmas eseteket meg kell büntetni és az elkövetőt ki kell közösíteni. Az teljesen egyértelmű, hogy egy valódi sportember ilyet nem csinál, persze vannak a magyar labdarúgók között is tiszteseges “sportolók” és rájuk nézve is roppant kellemetlen amit itt láttunk.. hosszú még az út a magyar foci felemelkedéséhez, lehetne mondjuk azzal kezdeni-folytatni hogy sportolókat neveljenek a focistákból..
