Krisztával nem tegnap történt meg, hogy a villám felszámolta kis könyvelőirodáját, de a mai napig felemlegeti a sztorit, ha biztosításról van szó, vagy éppen viharokat jelez a meteorológia.
Amikor elkezdte a könyvelést, családi házuk legkisebb szobájából alakították ki a könyvelőirodát – mindjárt a bejárat mellett, hogy a kuncsaftokat ne kelljen az egész lakáson végigvezetni, ha jönnek. Vagyis hogy megmaradjon a családi ház intim jellege, de a vállalkozás is teret kapjon. A kis szobába került a számítógép, a fax, a telefon, íróasztal, szék, és pár szekrény, ahol a dossziékat tudta tárolni Kriszta. Hamar beindult az üzlet, kialakult egy stabil ügyfélköre. Kényelmes volt ez a megoldás: ha dolgoznia kellett, elvonult a kisszobába, ha nem, akkor pedig a családjával törődött.
Pont egy nem könyvelős napján történt, hogy jókora vihar tört ki, ami Borsodban nem ritka. Férjével éppen a konyhában beszélgettek, amikor hatalmas csattanást hallottak.
Dezső kíváncsi ember, gondolta, kinéz, mit lát. Ahogy azonban a folyosón a kijárathoz közeledett, égett szag csapta meg. Rögtön sejtette, hogy valami baj van. Benyitott a kisszobába, és ledöbbent: a plafon úgy nézett ki egy szabálytalan vonalban, mintha kivésték volna, a szőnyeg tele volt törmelékkel, a függöny karnisostól leszakadva a szoba sarkában, a tapéta foltokban megpörkölődött. Rögtön hívta Krisztát is – az asszony falfehér lett, amikor belépett az irodájába és meglátta a pusztítást.
Kiderült, hogy süket a telefon, a fax is tönkrement, és a számítógép szintén nem indult el. Kint a teraszon a szoba falának túloldalán lévő villamosszekrénynél is látszottak a villám nyomai.
Kriszta ocsúdott hamarabb:
Külön szerencséjük volt, hogy a biztosítási összeget aktualizálták, amikor újabb eszközöket vásároltak az irodába. Így nem voltak alulbiztosítva.
Mindez nagyon jól jött nekik a helyreállításnál, de főleg a meghibásodott elektromos berendezések cseréjénél, mert javítani nem lehetett a kütyüket. Az asszony másnap a szomszédból hívta a biztosítót, kijött a kárfelmérő, ő mondta, hogy a villanyóraszekrényen keresztül hatolhatott be a villám a szobába. Megbeszélték, hogy mi mindent kell megjavíttatni, kicserélni, és hogy minden elvégzett munkáról, illetve a meghibásodott készülékek helyett beszerzett újakról is számlát visznek. A biztosító pedig térítette a kárt.
A már sokszor elmesélt történet végén kérdeztük Krisztát, vajon a jövőbe láttak-e, hogy a vállalkozásuk eszközeit is biztosították az otthonukra szóló lakásbiztosítás megkötésekor. Nevetve mondta, hogy erről szó nincs. Majd hozzátette:
A mi legnagyobb értékünk a házunk. Benne van egész életünk munkája. Ha azzal valami baj történne, mit csinálnánk? Földönfutókká válnánk? Azt már nem. Nekünk egyértelmű volt, hogy biztosítjuk. Akkor is, ha soha nem lesz kárunk. Senki nem tudhatja előre, mit hoz a jövő. Ha pedig megtörtént a baj, már késő!
