Pintér Attila a 2013. decemberi váratlan szövetségi kapitányi kinevezése, kilenc hónapos regnálásának valamennyi megnyilatkozása, kommunikációs tréningjei, majd az első tétmeccse, az északírek elleni 2-1-es vereség kapcsán adott témát bőven a széles közvéleménynek.
Holott ez a salgótarjáni már nem is annyira fiatalember kapitánykodása előtt és azt követően is bebizonyította; itthon az egyik legsikeresebb magyar edző. Olyan, akinek húsz válogatottsága ellenére nem hullott ölébe azonnal az NB1-es kispad, hanem majd tíz éven át tanulta a szakmát alacsonyabb osztályban.
Munkamániásként dolgozott, majd bajnokságot, kupát nyert a Fradival (mindkettőt 2004-ben), óriási bravúrral kupát a Sopronnal (2005), majd NB1-es győzelmet ünnepelt a Győrrel is (2013). Aktuálisan éppen az NB2-es bajnoki cím kapujában áll a Felcsúttal. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy csapatot már feljuttatott az első osztályba, mégpedig 2016 tavaszán a Mezőkövesdet.
A kissé lesajnált borsodi újonccal tavaly ősszel az NB1-ben is virított. 47,4 százalékos teljesítményt ért el, a csapat általános meglepetésre az előkelő ötödik helyen vonult téli pihenőre.
Az 51 éves szakembert váltó Tomiszlav Szivics majd négy hónap és tíz bajnoki után gyatra 27 százalékos teljesítménnyel kieső helyre vezette a Kövesdet, ami miatt a klubvezetés sebesen menesztette a szerb edzőt.
Tomiszlav Szivics Pintérrel ellentétben a szavak embere. Kudarca okaként azt pendítette meg a szerdai Nemzeti Sportban, hogy csapata kapusa NB2-es szintű, ahogy a keret kvalitása sem alkalmas az NB1-es tagságra.
Értik, az a keret, amelyikkel Pintér a felsőházban telelt és amelyet Szivics még öt helyen a saját elképzelései szerint megerősíthetett.
Pedig ez a szerb edző sem akárki. Tavaly kivezette hazája U21-es válogatottját az Európa-bajnokságra, ergo a Kecskeméttel 2011-ben nyert kupagyőzelme mellett még nemzetközi sikert is fel tud mutatni. Úgyhogy biztosan jól látja a dolgokat.
