Elsőre visszakozásnak tűnt, de semmit sem old meg Palkovics László oktatási államtitkár javaslata, amely állítólag megmentené a CEU amerikai képzéseit. Az egyetemen továbbra is úgy érzik, ki akarják őket csinálni, de legalább élvezik, hogy népmesei hősöknek érezhetik magukat. A kormány nem áll szóba velük, mégis harcolnak, hogy Budapesten maradjanak. Bíznak a nemzetközi nyomásban, de a rektor már azon viccel, hogy sosem kapott ennyi külföldi ingatlanajánlatot.
Álmos, de lelkes hangulatban zajlanak a CEU reggeli vezetői értekezletei, mióta harcban állnak a kormánnyal. A harcot külön “response team” irányítja, benne a rektorral a rektorhelyettesekkel, jogászokkal és a kommunikációs munkatársakkal.
Meg vagyunk győződve róla, hogy mi a jó oldalon állunk, és ez lelkesít minket
– mondta Fodor Éva rektorhelyettes. Ezeken az üléseken tárgyalják meg az előző napi fejleményeket, és egyeztetik, hogy mit képviseljenek a nyilvánosság előtt.
Utóbbi főleg Michael Ignatieff rektor érdeme, akinek sikerült megértetnie a szívesen elmélkedő tudósokkal, hogy egy politikai küzdelemben fókuszáltan és koherensen kell nyilatkozni. Nagy tapasztalata van ebben, hiszen Kanadában maga is politikusként edződött.
Sikerült megértetnie velünk, hogy egy csapat vagyunk, közös célért küzdünk, és csakis erre a célra kell fókuszálnunk
– mondta Fodor.
A cél, hogy a CEU Budapesten maradhasson, nem az, hogy megdöntsük a kormányt, vagy hogy mindenki előadja a saját politikai meggyőződését.
Múlt szerdán viszont nem volt elég a reggeli értekezlet, délután is egyeztetni kellett. Palkovics László oktatási államtitkár ekkor állt elő az ötletével, amellyel szerinte megmenekülhetnének a CEU képzései. Az egyetem vezetői nem lélegeztek fel a hír hallatán. Még ha Palkovics jóindulatból is próbál kiskapukat találni a saját kormánya által végigvitt törvényen, úgy érzik, ezzel semmi sincs megoldva: a javaslat nem tűnik se vonzónak, se kivitelezhetőnek.
De miről van szó pontosan?
A korábban elfogadott, új törvény szerint ahhoz, hogy a CEU továbbra is működni tudjon Magyarországon, egyrészt államközi megállapodásra lenne szükség az Egyesült Államok és Magyarország közt, másrészt a CEU-nak az Egyesült Államokban is kampuszt kellene nyitnia. Az előbbivel az a baj, hogy az oktatásügy az USA-ban nem szövetségi, hanem tagállami hatáskör, ezért a magyar kormány legfeljebb New York állammal tárgyalhatna, az utóbbival pedig az, hogy jelentős összegeket emésztene fel, és a CEU-n feleslegesnek is tartják. Ráadásul egyértelműnek tűnik, hogy ezt a jövő év elejéig, ha akarnák, se tudnák megoldani.
Ekkor jött Palkovics ötlete, aki szerint, ha a CEU el is veszíti emiatt a működési engedélyét, még kiadhatna amerikai diplomát. Ehhez elég lenne a teljes képzési portfólióra kibővíteni a két önálló jogi személy, az amerikai CEU és a magyar Közép-európai Egyetem (KEE) közti licencszerződést, amit csak néhány képzésre kötöttek meg 2009-ben. Vagyis: akkreditálják Magyarországon azokat a képzéseiket is, amelyeket eddig csak az USA-ban akkreditáltak, és csak amerikai diplomát adtak. Ha ezt megteszik, jár majd értük amerikai és magyar diploma is, ahogy ez tíz mesterszak és doktori képzés esetében eddig is működött.
A javaslat a CEU vezetését is váratlanul érte, az első sajtómegkereséseknél türelmet is kértek, amíg értelmezik az ötletet. Fodor Éva rektorhelyettes szerint két lehetőség van. Az egyik, hogy Palkovics, aki maga is akadémikus és egyetemi tanár, okosan és jó szándéktól vezérelve próbálja kijátszani a törvényt. A másik, hogy az amerikai CEU-t továbbra is ki akarják csinálni, csak Palkovics talált egy megoldást, amivel a KEE magyar egyetemként valamivel szélesebb pályán mozoghatna, mint eddig.
Fodor az elsőt naiv elképzelésnek tartja, és bár a sajtóban sokan a kormány visszakozásaként értelmezték a nyilatkozatot, a CEU vezetői nem ilyen optimisták. Számukra inkább az volt örömhír, amikor az amerikai kormány a támogatásáról biztosította őket.
Amit Palkovics mond, az értelmezhető így is, úgy is. Ahhoz, hogy pontosabban lássunk, a kormánynak le kéne ülni tárgyalni velünk, de erre nem hajlandó. Itt ülünk és várunk, hogy méltóztassanak valamit mondani. Mi már elégszer próbáltunk velük tárgyalni, most náluk van a labda
– mondta Fodor. Az egyetem vezetése külön kimutatást vezet arról, hogy hányszor írtak levelet Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek vagy Palkovics államtitkárnak.
Azon túl, hogy a kormány csak a sajtóban hajlandó üzenni nekik, a CEU-nak komoly problémái vannak a Palkovics-féle ötlettel:
A CEU továbbra is elveszítené a működési engedélyét Magyarországon, ezek után viszont kérdés, hogy az amerikai hatóság miért akkreditálna egy nem működő egyetemet. Ha a CEU elveszíti az amerikai akkreditációját, nincs kivel licencszerződést kötni, és a KEE sem adhat ki amerikai diplomát. Ezzel viszont megint ugyanoda jutnak, mint eddig: ha nincs amerikai diploma, nincs az a vonzerő sem, ami most idecsábítja a legjobb oktatókat és diákokat.
A doktori programokkal egyébként is kezdeni kellene valamit, mert a mostani jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy licencszerződést kössenek róluk, pedig a CEU képzéseinek harmada doktori program. És ami talán még fontosabb: a CEU egyszerűen nem akarja Magyarországon akkreditálni az összes képzését. “Nem véletlen, hogy ezt eddig csak kevés képzésünkkel tettük meg” – mondta Fodor. Ez egyrészt hosszas bürokratikus macera lenne, másrészt jelentős különbségek vannak az amerikai és a magyar rendszer közt.
A magyar képzési rendszerben a mesterszakos hallgatóknak sokkal több órán kell bent ülniük, mint az amerikaiban. Mások a záróvizsga-követelmények is: az amerikai rendszerben csak a tézisüket kell megvédeniük, a magyar viszont elvár egy tételhúzós vizsgarészt is, és a bizottságba meg kell hívni egy magyar egyetemi oktatót is. Ezért azon a pár CEU-s képzésen, amit Magyarországon is akkreditáltak, most is több órát kell felvenni, és a vizsgák is hosszabbak.
Ragaszkodunk az amerikai képzéshez, mert szerintünk az jobb. Ízlések és pofonok, de nekem felüdülés volt, amikor Amerikában a doktori képzésen nem kellett reggel nyolctól este nyolcig bent ülnöm az egyetemen, és több időm jutott könyvtárazni, olvasni, írni. Van, akinek az egyik, másnak a másik jobb, de mi úgy gondoljuk, hogy a CEU éppen azzal járul hozzá a magyar felsőoktatáshoz, hogy más rendszerben működik, mint az itt megszokott
– mondta Fodor.
Palkovics egyszer csak nem vette fel a telefonját
Korábban jó kapcsolatunk volt Palkoviccsal, ősszel járt is nálunk, a rektor megmutatta neki az egyetemet. Nagyjából egy hónappal a törvény benyújtása előtt viszont abbahagyta a telefonjának a felvételét. Ebből is érzékeltük, hogy valami készül
– mondta Fodor. A CEU vezetői ekkor informálisan értesültek róla, hogy készül a lex CEU, de csak nagyjából tudták, hogy mi lesz benne.
Mindent megtettünk, hogy konzultáljanak velünk, de bedugult az összes csatorna, nem voltak hajlandóak leülni velünk.
Mindenesetre, ha a CEU nem felel meg az új törvénynek (márpedig eszük ágában sincs amerikai kampuszt nyitni, és a szövetségi állammal sem fog tudni egyezkedni a kormány), és a licences megoldás sem jön be, az egyetemnek alternatív megoldások után kell néznie.
Fodor szerint most abban bíznak, hogy a nemzetközi felháborodás jobb belátásra bírja a kormányt.
Nagyon sok irányból nehezedik rájuk nyomás, és remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy újragondolják a politikájukat. Az a 7o-8o ezer ember sem kizárólag a CEU iránti szolidaritását akarta kifejezni, kezd náluk betelni a pohár. Úgy érzem, a kormány ezzel választókat veszít, a konzervatív értelmiség is a CEU és a tanszabadság mellett áll.
A lex CEU most az Alkotmánybíróság előtt van, de mivel nem a köztársasági elnök küldte oda, hosszú ideig ülhetnek rajta. A CEU-n remélik, hogy ez nem így lesz, és azt tervezik, hogy ha alkotmányosnak ítélik a törvényt, a strasbourgi bírósághoz fordulnak.
Ha ez nem jön be, akkor újra kell gondolni a stratégiát. De be fog jönni.
Olyan mint egy népmesében
Arad, Pozsony, Berlin, Vilnius – sorolta Fodor azokat a városokat, amelyek már bejelentkeztek, hogy szívesen látnák a CEU-t. Michael Ignatieff rektor még azon is viccelődött pár napja a kollégáinak, hogy életében nem kapott annyi ingatlanajánlatot mint most, pláne, hogy kastélyokat ajánlgatnak neki.
Remélem nem, mindent megteszünk, hogy ne kelljen
– válaszolta Fodor arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt a költözésre.
Ezt az egyetemet azért alapították ide, hogy itt legyen. A küldetési nyilatkozata szerint az egyetem célja, hogy segítse a posztkommunista régió értelmiségének nyugati irányú nyitottságát. Öt-hat évvel ezelőtt úgy éreztük, ezen már túl vagyunk, el is kezdtük átdolgozni a koncepciót, már nemcsak Közép-Európára koncentrálunk, hanem elindultunk egy globális irányba. Most viszont mégsem tűnik úgy, hogy ez a küldetés idejétmúlt lenne
– mondta.
Itt akarjuk megvívni ezt a harcot.
Nem túlzás harcról beszélni: Fodor számára nagy élmény, hogy miközben egy kutató életében ritkán vannak fekete-fehér pillanatok, most az az alapvető érzésük, hogy a jó oldalon állnak, és ez felemelő érzéssel tölti el őket.
Úgy érezzük magunkat, mint egy népmesében, mi vagyunk a jók, akik küzdenek a gonosz ellen” – mondta. “Megtámadva érezzük magunkat, és úgy érezzük hogy ez fontos küzdelem, nemcsak nekünk, hanem általában is. Számunkra ez egy tiszta és egyszerű ügy.”
Ráadásul az ügy összekovácsolta a közösséget is, úgyhogy, ha ezt túlélik, megerősödve jönnek majd ki belőle.
Nemrég beszélgettem egy kollégámmal, akinek van állása egy másik egyetemen is. Azt hittem, most biztosan átmegy majd oda. Mire ő: szó sincs róla, itt maradok, this is the good fight.”
