A húsvéti szent három nap a liturgikus év csúcspontja, maga a húsvéti ünneplés. Eredetileg Jézus Krisztus feltámadását, húsvét vasárnapot megelőző három nap. Később, estétől estéig számolva a napokat:
az Úr szenvedésének és föltámadásának szent három napja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője húsvétvasárnap esti dicsérete.
Példát adtam néktek
Ma pedig nagycsütörtök van, Jézus elárulásának és elfogatásának napja. Este a tanítványaival fogyasztotta el a széder-esti vacsorát, ami számára az utolsó volt, ő tudta ezt jól. Júdás már úgy érkezett, hogy 30 ezüstért vállalta, kiszolgáltatja a Mestert.
Jézus egyszer csak felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt kötött maga köré, vizet öntött egy tálba, és egyenként megmosta tanítványai lábát. Amikor végzett, visszavette ingét és újra asztalhoz ült. Majd így szólt:
Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Háromszor árulsz el
Ezután elmondta tanítványainak, valaki közülük el fogja árulni őt. A férfiak megrendültek, egymásra nézve, szemükkel kérdezgették, kire gondolt? Arra, akinek a bemártott falatot adom – mondta Jézus, és a falatot Júdás szájában adta, és így szólt: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” A tanítványok nem értették a helyzetet, Júdás viszont abban a percben elment.
Újabb híres jelenet játszódott le:
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
Eztán Jézus megígérte a Szentlélek eljövetelét, magát az igazi szőlőtőkéhez hasonlította, míg az Atyát szőlőművesnek nevezte. Beszélt a világ gyűlöletéről, a Vigasztaló eljövetelétől, a viszontlátás reményéről. Elmondta a főpapi imát, imát mondott az apostolokért, a hívőkért, majd a tanítványokkal együtt kiment a Gecsemáné-kertbe.
Júdás csókja
Gyakran járt oda tanítványaival, Júdás is jól ismerte a helyet, ezért egy csapat római katonával, a főpapoktól és farizeusoktól kapott szolgákat odavezette.
Az áruló jelben egyezett meg velük. Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el! Azzal mindjárt Jézushoz lépett. Üdvözöllek, Mester! – mondta, és megcsókolta. Jézus megkérdezte: Barátom, miért jöttél? Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?
Jézust megkötözve vitték a főpap, Kaifás elé, Péter és egy másik tanítvány követte, lassan hajnalodott.
Folytatjuk!!
