Egy régi budapesti fogház falán téglába karcolt feliratok kísérnek végig a XX. századon

A Keleti pályaudvartól mindössze néhány méternyire, a MÁV egykori bérházainak takarásában bújik meg a második világháború utáni években (1945-1953) Állambiztonági Fogházként működött egykori Mosonyi utcai fogház, toloncház (ide gyűjtötték a Budapesten összegyűjtött csavargókat és koldusokat, akiket aztán hazatoloncoltak) és rendőrlaktanya tömbje, mely ma is rendőrségi objektum, foglyok helyett azonban rendőrlovaknak, a Rendőrmúzeumnak, illetve a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetnek ad otthont.

Az 1886-1888 közt Wagner Gyula tervei szerint elkészült tömbről egy fogalmazó, Schreiber Emil 1906-ban így írt:

„Főleg a kora délutáni órákban van mozgalmas élet a toloncház udvarán és folyosóján. Ez idő tájt érkezik ide az új szállítmány, a „Zuwachs”. Egymás után gördülnek be az udvarra a rendőrség mozgó börtönei, a városszerte ismert zöld kocsik, amelyeken elől-hátul, egy-egy rendőr ül […] Az érkezők zömét hajlék nélkül való csavargás és utcai koldulás miatt hazatoloncolásra szánt egyének képezik, de jó részük csak valamely kihágás miatt rájuk rótt elzárási büntetés kitöltése végett érkezik ide […] Száz főre rúgó szaporulatnál alig vagy 20-30 egyén, ki itt újonc […] A szobák különböző nagyságúak. A legnagyobbak 20-30 ember részére vannak berendezve. Ezekbe többnyire kitiltott csavargókat és koldusokat helyeznek. Vannak azután 10-12 egyénre berendezett kisebb termek, 2-4 egyén elhelyezésére való úgynevezett polgári szobák […] Négyszer havonként már a kora hajnali órákban lárma veri fel álmukból a ház összes lakóit. Ilyenkor indítják útnak a toloncokat, 100-150 ember jut egy toloncindítási napra. Hat-hat toloncot felültetnek egy oldalas szekérre, két-három szekeret közrefog 2-2 lovas rendőr, aztán hajrá […] egyik toloncállomásról a másikig, amíg csak szülőközségükbe nem érnek.”

A történelem számos viharát, így a Tanácsköztársaság és az 1956-os forradalom (ekor néhány napra a nemzetőröket is befogadták) eseményeit is túlélt épületegyüttesek mesélni ugyan nem tudnak, de csupasz vöröstégla falaiknak köszönhetően évszázados faliújságként működnek, melyeken ma több tucatnyi apró jel, monogram, vagy rövid üzenet is megbújik.

Ezek közül emeltünk ki most néhány érdekességet, melyek eltűnéséért bizony ejtenénk néhány őszinte könnycseppet.

Rendőr őrszemeknek kizárólag faliújság

Szabadság!
Éljen a köztársaság
1948 I. 22.

Itt voltam egy szép vasárnap őrségbe
A babám meg mással sétált a ligetbe
és amiről nem beszélünk.
Bpest, 948. VI. 20

Itt álltam első őrségemen az 5-ösön
Jánosi K 2. zlj. 2. század

Édes Mancikám szeretlek
1948. III. 7.

Itt volt szoliba
1949. VI. 10. HM

Major István itt
volt bevonulás előtt
1953.XI.8.

Illés őrm.
1956. X. 9.

Boja László rdr.
926. V. hó

Igyunk sört
77. X. 23

És hogy mi mindebből a tanulság? Hogy a történelem morzsái a szemünk előtt várnak arra, hogy felfedezzük őket, egy kis figyelemmel pedig tényleg csodákra találhatunk, hiszen Budapest ma is tele van a pénzhiány miatt évtizedek óta nem körültekintően ápolt, vagy épp felújított, de patinás szépségét megtartott épületekkel.

Információk: limarnet, a fotók pedig a szerző okostelefonnal készített képei.