A Madách Színház 1983-ban mutatta be a Macskákat, két és fél évvel később pedig, az akkor még főiskolás Détár Enikő is beszálhatott a darabba.
Egy hét alatt kellett megtanulnom a koreográfiát, eleinte még többször szembe táncoltam a csapattal. Azért állhattam be, mert Szilvási Annamária és Tóth Enikő babát várt. Tulajdonképpen az ő gyermekeiknek köszönhetem, hogy részese lehettem ennek a szuper produkciónak, és annak, hogy Szirtes tanár úr tanított a főiskolán. Ennek már 32 éve!
– kezdte a Borsnak a színésznő, akinek az elmúlt három évtizedben csak két eset okozott kihívást abban, hogy macskává változzon.
Akkor még dolgoztam az RTL-ben, csúszott a forgatás, és még a Budakeszi úton is belefutottam egy balesetbe. Azonnal hívtam Cs. Nagy Endrét, az ügyelőt, aki egyébként 34 éve minden előadást ügyel, hogy kések, az öltöztető, a fodrász várjon a kapuban. Másfél órával előbb szoktunk érkezni, nekem sikerült 18.48-ra. De tizenkét perc múlva sminkben, ruhában ott álltam a színpadon.
A másik történet a fiamhoz, Zsebihez kötődik, akivel akkor voltam várandós. Jó félideig játszottam, amíg inkább husi macskának látszottam, nem kismamának, aztán átadtam a szerepet. Egyik nap ebédelni ugrottam be a Madáchba. Zsebi akkor már mozgott a hasamban. Akkor jött Cs. Nagy Endre, és kérdezte, hogy mit csinálok este? Pihenek, válaszoltam, mire megkérdezte: nem vállalnám este a Macskákat, mert valaki lebetegedett? Hát így álltunk színpadra terhes macskaként Zsebivel.
Habár Détár még mindig jó formában van, már évek óta azt tervezgeti, hogy búcsút int a szerepnek. Eddig mindig halogatta a dolgot, de most elhatározta magát.
Az ötvenötöt nem várom meg. Az 53. születésnapomon énekeltem, táncoltam utoljára. Én kértem, hadd legyen az utolsó vasárnap este a szülinapomon. Harminckét év sok idő! Persze, ha hirtelen valaki helyett be kell állni, azon nyomban megyek.
