Sétáló focit, vagyis a hagyományos futball kímélő verzióját játszotta a barátaival az 54 éves Ray Woodhall amikor rosszul lett. Tisztán emlékszik rá, hogy a pályán először fájni kezdett a mellkasa. Nem túl durván, először nem is vette komolyan, amikor a helyszínen lévő mentők először segíteni akartak neki, udvariasan visszautasította. De aztán kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Miután megvizsgálták, közölték vele, hogy szívrohama van, ezért kórházba szállítják.
Woodhallt megoperálták, de este kilenckor újra rosszul lett. Az orvosok felhívták a családját, hogy siessenek hozzá, mert nagy valószínűséggel nem éli túl az éjszakát. Hajnali háromig küzdöttek az életéért, huszonhétszer élesztették újra. A férfi azt mondja, az utolsó alkalom volt a legrémületesebb.
„A párom ott volt mellettem és fogta kezem. Aztán megszólalt a riasztó, berohant az újraélesztő csapat, és ő végignézte, ahogy meghalok.”
A férfi azt mondja, meghalni épp olyan érzés, mint mély álomba merülni. Ő azt hitte éppen ez történik vele újra és újra, amíg meg nem mondták neki, hogy gyakorlatilag minden egyes alkalommal „eltávozott”.
A nővér másnap elnézést kért tőle, hogy éjjel annyit ütögette a mellkasát, majd közölte vele, hogy soha nem látott még embert, aki ennyiszer visszajött volna. Egyszer ott volt, amikor egy beteget hétszer kellett újraéleszteni, és már az is kisebb csodának számított.
Mindez tavaly decemberben történt, az angliai Wednesburyben. A háromgyermekes, üdítőital kereskedő Woodhal teljes felépüléséig még legalább hat hónap van hátra. Azt mondja, azért osztotta most meg a nyilvánossággal a történetét, mert szerette volna kifejezni a háláját és megbecsülését a kórháznak, illetve a dolgozóinak, akik annyiszor megmentették az életét.
(Ray Woodhall a borítóképen az első sor közepén, ingben, sztetoszkóppal a nyakában látható. Körülötte az életét megmentő csapat. Fotó: Worcestershire Royal Hospital)
(BBC)
