Meghalt Burger Barna, Orbán Viktor fotósa. Burger fotográfus eposzi jelzője kihagyhatatlan minden cikkből, ami egyrészt érthető, erről ismert, másrészt igazságtalan, sokoldalú fotós volt, megszállott túrázóként végigfotózta a Kéktúrát és érzékeny portrékat készített ismert emberekről, akikben egyedül az volt a közös, hogy egyikük sem Orbán Viktor.
Harmadrészt nagyon is helyénvaló ez így:
Burger ugyanis igazi fotográfusként, nem lakájként dolgozott, nem kiszolgálta Orbánt, hanem a miniszterelnök különböző szerepeit dokumentálta művészi mélységgel, ez pedig hatalmas munka volt, amit tisztességgel és alázattal végzett. (Emellett pedig protokollfotósként dolgozott mellette, ez volt a munkája.) A mi mércénkkel történelmi életművet hagyott maga után, 1993-ban (!) megkezdett Orbán-projektje testesebb és összetettebb még Obama nyolc évének több ezer képénél is. Függetlenül attól, hogy mit ki gondol a miniszterelnök nézeteiről, intézkedéseiről vagy magáról az emberről, páratlan élmény Burger fotóin végignézni, ahogy a szakállas, egyszerre hadaró és akadozó beszédű, kezdő politikus felnő a feladathoz, átmegy konzervatívba, vérig sértődik a liberálisokra, és lépésről lépésre ő lesz…, hagyjuk a jelzőket, szóval ő lesz a ma ismert Orbán Viktor.
Mutatunk egy példát, vagyis hetet, 2010-ből, az akkor még csak miniszterelnök-jelölt Orbán országjáró körútjáról, a kampányból, amiből végül a kétharmados többség lett, és a NER, alaptörvény-asztalostul, konzultációstul, Mészáros Lőrincestül. (És mellesleg egy nagyon fontos fotóalbum Orbán Viktor 2010 címmel.) Hét évvel később visszatekintve egészen emberi, szinte ártatlan képek. Ide most valami tömör, hangzatos, hatásos tanulságlevonás kívánkozik, de inkább idelinkeljük Burger utolsó, megindító, az Óbudai Anziksznak adott interjúját (ide pedig egy interjúrészletet Veiszer Alindától) és lezárjuk ezt a mondatot.
