Nyolcszáz kilométert autózunk. Keresztülvágunk az éjszakai sivatagon. Csak akkor állunk meg, amikor halljuk a müezzinek imára hívását, valamint egyszer a semmi közepén. Utóbbinak nincs praktikus oka, egyszerűen csak látni akarom a csillagokat a sivatagban, távol mindentől. Minél nagyobb körülötted a semmi, a csillagok annál nagyobbnak és fényesebbnek tűnnek; a fehér félhold bevilágítja az eget, hallgatjuk a kövek pattogását a csillagok hideg fénye alatt.
Rijádból indulunk el hárman, hogy elvégezzük az Umrát, a „kiszarándoklatot”. A Maghrib imádság után indulunk, délután.
Rijádot háromsávos autópálya köti össze Mekkával. A muszlimok úgy is emlegetik a várost, mint Alharam Almekí.
Azért tilalmas, mert tilos a városban vadászni, rosszat tenni. A Haramban minden cselekedet értéke sokszorozódik Isten előtt. Ezt mondja a hagyomány.
Ellentétben az iszlámban kötelezően előírt Hádzszsal, az Umra nincs időhöz kötve, bármikor megteheti az ember. Igaz, ez nem mentesíti, hogy életében egyszer a nagyzarándoklatot is elvégezze. A nagyzarándoklat amúgy magába foglalja a néhány óra alatt elvégezhető kiszarándoklatot, azzal kezdődik.
Napfelkelte előtt egy órával érünk a zarándoklat kezdőpontjához, a Míkáthoz. A rozsdavörös hegyekben egy fehércsempés komplexum áll, közepén hatalmas kúttal, körülötte rituális tisztálkodófülkék, külön épület a nőknek és a férfiaknak.
A muszlimok a Míkátnál itt kerülnek az Ihrám megszentelt állapotába, melyben minden gondolatukat Isten tölti ki. A zarándoklat felajánlás Istennek, hívásának meghallgatása. Ez a hívás tükröződik minden zarándoklatra indulón. Az arab társadalmakban minden közösségi élmény.
Ha valaki elvéti a Míkát, Mekkában is beöltözhet, ennek azonban ára van. A mulasztást élőáldozat bemutatásával kell pótolni, ami nem olcsó mulatság.
A rituális mosdás elvégzése után mi is beöltözünk. Kétrészes, fehér, a derekunkat és a vállunkat takaró ruhát öltünk, így kerülünk az Ihramba. A király és a koldus is ilyen öltözékben vonul Isten elé, ez a jele annak, hogy a legfelső hatalom előtt mindenki egyenlő.
Az Ihram állapotában tilos illatosítószert használni, varrott ruhát viselni, tilos a haj és a köröm vágása. Egészen a zarándoklat befejezéséig tilos a nemi élet, a dohányzás, a káromkodás. Tartózkodni kell a rossz gondolatoktól is, már amennyiben ez lehetséges.
Az átöltözés után visszamegyünk a kocsihoz, a csevegés, mely utunkat jellemezte, nyom nélkül tűnik el hármunk mellől. Vallásos szövegek mantrázása tölti meg az autót, miközben kanyargunk lefelé a meredek szerpentinen, Mekka felé. A település előtt kétnyelvű felirat tudatja, hogy a városba lépés tilos a nem muszlimok számára.
Ellentétben a várakozásommal, Mekka modern város. A Meszdzsid al Haram előtt felhőkarcolók állnak, hotelek, amíg a szem ellát, gondoskodni kell az évi több millió zarándokról. A világ negyedik legmagasabb épülete, az Abrádzs Ál Bajt, tetején zöld színű órájával pont a Kába épületre néz.
Mohamed próféta szülővárosában alig találni korabeli, régi épületet a Kába köré épült nagymecsetben meghagyott részen kívül. Ennek oka egyrészt a szükség: a szaúdi királyi ház legitimitását a zarándokok és a szent város oltalmazása adja, a mindenkori király legfontosabb címe ez. A másik ok a szaúdi ultrakonzervatív vallásfelfogásban, a vahhabizmusban keresendő. Az iszlámnak ez az irányzata elutasítja a szentek tiszteletét, pontosabban imádását, ezért minden olyan mekkai helyet, mely potenciálisan magában hordozta, hogy külön zarándoklati célponttá váljon, leromboltak.
A Meszdzsid al Haram és a Kába az iszlám vallás legszentebb helye, zarándokolnak ide szunniták és síiták. A királyi családot leggyakrabban a zarándoklaton történt balesetek miatt támadják. Két éve több százan haltak meg egy ledőlő állványzat alatt, mire Irán pedzegetni kezdte, hogy a szaúdi király alkalmatlan megóvni a zarándokokat. A konfliktus odáig fajult, hogy Iránból azóta sem érkeznek zarándokok a királyságba. Az országnak még így is a kőolaj utáni második legnagyobb bevételi forrása a zarándoklat.
Húsz perccel a hajnali imádság, a Fadzsr előtt érkezünk a Meszdzsid al Haramba. A mecset előtti tér tele emberekkel. Látványosan európai fizimiskánk dacára sem zaklat senki. Senki sem kérdezi, kik és mik vagyunk – itt megszokták a külföldieket.
Álmos arcú szaúdi kiskatonák engednek fel a mozgólépcsőkön, hogy bejussunk a Kába köré emelt épület második emeletére, ahol az imádságot végzi a tömeg.
A fátihát időshangú férfi recitálja, hangja többször elcsuklik, sírva fakad, és ezen senki sem lepődik meg. A kegyes Korán Isten szava, melyet az iszlám szerint Gábriel arkangyal diktált le az írástudatlan Mohamed prófétának; sokan gyengülnek el súlya alatt.
Az imádság után felállunk, hogy elvégezzük a kiszarándoklatot, ami két részből áll. Az elsőt Taváfnak nevezik, a Szent Kába épület hétszeri, az óra járásával ellenkező irányban történő megkerülését jelenti. Ez alatt az ember fohászkodik Istenhez.
Akkora a tömeg, hogy esélyünk sincs lejutni a Kába épület közelébe, megérinteni a katonák lezárta mecset legalsó szintjét, így a kerengőn végezzük el a rituálét. A távolság körülbelül hat kilométer, mezítláb vagyunk, így embert próbáló a feladat.
Miután végzünk a taváffal, a szá’j következik. Ennek során arra emlékeznek a muszlimok, hogy Hágár, Ábrahám felesége, amikor Isten parancsára Ábrahám magára hagyta őt és Iszmáil gyermekét – akitől az arabok származtatják magukat -, kétségbeesetten rohangált a Szafa és a Marva hegy között, hogy vizet találjon, vagy karaván nyomára leljen. Hágár hétszer tette meg a távot a két domb között, amikor a vallás szerint Gábriel arkangyal, meghallva a gyermek sírását, a szárnyával vizet fakasztott a sivatagban. A forrást, mely a mai napig létezik, zamzamnak nevezik, és a vizét isszák a zarándokok a mecsetben.
A két domb már a mecset területén található, így a hétszeri körbejárásuk hasonlóan zajlik, mint a Kába kő megkerülése. Egy zöld neonokkal jelölt pontnál a zarándoknak futnia kell, így tisztelegve Hágár kétségbeesett rohanása előtt.
Mire elvégezzük a kiszarándoklat második részét is, a nap magasan jár. Visszamegyünk szállásunkra, hogy az előírás szerint leborotváljuk fejünket, ez a Halk, mellyel kilépünk az Ihram állapotából. Visszabújunk civil ruháinkba.
Rövid ideig pihenünk a szálláson, majd visszaindulunk a nagymecsetbe, ahol a közvetlen közelébe jutunk a Kábának, és csatlakozhatunk a körbe-körbejáró, a világ mindenféle nációjából verbuválódott tömeghez.Az arabok több néven is emlegetik a Szent Kába épületét, a legismertebb, az Isten háza. Az iszlám szerint az első szentély a világon maga a Kába volt, eredetileg az angyalok imádták itt Istent, majd Ádám és Éva tette ezt, utóbb Ábrahám és fia, Iszmáil emelték újra, miután az özönvíz elmosta.
Komoly fényképezőgépet tilos bevinni a Meszdzsid al Haramba, de a mobiltelefonok miatt nem szólt senki, így számos fotót készíthetek. Itt szokatlan, szőke szakállam miatt több zarándok kéri, fényképezzem le őt.
Hajnali egykor indulunk vissza Rijádba. A napfelkelte a sivatagban ér, hideg van, fázom bőrdzsekimben. A láthatár alján derengeni kezdenek a vörös árnyalatai, majd lassan feljön a nap, átmelegíti a hegyeket, a kősivatag piszkos cserjéit, s végül engem is.
