Ez derül ki a 168 Óra birtokába került, belső használatra készült reprezentatív közvélemény-kutatásból, amelyet a Závecz Research készített egy ellenzéki pártnak. A megkérdezettek 49 százaléka szerint a kormány leváltásához szorosabb összefogás szükséges. (A budapestiek 54, a vidékiek 59 százaléka vélekedett így.) A pártok támogatói közül ezt leginkább az MSZP (80%) és meglepő módon az ellenzéki együttműködést hivatalosan elutasító LMP (77%) hívei szeretnék. (A DK támogatóinak csak 61 százaléka együttműködés-párti.)
Nem Gyurcsányra
A kutatás szerint nem mindegy, ki van a közös ellenzéki listán. Gyurcsány Ferencet a többség elutasítja, 63 százalék nem voksolna az ellenzékre, ha a volt kormányfő neve is szerepelne a kormányváltók között. Ezt csak 16 százalék tartaná elfogadhatónak. Az MSZP-szimpatizánsok 62 százalékát nem zavarná a DK-elnök jelenléte, amit az LMP-hívek 79 százaléka viszont elutasítana. A 168 Óra kereste Závecz Tibort, de ő nem akarta kommentálni a felmérést, amit Varju László DK-alelnök nem látott, de úgy vélte, a Fidesz választási törvénye kikényszeríti az ellenzéki összefogást, amiért Gyurcsány is dolgozik. Hiller István, az MSZP választmányi elnöke úgy vélte, a demokratikus ellenzék egysége nagyobb húzóerő annál, mint hogy a listán ki szerepel.
A Medián legutóbb egyébként azt mérte, hogy javult Gyurcsány Ferenc népszerűségi indexe. A válaszadók 26 százaléka szimpatizált vele (utoljára 2007 novemberében állt ilyen jól.)
Nem Orbánra
A Republikon Intézet szerdán azt mérte, hogy 2018 után a többség nem akarja Orbán Viktort, novemberben jelentősen (7 százalékkal) csökkent azok aránya, akik támogatnák, hogy a Fidesz folytathassa a kormányzást. Nőtt a Jobbik, illetve egy baloldali, liberális kormánykoalíciót preferálok aránya. Csaknem kétharmados többségben vannak egyébként a pesszimisták. Ezt pedig a Policy Solutions, a Závecz Research és a Friedrich-Ebert-Stiftung mérte, feltérképezve, milyen általános jellemzői vannak azoknak, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok, akik kritikusak a kormánnyal. Az elemzés szerint az alacsony iskolázottságú, idősebb, kistelepüléseken élő választók között a legnagyobb az elégedetlenség. Az ellenzéki pártok számára ugyanakkor komoly kihívás, többségüket nem lehet interneten elérni.
