Az Eurázsia kifejezést keveset használja egy európai ember, pedig földrajzi értelemben akár egy kontinensként is értelmezhetnénk Európát és Ázsiát.
Nos, van egy sportág, amely arra predesztinált, hogy magáénak tudja a fogalmat. Ez a sportág az asztalitenisz, amelynek európai válogatottjai közül több is ázsiai játékosokkal kiegészített (a klubcsapatokban is sok a kínai, ne feledjük azonban, tőlük tanulni is lehet, újra).
A két bronzérem ilyen körülmények között megsüvegelendő teljesítmény, még ha több is kisülhetett volna a szoros végjátékok miatt.
„Ha valaki az Eb előtt azt mondja, két érmet is szerzünk, aláírtuk volna. Annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy a férfiaknál 50, a nőknél 30 játékos is odaérhetett volna a dobogóra. Nagyon boldogok vagyunk a szereplésünk láttán” – mondta kérdésünkre Barsai Emese, a Magyar Asztalitenisz Szövetség főtitkára.
„Kicsi hiányérzetünk van, hiszen csapatban, párosban és Póta Gina révén egyéniben is hajszálra voltunk az újabb győzelemtől, a fiúk egyéni szereplése pedig kicsit elmaradt a várakozástól. Ugyanakkor a hatodik helyük és a Jakab-Kosiba páros szereplése elégtételt jelent. Úgy gondoltuk, a csapat a 9-12. hely környékére érhet oda, ehhez képest túlteljesítette a várakozásokat” – így a főtitkár, aki elárulta, a magyar szövetség megpályázza a 2016-os csapat-világbajnokság megrendezését és mindent megtesz azért, hogy a Marczibányi téri Ormai László Sportcsarnok ne csak öt évig legyen a válogatott fő edzőhelyszíne.
Mindkét bronzérmet a lányok szállították. A Tóth Krisztina, Póta Georgina, Lovas Petra, Pergel Szandra, Madarász Dóra összeállítású csapat a hollandoktól 3-2-re kapott ki a döntőbe jutásért, míg a Tóth-Póta kettős 3-1-ről szenvedett vereséget a párosok elődöntőjében. Tóth Krisztinát kértük értékelésre.
– Szomorú vagy elégedett vagy inkább?
– Az egyénit bánom, mert Ivancannal szemben nekem állt a zászló az elődöntőben, végül a döntőben alig kapott ki Li Jiaótól. Párosban ugyan vezettünk 3-1-re, de úgy éreztem, ott utána nem volt esélyünk győzni. Ettől függetlenül a két érmet nagy fegyverténynek tartom ebben a mezőnyben. Gina is nagy csatában kapott ki a későbbi bajnoktól, Petra és a csapat is jól játszott. Úgy érzem, ha a hollandokat megverjük, mi vagyunk az Európa-bajnokok.
– Ivancan védekező és támadó játékos is egyben. Ez különlegesnek számít? Miért nehéz egy ilyen ellenféllel játszani?
– Ritka, hogy egy védőjátékos ilyen sokat támad, ő minden alkalmat megragad erre. Nagyon kellemetlen a stílusa, a többi védőjátékost rendre elveri, nem szeretek ellene játszani.
Póta és Tóth megint nagyot alakított:
– Lehet azt mondani, hogy a „magyar iskola” védekező vagy támadó stílusú?
– Mi alapvetően támadójátékot mutatunk be, de valóban érdemes lenne egy komplexebb látásmódot elsajátíttatni a gyerekekkel. A modern védőstílust meg kell tanulni, hogy alkalmazkodóbbak legyünk. Magyar iskolán amúgy a tenyeres pörgetést értjük.
– A közeli jövőben jönnek a Bundesliga-meccsek, a távoliban meg az olimpiai találkozók. Mire lehet számítanunk?
– A bajnokságban most szünet van, de ne feledjük, november elején a csapat-világkupa következik, ahol évek óta ott vagyunk. Az olimpián sok minden a sorsolástól függ majd, progresszív lesz a kiesési rendszer, nem lesz idő javítani. Ott inkább csapatban lehet keresnivalónk, de ezzel várjuk meg a tavaszt.
– Mint a válogatott legrutinosabb tagja, mit gondolsz a szövetség új vezetéséről és az eddigi elképzelésekről?
– Nagyok a tervek, remélem, hogy meg is valósulnak azok. Pákh Imre kint volt Gdanskban, tetszett neki a hangulat, és pont akkor volt ott, amikor a fiúk is bizonyítottak. Büszke volt ránk. Úgy érzem, elmozdultunk a holtpontról, de az előrelépéshez még több gyereket kell a terembe vinni, hisz nélkülük nem sikerülhet a további fejlődés.
„A csapattal a hatodik helyen végeztünk, ez eszméletlen. 16 vagy 17 éve volt utoljára ilyen magasságokban a férfi válogatott, akkor az 5. lett. Titkon reménykedtünk a sikerben, és az, hogy a görögöket meg tudtuk verni, hatalmas bravúr. Kreanga a 25. helyen áll a világranglistán és Jakab Jani és én is megvertem” – mondja Kosiba Dániel, a fiúk már-már oszlopos tagja.
Hogy mi az, ami most megvolt, korábban pedig nem? Kosiba szerint a csapategység és az, hogy mindenki egymásért játszik, teljes erőbedobással.
„Ami a párost illeti: Janival eddig nem szerepeltünk jól, de most kijött a lépés, nagyon nagy eredménynek tartom, hogy nyolc közé kerültünk, és megvertük az első helyen kiemelt svéd párost” – mondja Kosiba. Arra a kérdésre, mennyit tudott együtt gyakorolni Jakabbal, így válaszol:
„Nehéz a párosra koncentrálni, hiszen ez egy egyéni sportág, és jobbára egyéni versenyeken indulunk. Ettől függetlenül készültünk, és mivel Düsseldorfban együtt lakunk, össze tudtunk hangolódni az Eb-re”.
Kosiba Dániel szerint áttörés zajlik a magyar asztaliteniszben:
„Egyéniben aztán nem erre számítottam, egy dán versenyzőtől kaptam ki úgy, hogy 2-0-ra és 10-7-re vezettem. Peches voltam, egy kicsi hiányzott, a döntő szettben nagyon hamar elhúzott tőlem. ettől függetlenül egy Eb-n három számból kettőben is nyolc közé kerülni, szerintem megfelelő teljesítmény. Hamarosan megyünk a világkupára, hiszen a vb-n a nyolcadik helyen végeztünk. Ott nem lesz egyszerű dolgunk.”
Kosiba Dániel – aki eddig a Bundesliga II-ben 5 meccset nyert, 1-et vesztett el – is úgy érzi, áttörés történt az asztaliteniszben, amihez kellett a fiúk eredményessége is, egyre többen érdeklődnek a sportág iránt, ez pedig csak jót jelent.
Jakab János, a Düsseldorf Bundesliga I-es csapatának játékosa is amondó, túlteljesítették az elvárásokat csapatban.
„Az elsődleges célunk az volt, hogy továbbjussunk a csoportból, tudtuk, hogy ehhez a fehéroroszokat meg kell vernünk. Azon a meccsen Danit kivettük a csapatból, nem játszott, mert védőspecialistára volt szükségünk. Ez a beírás végül jól sült el, az pedig fantasztikus, hogy a görögök legyőzésével meg tudtuk fejelni a nyolc közé kerülést. A vb-ken és Eb-ken az első hat helyezett pontszerző és anyagilag is elismerésben részesül, így a szövetségnek is vissza tudtunk valamit szolgáltatni abból, amit nekünk próbálnak előteremteni” – mondta értékelésében Jakab.
Jakab János is elégedett a szerepléssel:
„Minket lepett meg a legjobban, hogy párosban ilyen jól szerepeltünk, de valahogy az Eb alatt összeértünk Danival, ráadásul két jó párost vertünk meg. Egyéniben a bioritmusom nem segített, ennek oka az lehetett, hogy elfáradtam, elég hosszú és megterhelő volt az Európa-bajnokság. Ott, a szlovák srác ellen csak az akarat vitt előre. 16 közé akartam kerülni, de ahhoz még rajta kívül két játékost kellett volna legyőznöm” – tette hozzá Jakab János, aki nagyon várja a világkupát.
„Az már egy másik kávéház, mi a Korea, Németország, Kína, Japán négyesből játszunk valakivel, ők a kiemeltek. Ha itt elkapnánk valakit, arra mindenki felkapná a fejét.”
A BVSC egykori játékosa is sokat vár a szövetség új vezetésétől.
„Nagyon pozitívak az eddigi benyomásaim. Pákh Imre ott volt az Európa-bajnokságon, érezteti velünk, hogy sokat jelent neki a sportág. Lelkes, jelezte, bármiben megkereshetjük a későbbiekben. Tetszik az irány és az, hogy személyesen felkereste a klubokat, hogy tájékozódjon a sportág helyzetéről. Tudom, hogy egyre több a számítógép, a facebook a fiatalok életében, és a klubok is egyre nehezebb helyzetben vannak, el is tűnik egyik-másik, de jó marketinggel és persze a mi eredményességünkkel be lehet csalogatni a gyerekeket a terembe” – vetíti előre a jövő esélyét Jakab János.
