A haszonnövényeink mellett az állatok is egészen másképp néznek már ki, mint évszázadokkal ezelőtt, sőt, kedvenc édességeink is sokat változtak.
A csirkék ötven év alatt négyszeresükre nőttek, sőt, egyre fiatalabb állatok kerülnek az asztalra
Hasonló a helyzet a marhákkal is – az Egyesült Államokban például harmadával nőtt a vágóhídra került állatok átlagsúlya
A padlizsán egészen a tizennyolcadik századig leginkább egy apró, sárgásfehér, tyúktojásra emlékeztető növény volt, mára viszont sokszorosára nőtt, sőt, a legnépszerűbb fajta a fehér színét is elvesztette.
A kaviárra a tizenkilencedik század folyamán haszontalan és értéktelen dologként tekintettek – na jó, egy hasznuk mégiscsak volt: a bárokban bármennyit lehetett enni belőlük, ettől pedig az emberek szomjassá váltak, majd újabb kört rendeltek.
A vadkáposztából évezredek alatt, keresztezések egész során át alakult ki a mai brokkoli, kelkáposzta, kelbimbó, karalábé, és társai.
A kilencvenes és kétezres évek gyerekeinek kedvencévé vált, ügyes tartókkal még népszerűbbé tett PEZ cukorkát 1927-ben a cigarettáról való leszokás segítségére találták ki
Tudják, mi az ott a XVII. században élt Giovanni Stanchi festményének jobb alsó sarkában? Hát görögdinnye! Háromszáz évnyi nemesítés megtette a hatását, így ma jóval ízesebb és több hússal rendelkező dinnyét tömhetünk magunkba.
A Nutellát a negyvenes évek végén még egy fokkal szilárdabb formában, szeletekként árulták, bár úgy sem volt sokkal nehezebb kenyérre kenni.
A szusit a XIX. századig erjesztett hallal készítették, csak azt követően álltak át a friss halakra.
A répa a XV.-XVI. századig még lila, vörös, fekete, fehér, vagy sárga volt, de a mai narancssárga szín még nem bukkant fel – egészen addig, míg a hollandok nem kezdték el a jóval édesebb, narancssárga színű répák nemesítését.
+1 érdekes tény: Az oroszok évszázadokon át békákat dobtak a tejbe, mivel úgy gondolták, hogy az segít frissen tartani azt. Igazuk volt, hiszen a békák bőrében olyan peptideket tartalmaznak, melyek legyőzik a szalmonellabaktériumot.
