– Szuicid?

– Nem!

– Még. Még nem.

Bebukottak színdarabjából való a fönti párbeszéd.

Meg ez is:

– Dühterápiára jársz?

– Mireee?!

A történet egy fedett nyomozó börtönbéli kalandjait meséli el szombathelyi rabok előadásában: a reménybeli kommandóst, vagyis tekest azzal bízza meg a felettese, hogy az elítéltek közé beépülve derítsen fel egy intézeti lopássorozatot. A tekes természetesen balfék, akit a dramaturgia mindenféle kalandokon űz keresztül, hol piros zakóba, hol női ruhába öltöztetve. Van korlátolt fegyőr, brutális zárkatársak, élükön a bikával, és föltűnik bizonyos Gidró Gedeon, a fodrászból lett rab. A szerző Turi Gábor, aki egy személyben rendező, főszereplő és fogvatartott is. A darab címe Szerepcsere.

A dumák egy részét az élet csiszolta („Az én nyálamat senki ne verje!”, „Ne gondolkozz, nem áll jól neked!”), párat a frusztráció szült („Tökös tekes!”, „Ha kirúgnak, és nem lesz belőlem tekes, mit csinálok azzal a rengeteg fekete pólóval, amit vettem?”), az alábbiféléket meg a szimpla baromkodásnak köszönhetjük:

– Hol a zsák?

– Nincs zsák.

– Nindzsák?!

Amúgy a a József Attila Színházban vagyunk, a II. Országos Börtönszínházi Találkozón, annak is a főpróbáján. Huszonegy társulat jelentkezett, öt került a pesti döntőbe.

Két éve vagyok bent. Mutass nekem egy ronda nőt!

Ez se rossz szöveg, és felfedi, mi foglalkoztatja a művészt a rács túloldalán.

Az állampusztaiak a Lopótök, avagy a Mari nem olyan című darabbal (szerző Kéri Ferenc) tették hozzá a magukét a téma feldolgozásához.

Mari szolgálólány, van neki gazdája, gazdasszonya, ura, kikapós édesanyja – „lopótököt keresve”, légyottban reménykedve mind a présház körül dong. Gubancolódik, aminek gubancolódnia kell, és persze Mari az, aki megoldással szolgál, s párba rendezi a dürgőket.

A lopótökről, mint poénforrásról az összes bőr lehúzva („a ti tökötök kézről kézre jár”, „hát itt mindenkinek a tökön jár az esze?”, satöbbi), a szellemességből akad csöndes (indokolt helyen felhangzik egy ősrégi óvszerreklám dallama), és akad vaskos („akkora jövésmenés volt, örülj, fiam, hogy nem csikónak születtél”).

A váci Vaskakas Irodalmi Színpad A helység kalapácsát hozta. Százhetvenkét éve, amikor megírta művét Petőfi, aligha gondolta, mekkorát szólnak majd az olyan sorai, mint például:

Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét.
És rázta hiába.
Éles eszével
Átlátta azonnal
A dolog állását,
És ezt mondotta: „Bezártak”.
S még egyszer mondotta: „Bezártak”.

Az meg pláne nem juthatott eszébe, hogy a széles tenyerű Fejenagy, a lágyszívű kántor és fondorlelkületű egyházfi, Harangláb, valamint a többi falubeli között Szemérmetes Erzsók kegyeiért zajló kocsmai verekedés mögé a Rocky Balboa Tigere lesz a muzsika, márpedig az lett.

A Vaskakasok vezéralakja a mesélő szerepét kapta, tán profik közé is beférne. Legutóbb nagysikerű fenyőfát alakított Lázár Ervin Négyszögletű Kerekerdőjében, karácsonykor sérült gyerekeknek szerveztek gyűjtést, előadást tartottak nekik. „Megpróbálunk adni, nemcsak elvenni.” Amúgy a „lebilincselő rádió”, a „zárt láncon fogható” Rács FM műsorvezetője, de hamarosan szabadul, nevét hagyjuk, maradna inkognitóban.

Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén.

Ezt meg valamelyik pálhalmai fellépő énekelte a színpadon, könnyű neki, ez az egyetlen társulat, melyben nem csak férfiak játszanak, hiszen a Fejér megyei intézetnek van női szárnya is.

A főpróba után két asszony is nyilatkozott a kertévéknek, például azt, hogy „eleinte zavarba ejtő volt a fiúk közelsége, de aztán megszoktuk”. Meg hogy „az ember néha olyan dolgot csinál, amire nem büszke, most meg olyat csináltunk, amire büszkék vagyunk”.

Szép Ernő Május című drámáját vitték színre, melyet az egyik „fogvatartott”, Ádler Péter választott ki és írt át. Civilben programozó és pedagógus, odabent négy szakkört vezet, most épp a Szent István napi műsorra készül és karácsonyra ír darabot. Csalással ültették le három éve, azt mondja, kint önző volt, de mióta bebukott, sokat gondolkodott, megváltozott. Ha jól viseli magát, két év múlva szabadul, s aztán is maradna a bévénél, civil segítőként vinné tovább a kultúrmissziót. „Az lenne számomra a kiteljesedés.”

Minél jobban felemeli, annál jobban beleveri!

A tiszalökiek a Süsü cölöpözőitől vették kölcsön ezt az áthallásos mondatot, s építették be a Lúdas Matyiba. A narrátor Fazekas Mihály eredeti szövegéből vett át részeket, a többiek viszont friss, a próbák alatt formálódott dumákkal éltek.

„Uno grandioso futurismo”, mondta Matyi, mikor talján építőmestert alakított, hogy aztán germán orvosdoktorként „eine kleine hipokrate jägermeisterként” mutatkozzék be, és ígérte a már egyszer elseggelt Döbröginek, hogy „majd fogja tudni megmozdulni, gyorsan, mint Schumacher”. Az ispán („ispanyol”) spanglival szájában, beállva érkezett vissza a gyógynövénygyűjtésből, azzal, hogy „nagyságos úr, meghoztuk a füvet; egy szippantást?”, majd pánikgomb beépítését javasolta urának.

A finis az eredeti Fazekast kopírozta: Döbrögi megbánta tettét, jó ember lett, hiszen „látom, milyen az, amikor bottal nevelik az embert”.

Értse, akinek van hozzá füle.