Harminc évvel ezelőtt, 1986. július 27-én adott koncertet a Queen Budapesten. Majdnem tíz éves voltam. Akkoriban annyi ért el hozzám az egészből, hogy a Zenebutikban mutattak egy bácsit, aki félmeztelenül vonaglott a színpadon, egy mikrofonnal a kezében, és a nagymamám a képernyőre nézve csak annyit mondott:
Ez borzasztó!
Azzal a mindent magába sűrítő, megsemmisítő hangsúllyal, amire csak nagymamák képesek. Mivel akkor még bőven a kamasz lázadáson innen tengettem napjaimat, azonnal átvettem nagymamám álláspontját. Borzasztó, és tényleg, micsoda dolog félmeztelenül vonaglani a színpadon. Így különösebben nem is fájt, hogy lemaradtam a ’80-as évek talán legjelentősebb magyarországi popkulturális eseményéről. Egészen a 90-es évek elejéig a Queennel való egyetlen kapcsolatomat a Sugár reklám jelentette.
Zenékben elmondható, hogy későn érő típus vagyok, majdnem mindent kedvencemet évekkel vagy évtizedekkel azután szerettem meg, hogy divatos volt. (Jó, Beethovennél ez érthető.) Így bár a Queen néhány dalát ismertem, és szerettem – a Magic később meg is lett CD-n, nem tudom, ki nyúlta le, de visszahozhatná –, csak Freddie Mercury halála után lettem igazán nagy Queen rajongó, amikor közös nyaralás során egy ismerős állandóan a Live at Wembley kazettát hallgatta.
Így nekem mindössze egynegyed Queen koncert élmény jutott: 1993-ban már ott tomboltam Brian Mayen. (Illetve extraként az Under Pressure-t meghallgattam a másik fél, David Bowie koncertjén, a Szigeten.)
Szerencse, hogy Zsombolyai János jóvoltából a legendás Queen koncertről felvétel készült, így utólag, ha csak részben is, belekóstolhattam a hangulatába. Freddie színpadi jelenléte lenyűgöző volt, rengeteg zenész, celeb is elismeréssel beszélt róla. (Apró adalék, hogy Elvis lánya, Lisa Marie Presley első koncertélménye saját bevallása szerint egy Queen koncert volt Los Angelesben, a hetvenes évek végén. A show után Mercurynak ajándékozott egy sálat, ami az apjáé volt.)
- szeptember 12-én én mínusz 18 napos voltam, a Queen pedig a Hyde Parkban lépett fel, többek között egy nagyon szép, de a rádiókban ritkán hallható dallal.
A Queen leghíresebb élő szereplése az 1985-ös Live Aid koncerten volt, a régi Wembley Stadionban, ahol sokak véleménye szerint ellopták a show-t a többi fellépő elől. Olyan sztárokról beszélünk, mint Elton John, David Bowie, The Who, Paul McCarty, vagy a U2.
Aki akarja, a teljes fellépést megtalálja a neten, 24 perc összesen. Én most a Radio Ga Ga-t hoztam ide.
Az 1986-os Magic Tour volt az utolsó turnéja az együttesnek. A turné számunkra legkedvesebb pontja nyilván a budapesti koncert, de a csúcsát a Wembley-ben tartott két fellépés jelentette.
Az alábbi felvétel nem csak azért érdekes, mert a David Bowie-val közösen írt Under Pressure-t a banda egyik legjobb dalának tartom, de az elején látható/hallható Freddie legendás közönségénekeltetése is.
Az együttes többször szerepelt Tokióban. Itt az 1979-es koncert tévéközvetítéséből látható egy részlet, több dallal. Freddie emblematikus rendőrruhájában lépett fel, amiről az embernek ma már óhatatlanul a Rendőr Akadémia filmek és a Kék Osztriga Bár jut eszébe, de ez is a show része.
Ha már színpadi öltözékek. Freddie mindig is szerette a provokatív megjelenést, például 1981-ben, Montrealban fehér forrónadrágban villogott. Következzék egy John Deacon örökzöld: Another One Bites the Dust.
Egy kakukktojás. A Show Must Go On-t, bármennyire is meghatározó száma lett a Queennek, Freddie sose énekelte el élőben. Megtette helyette Elton John. Azért válogattam ide ezt az előadást, mert ez jelentette egy másik együttes tag búcsúját. Szerencsére ő még a mai napig közöttünk van, de a mai napig ez a koncert volt John Deacon utolsó nyilvános fellépése.
A Queen 1986-ban, a Knebworth Parkban adta az utolsó koncertjét Freddie életében. Itt csendült fel tehát utoljára Freddie előadásában az együttes kétségtelenül leghíresebb és legnépszerűbb (mondjuk ki, legjobb) száma, a Bohemian Rhapsody is. Nem mellesleg, ennek is most lesz a 30 éves évfordulója, egész pontosan augusztus 9-én.
A kedvencem. Jó, persze mindenkinek a Bohemian Rhapsody a kedvence, de nekem a Great King Rat „a” Queen szám. Sajnos csak ezt az egy élő verziót találtam róla, de még a rossz minőségű, töredékes felvételen is átjön a korai Queen őrületes rock energiája. Ráadásul ez a koncert itt volt a szomszédban. Bécs, 1984. Akkor még ki hitte, hogy két év múlva még közelebb jönnek?
Természetesen a budapesti koncert sem maradhat ki. Szerintem a One Visionnek a mai napig nem készült jobb vizuális feldolgozása, mint Queen Budapesten koncertfilm nyitó képsorai.
Persze, a mi szívünknek ez az a „Queen” dal, és előadás, ami örökre a legkedvesebb marad:
