Magyarországon az új kihelyezésű lakossági hitelek felára az elmúlt években tartósan a környező országok szintje felett alakult.
Az MNB közgazdászainak cikke szerint, amely a Portfólióban jelent meg, az egyik ok az, hogy a bankok biztosra mennek: a lehetséges nem teljesítő hitelek kockázatait szétterítik az ügyfeleik között, és magasabb felárat kérnek mindenkitől. Ez annak ellenére van így, hogy sokkal jobb a jelenleg szerződött hitelek minősége, mint mondjuk a válság előtt.
Tény, hogy a magyar bankok a nemteljesítő hitelek arányának eloszlása alapján a régió jobban sújtott országai közé tartoznak, így ez a tényező is szerepet játszhat a magasabb felárak kialakulásában.
Kevéssé hatékonyan működnek a hazai bankok
A másik ok az, hogy az elérhető nemzetközi adatok alapján a magyar bankrendszer a kevésbé költséghatékony bankrendszerek közé tartozik, ennek működtetése pedig drága. Tehát a hitelkamat egy részét azért emelik, mert nyereséget akarnak elérni a magas működési költségük mellett.
E mellett azok a bankok, amelyek más szolgáltatásokból több jövedelmet tudnak generálni, jellemzően alacsonyabb felárat képesek meghatározni, ők azonban kevesen vannak a magyar környezetben. A bankadó is felmerülhet, mint potenciálisan a felárakat befolyásoló tényező, azonban ennek hatása nem mutatható ki az új kihelyezésű hitelek esetén, és a szakirodalom alapján is a bankok inkább a már meglévő hitelállomány kamatainak módosításával hárították át ezt a többletköltséget.
Nincs igazi verseny
Továbbá az is szerepet játszik, hogy a lakosság egy része csak korlátozott számú bank közül választhat a települése közelében,
A szerzők szerint ugyanakkor idővel van esély arra, hogy ha a gazdasági növekedés kitart, a lakáshitelek kamatai is csökkenhetnek.
A felár régiós átlagra csökkenése a hitelfelvevők számára havonta mintegy 4 ezer forintos megtakarítást jelentene a jelenleg jellemző átlagos felvett hitelösszeggel számolva.
