A hétvégén a Monacói Nagydíjjal folytatódik a világbajnokság. Felipe Massa versenymérnöke, Rob Smedley az olasz csapat hivatalos oldalának beszélt a Forma-1-esekre váró kihívásokról. Az angol mérnök csodálja a pilótákat, akik helytállnak a hercegség pályáján.
“Mindig arra kérjük a pilótákat, hogy vegyék érintőre a korlátokat, mert így lehet hozni a legjobb köridőt. Persze ott van a bátorság kérdése. Körről körre egyre tisztább képek kap a versenyző arról, hogy meddig mehet el, hol a határ. Monacóban ez a legfontosabb a köridő szempontjából.
Egyszer egy kollégámmal elmentünk, hogy az uszodai kanyarbejáratnál nézzük az egyik alsóbb kategória futamát, és amikor láttuk, hogy a srácok milyen közel mennek a korláthoz 200 környéki sebességnél, világos lett számunkra, hogy mekkora tiszteletet érdemelnek a versenyzők!”
A szakember alaposabban is leírta a monte-carlói utcák egyedi jellegét és követelményeit:
“Mint minden utcai pályán, Monacóban is nagyon gyenge a tapadás a hétvége kezdetén. Ez a tényező, valamint az, hogy a pilótáknak rá kell hangolódni a pályára, igazán nehézzé teszi a beállítások kiértékelését. A tapadás változása igen jelentős, csütörtöktől vasárnapig folyamatosan gumizódik fel az aszfalt, ez pedig elfedheti az autón végzett módosításokat.
A sok lassú kanyarhoz nagyon jól el kell találni az orr-rész beállításait. Ugyanakkor figyelembe kell venni a szintkülönbségeket, a kerékvetőket és a bukkanókat is – az autó sokat ficánkol, figyelni kell a a fékezési és kigyorsítási pontokra.
A mechanikai tapadás kiemelten fontos Monacóban, ugyanis alig van gyors kanyar, a lassúak közül némelyik, például a Loews pedig igazán szűk ívű. Aerodinamikailag a maximális leszorítóerőt kell hozni, a légellenállással nem is érdemes sokat törődni. Elvileg nem valami hatékony megközelítés, de Monacóban ez működik.”
A 2009-es győztes, Jenson Button is hasonlóan jellemezte a mediterrán pályát:
“Monacóhoz egyetlen helyszín sem hasonlítható. Az átlagsebesség a legalacsonyabb az egész idényben, mégis nagyon gyorsnak érződik. A pálya keskeny, de vannak gyors szakaszok is. A Ste Devote-tól a Casino térig tartó emelkedőn akad néhány nagyon gyors irányváltás, ugyanígy az uszodánál is, az alagút pedig gyors, sötét és hangos!
Egy kvalifikációs kör egészen borzongató érzés a versenyző számára: a határon vesszük a kanyarokat és érintjük a korlátokat a kijáratoknál… A pole megszerzése – ami nekem is sikerült 2009-ben – végtelenül örömteli, a futamon pedig 78 körön keresztül kell végig hibátlanul menni a győzelemhez. Óriási kihívás!”
