Május végén született ítélet egy kecskeméti kisboltból kakaós csigát elemelő 18 éves fiú ügyében. Az elkövetőt egy év és három hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélték rablás bűntette miatt. Azért nem lopás miatt, mert erőszakos része is volt a bűncselekménynek: mikor a boltos meg akarta állítani, a fiú nem hagyta magát, és megszorította, majd kicsavarta az eladó csuklóját. A fiatal rendszeresen járt a boltba, kis dolgokat lopott, ki is tiltották onnan, hiába. A bíróságon a védő azzal érvelt, a fiú éhes volt, a boltos szerint viszont szó sem volt ilyesmiről, egyszerűen bulinak gondolta a rablást.
A fiú bűnlajstroma a kakaós csigás esetet megelőzően is már hosszú volt: a Kecskeméti Törvényszéktől megtudtuk, hogy idén februárban négyrendbeli rablás kísérletében és egy rendbeli rablásban találták bűnösnek, tavaly októberben pedig lopás vétségében. Idén áprilisban kétrendbeli felfegyverkezve elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt állították bíróság elé. Ebben szintén bűnösnek mondták ki. Áprilisban és májusban felelnie kellett továbbá garázdaság vétségéért is két alkalommal, illetve most júniusban a bizonyos kakaós csigás rablásért. Két ügy jelenleg is folyamatban van ellene a Kecskeméti Járásbíróságon garázdaság bűntette, és testi sértés bűntette miatt. A fiatal kapott pár felfüggesztettet, küldték már fiatalkorúak börtönébe, ítélték közmunkára és rendeltek ki mellé pártfogót is.
A fiú az ítélethirdetés előtt már hét hónapja előzetesben ült, édesanyja teljesen padlóra került, húsz kilót fogyott az ügy kezdete óta, ráadásul kislánya decemberben meghalt, a párja pedig szintén börtönben van.
Megelőzhetnénk a bajt, csak nem teszünk érte
Nehezen lehet nem asszociálni más közelmúltbeli történetre az eset kapcsán. A jászapáti gólyagyilkosságot szintén fiatalkorúak követték el május elején. Az akkor általunk megkérdezett igazságügyi gyógypedagógus és pszichológus szakértő szerint abnormális dolog lenne 15 éveseket emiatt kivonni a társadalomból. Bujdosó Balázs elképzelhetőnek tartotta, hogy még korrigálható a két fiú életpályája, és sikerül a társadalom normális tagjaivá átnevelni őket.
Nemcsak az a kérdés, hogy megoldás-e a fiatalkorúak bűnelkövetésére, ha egyszerűen bezárjuk őket egy sötét börtöncellába, hanem, hogy ha bűnelkövetésről beszélünk Magyarországon, akkor miért csak a rácsok között eltöltött időre gondolunk, és miért nem esik szó prevencióról, bűnmegelőzésről vagy társadalmi reintegrációról?
Kakaós csigás rablás? Az csak a jéghegy csúcsa
Amikor Fliegauf Gergely kriminológus szakértőnek taglalni kezdtük, hogy a kakaós csiga lopásért elítélt fiúval már volt dolga a bíróságnak
- lopás,
- rablás,
- közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette,
- garázdaság
- és testi sértés miatt,
a volt börtönpszichológus furcsállta, hogy a média figyelme miért csak arra terelődik, hogy kirabolt egy kisboltot.
Azt mondja, az hogy a fiú már megjárta a fiatalkorúak börtönét, nem sok jót jelent. Beszélt ugyanis korábban rabokkal, akik mind azt mondták neki, hogy a legjobb edzőterep a fiatalkorúak börtöne. Ott ugyanis meg kell tanulni, hogy ki kell állni magadért.
Ha megütnek, vissza kell ütni. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem ütsz vissza.
A kriminológus szakértő szerint aki egyszer már járt a fiatalkorúak börtönében, annak nem nagyon kell félnie a jövőben. A kakaós csigás fiú is ott sajátította el csak igazán a valódi „zsivány életet”.
Ha egy gyerek bekerül a börtönbe, mindenképp szörnyű dolgokat tapasztal meg
– hívta fel a figyelmet.
A börtöntől várni a változást naiv gondolat
Azt mondja, az ítélet célja az lenne, hogy az elítélt megjavuljon azáltal, hogy kivonják a társadalomból, de ha bekerül a börtönbe, csak rosszabb lesz, az elzárástól megjavulni biztosan nem fog.
Ezt ahhoz lehetne hasonlítani – magyarázza -, mint amikor a villamoson utazik valaki, és ellopják a telefonját, úgy, hogy végig nyitott táskával utazott és közben a telefonját nyomogatta. Viszont miután leszáll és észreveszi, elkezd sírni és kiabálni.
Sokkal inkább a megelőzésre kellene koncentrálni, mint azt kiabálni, hogy bűnhődjön meg
– hangsúlyozza.
Brüsszel helyett inkább a hazai társadalomnak kellene üzenni
Arra a kérdésre, hogy milyen alternatívája lenne a börtönbüntetésnek enyhébb súlyú bűncselekmények esetén, Fliegauf válasza az, hogy jóvátételt kellene alkalmazni.
Hozzátéve még azt is, hogy lehet álintézkedéseket tenni azzal, hogy műegyenruhában masírozunk és dalokat éneklünk, de nem ez oldja meg a problémát, hanem a civil összefogás.
Szerinte országos szintű kampányra lenne szükség ahhoz, hogy mindenki megértse, miért nem jó az, ha fiatalokat a rácsok mögé zárnak. Jelenleg ugyanis az emberek nem is gondolnak arra, mennyire megsínyli a fiú a börtönt, ha viszont nem zárják be, azon háborognának, hogy lehet az, hogy lopott, mégis ott sertepertél a bolt körül következmények nélkül.
Koncepció nélkül nehéz
Bujdosó Balázs igazságügyi gyógypedagógus és pszichológus szakértő azt mondta a 24.hu-nak, szerinte a börtönnek többféle társadalmi funkciója és hatása van, és ezek nemcsak az elkövetőkre hatnak, hanem azokra is, akik potenciálisan elkövetőkké válhatnak. Úgy látja, a legfontosabb szerepe és legnagyobb jelentősége a preventív intézményeknek lenne, valamint a családsegítő szolgálatoknak, amelyek az iskolapedagógusoknak is segíthetnének,
Bujdosó szerint sok civil szervezet, egyesület és egyházi intézmény működik, de nincs egységes koncepció és stratégia a munkájukban. Szerinte bővíteni kellene az itthon működő nevelőintézetek rendszerét, visszanyúlva a korábbi gyógypedagógiai hagyományokhoz.
A család szerepét kellene megerősíteni és megteremteni a fiatalság számára egy valós társadalmi hatóképesség feltételeit. Éreztetni kell egy fiatallal, hogy képes átalakítani a valóságot
– mondta Bujdosó.
Azok esetében viszont, akik már elkövettek valamilyen bűnt, egyetlen útnak a rehabilitációt tartja. Ez alatt főként társadalmilag hasznos munkát ért, amin keresztül a kapott pénz felhasználása a világon való „uralkodást” jelenti egy fiatalkorú számára.
Börtön után újrakezdés? Városi legenda
A témában rengeteg tanulmány született az utóbbi időben, mindegyik a változás fontosságát taglalja. Kőszegi Szilvia Fiatalkorú bűnözők re-integrációs esélyei című kutatásában azt írja, a bűnözés visszaszorítása mellett a bűnmegelőzésre is nagy hangsúlyt kellene fektetni. Kőszegi azt írja, a fiatalkorú bűnelkövetők csoportja két részre osztható, egy nagyobbra és egy kisebbre. Utóbbi ugyanis egy bizonyos társadalmi kört fed le, amiben szinte biztonsággal prognosztizálható az, hogy bűnelkövetővé válik a fiatal. Okozza ezt többek közt a több generációra visszamenő bűnözői „karrier”, illetve a szociológiai és pszichológiai hátrányos helyzet.
A nagyobb csoportban azok vannak, akik olyan okból keveredtek sötét ügyekbe, amiken lehet segíteni. Az ő esetükben jön képbe igazán a bűnmegelőzés kérdése. A fiatalkorúak körében elkövetett bűncselekmények között rendkívül magas a vagyon elleni bűncselekmények aránya. Az utóbbi években
Megelőzhetnénk a bajt
Kovács Anna Eszter A kapcsolatok szerepe a fiatalok prevenciójában című írásában szintén arról ír, hogy mennyire fontosak lennének enyhébb súlyú bűncselekmények esetében az alternatív szankciók, azaz a pártfogó felügyelet és a közérdekű munka. Ezek közben ugyanis nem szakadna ki az elkövető eddigi környezetéből, és nem kellene szabadulása után hosszú időt azzal töltenie, hogy megpróbál visszailleszkedni a társadalomba. Ami aztán vagy sikerül neki vagy nem. Legtöbbször nem.
A bűnmegelőzés terén elsődleges és másodlagos prevencióról beszél. Előbbi a veszélyeztetett, sérülékeny csoportokat célozza, például az olyanokat, akik gyakran hiányoznak az iskolából vagy tartós munkanélküliség uralkodik a családban. A másodlagos prevenciót viszont már azoknál alkalmazzák, ahol van bűnelkövető a családban vagy valaki valamilyen súlyos függőségben szenved.
A Másodkézből – Magyar Ifjúság 2012 című kutatás 2015-ben jelent meg, ebben azt taglalják, hogy a jelenleg 15-29 éves korosztály az „új csendes generáció”. A második világháború előtt születettekhez (a „csendes generációhoz”) hasonlítják őket, óvatos, biztonságra törekvő magatartásuk miatt. Székely Levente kutató szerint ennek a korosztálynak az életérzését az elbizonytalanodás jellemzi, gyakran előfordul náluk az elköteleződés hiánya és a passzivitás.
Tanulni a hibából? Inkább újra elkövetni
Dr. Pálvölgyi Ákos A társadalom részvételének szükségessége a büntetés-végrehajtásban című átfogó cikkében arról ír, hogy éves szinten körülbelül 120 ezer bűnelkövető válik ismerté itthon, tíz százalékuknak kell leülnie a büntetését. A bűnelkövetők harmada(!) bűnismétlő,
Ő is úgy látja, ahhoz, hogy ne legyen minden harmadik bűnelkövető bűnismétlő, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a prevencióra.
