A trianoni határok megállapításánál a francia politikusokat nem gyötörték olyan dilemmák, mint a briteket. Kezdettől meg akarták fizettetni a “háború árát” a vesztesekkel, bár fennen hangoztatták az önrendelkezés elvét – ám azt alárendelték hatalmi érdekeiknek.
A háború jelentős francia területeket érintett és nagyon komoly pusztítást okozott. A társadalomban már csak ezért is erősen élt a bosszúvágy, sokkal erősebben, mint a britekben például. Ez persze politikusaikra is erősen hatott, a francia nagyhatalmi politika viszont még távolabbra nézett a múltba és a jövőbe egyaránt.
Csak a gyenge német a jó német
Az ország valójában a középkor végétől ellenséges viszonyban volt a német álamokkal. A fő ellenség eleinte Ausztria és a Habsburgok voltak, annak idején a franciák még a törökkel is hajlandók voltak szövetkezni ellenük. A XIX. században viszont a feltörekvő Poroszország, illetve később Németország vált Franciaország fő riválisává, de a lényeg, hogy továbbra is a “német elem” számított ellenségnek.
Az osztrákokkal szemben Franciaország mindig tudta picit javítani pozícióját, ám a poroszok ellen lassan visszaszorultak. Az első világháború volt hosszú idő óta az első olyan konfliktus, amelyből a franciák győztesen jöttek ki a németekkel szemben, és ezt megpróbálták maradéktalanul kiaknázni. Területeket vettek el Németországtól, óriási hadisarcot kényszerítettek rá, meg akarták előzni a revans lehetőségét, gyakorlatilag véglegesíteni akarták azt a helyzetet, azt a francia fölényt, ami kialakult 1918 végére.
Ez volt az a szempont, aminek Franciaország mindent alárendelt a békekonferencián. Németország “gyengén tartásához” természetesen meg kellett fosztani legfőbb szövetségesétől, Ausztria-Magyarországtól, és meg kellett erősíteni ellenségeit.
A C-terv volt számunkra a legrosszabb
Érdemes megjegyezni, hogy a végül alkalmazott megoldás a francia külpolitika C-terve volt csak. Az A-terv szerint a britekkel és az amerikaiakkal kössenek egy katonai együttműködési szerződést, ami a legkisebb német megmozdulásra is életbe lép.
A B-terv az lett volna, hogy az ekkor megszervezett Nemzetek Szövetségében hozzanak létre egy katonai kontingenst, amit a békerendszer ellen lázadó országok ellen be lehet vetni. Mikor az amerikaiak ellenállásán ez is megbukott, a franciák logikus módon kisebb szövetségeseket kerestek maguknak: jött a már említett C-terv.
Clemenceau magyar menye
Ha már itt tartunk, a köztudat számon tart egy pletykát, miszerint Georges Clemenceau francia miniszterelnöknek magyar menye volt, akivel annyira gyűlölték egymást, hogy a kormányfő már csak ezért is volt kíméletlen a magyarokkal szemben. Zeidler Miklós azt mondja, ez egyáltalán nem igaz. A politikus fiának felesége valóban magyar volt, de apósával kimondottan kedvelték egymást. Olyannyira, hogy amikor a pár elvált, Clemenceau a menyének adott igazat, és utána is ápolta vele a jó viszonyt.
Egyébként is, a Tigris becenévvel illetett férfi kőkemény, profi politikus volt, akkor már legalább negyven éve a szakmában. Teljesen kizárt, hogy “családi szempontokat” emelt volna be Európa jövőjét meghatározó döntésekbe.
Minisorozatunk következő részében az Egyesült Államok és Olaszország álláspontját mutatjuk be.
