Takáts Zsuzsanna neve az utóbbi napokban bejárta a magyar sajtót. Ő az a 73 éves hölgy, akit 18 éves korában Kiss László, a Magyar Úszó Szövetség volt kapitánya két társával, Lantos Lászlóval és Várszegi Lajossal megerőszakolt.
És itt van a 18 éves Sz. Vivien, akit múlt héten a Bikás parknál erőszakolt meg T. Patrik, egy fiú, akivel a lány másodszorra randevúzott. A fiú mindennek a tetejében brutálisan megverte a lányt, emlékezni viszont nem képes, mert állítása szerint napok óta részeg volt.
Két olyan eset, ami épp ésszel felfoghatatlan. Mindkettő fiatal, törékeny, 18 éves lányokkal történt meg, 55 év különbséggel.
Vivien a Borsnak nyilatkozott, azt mondta:
…egyszerűen nem bírok beszélni arról, ami történt velem. Majd egyszer, talán. Annyit elmondhatok, hogy jobban vagyok, a doktor úr azzal biztat, hogy hamarosan hazamehetek. Egyelőre nagyon fáj mindenem, a testem és a lelkem egyaránt. Nem tudom, képes leszek-e feldolgozni.
Zsuzsanna 73 évesen, már a múlt távlatából beszélt a vele történtekről az RTL Klubnak. Elmondása szerint túllépett a történteken, de megbocsátani nem tud, hiszen soha nem is kértek tőle bocsánatot.
Vivien és Zsuzsa a szexuális erőszak utáni állapot különböző pontjait képviselik. Kérdés viszont, hogy mi történik a kettő között? Hogyan lehet épp lélekkel megúszni, majd tovább folytatni az életet egy ilyen trauma után?
Horváth Éva pszichológus (a NANE önkéntese) azt mondja, nagyon sokan számolnak be arról, hogy az erőszak közben halálfélelmet éltek át, akkor is, ha a támadó nem fenyegetőzött fegyverrel vagy gyilkossággal, gyakori a kontrollvesztettség érzése, a szégyen, a bűntudat és a saját testtől való undorodás. Illetve nem ritka a poszttraumás stressz szindróma az ilyen áldozatoknál.
A szexuális erőszak megdöbbentő, megrendítő esemény, mivel senki nem gondolja, hogy ez valaha megtörténhet vele. Nem úgy éljük az életünket, hogy számolunk ezzel a lehetőséggel. Ezt kellene megértenie mindenkinek, aki azt találgatja, vagy kérdezi Takáts Zsuzsannától, hogy miért követte az idegen fiút a lakásba.
Ám ezek csupán az erőszak után jelentkező érzések – folytatja a szakember. Ha a hosszú távú következményeket nézzük, akkor szinte felsorolhatatlan mennyiségű tünet jelentkezhet. Az általános bizalomvesztés mellett jellemző az élettér beszűkülése, az áldozat nem szívesen megy emberek közé, megpróbálja kerülni a traumára emlékeztető helyzeteket, a jövőkép szertefoszlik, mert képtelen elhinni, hogy folytatható még az élete. Jelentkezhetnek elalvási, evési nehézségek, rémálmok, folyamatos rettegés, de az is elképzelhető, hogy valaki teljesen elfojtja magában a történteket.
Borzasztóan hangzik, és elsőre azt gondolnánk, ekkora törés után lehetetlen felállni – mondja a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene facebookos közösség pszichológusa, Ambrózi Kata. A szexuális erőszak okozta traumával kemény feladat megküzdeni, de szerencsére nem lehetetlen.
Hosszú terápiás folyamatról van szó, ahol gyógyszerekre is szükség lehet, – ahogy például Kiss Lászlóék áldozatánál is hallhattuk – ezért ilyen esetben egy pszichiáternek és pszichoterapeutának a közös munkájára van szükség. Emellett tudni kell, hogy a terápiás folyamat nagyon egyéni, és többféle módszer létezik a feldolgozásra. Nehéz folyamat, de én hiszek a szakmámban és az áldozatok erejében.
A két szakember szerint a szégyenérzet és a bűntudat szinte minden áldozatnál jelentkezik, ami nagyban gátolja az esetek napvilágra kerülését. Erre pedig rátesz egy lapáttal a Kiss-ügyben is tapasztalható társadalmi szintű áldozathibáztatás.
Zsuzsát elképesztően bátornak tartom, hogy ennyi év után kiállt a kamerák elé és vállalta a történteket. Ezekkel a példákkal lehet a társadalmat is elfogadóbbá tenni, illetve kezdeményezni a szexuális erőszakról szóló diskurzusokat. Rengeteg erőt adhat más áldozatoknak, akik még nem mertek szólni. Ne felejtsük el, mindenkivel megtörténhet.
Nagyon fontos továbbá – folytatja Ambrózi Kata – hogy az emberek, köztük az érintettek is, láthatták, hogy a most 73 éves hölgy rendbe jött, sikeres karriert tudhat maga mögött, családot alapított, most pedig boldogan unokázik, a történtek ellenére.
