Mit kell csinálni akkor, ha valamit nem tudunk megoldani erőből? Még több erővel kell megpróbálni. Nagyjából ez lehet mostanában az USA stratégiája az Iszlám Állam elleni harcban.
A harc jelenleg így néz ki, mutatjuk térképen is:
- Aleppó környékén néha béke van, néha meg nem.
- A felkelők egyre jobban visszaszorulnak, nagyobb területeket már csak a Szabad Szíriai Hadsereg ural az ország nyugati részén.
- És ott van még Aleppó, a felkelők bázisa, amit a kormányerők teljesen elvágtak a hátországtól és
- Törökországtól, ahonnan támogatást kaphatnának.
- Ugyanígy elvágták délről, ahonnan pedig Szaúd-Arábia támogathatná őket.
- A kurdok területe, a Rojava tényszerűen Szíriától független államként működik.
- Ugyanúgy, ahogy az Iszlám Állam területe is, amelyekből egyébként jelentősen nem veszített.
- Közben a felek Európában alkudoznak a tűzszünetről, amely néha működik, néha meg nem.
- De valódi megoldása a konfliktusnak nincs, a felek egyszerűen nem tudnak megegyezni.
Mindezt azzal sikerült elérni, hogy az oroszok és irániak rendkívül ügyes taktikával támogatták Aszad kormányerőit. És itt lesz a hatalmas különbség az Egyesült Államok és az orosz-iráni koalíció között, de erre térjünk vissza később.
Comedy Central Command
Charles Brown tábornok, az amerikai Central Command légierejének parancsnoka bejelentette, hogy három évtized után újra felszálltak a B52-es Stratofortress bombázók a CentCom területén. Ez a parancsnokság felelős többek között a Közel-Keletért, és a B52-eseket itt utoljára az Öböl-háborúban vetették be.
Maga a B52-es egyébként legalább annyira a hidegháború jelképe, mint a lépés, hogy bevetik őket. Ez az Egyesült Államok légierejének egyik legrégebbi hadrendben lévő gépe. Brown szerint az eddigi légicsapások megviselték az amerikai gépeket és a pilótákat is, ráadásul nagyon sokba kerültek. Ugyan ezt nem mondta, de valószínűleg egyszerűen arról van szó, hogy sokkal olcsóbb B52-esekkel bombázni, mint modernebb gépekről rakétákat lőni.
Azt azért sietve hozzátette, hogy ez most nem szőnyegbombázás lesz, amiről a gép a vietnami háború után elhíresült. Azzal ugyanis lenne egy apró probléma, háborús bűncselekménynek számít. Nem igazán alkalmas például arra, hogy csak a katonai célpontokat támadja, a civil lakosságot pedig ne. Brown szerint ezt a korszakot Amerika maga mögött hagyta, már a B52-esekkel is precíziós bombázásokat fognak végezni.
Csak hogy a precíziós bombázásoknak annyira nincs sok értelme. Az Egyesült Államok jó ideje folyamatosan lövi az Iszlám Államot. Az ISIS terroristáinak kiiktatására az első számú megoldás a precíziós légitámadás. Látjuk, mennyi haszna van.
Elment az Aszad
Az Egyesült Államok abban a pillanatban vesztette el azt a lehetőséget, hogy erőből megoldja a szír konfliktust, amikor Barack Obama úgy döntött, hogy nem küld katonákat Szíriába. Ezzel egyébként nincs is semmi baj, csak illene hozzá stratégiában is igazodni.
Katonák nélkül, csak légierővel nem lehet megnyerni egy konfliktust, főleg városokban. Sőt, még tankokkal is nehéz megnyerni, ha nincsenek mellette katonák, ezt például az oroszok remekül megtapasztalták Groznijban, amikor a szűk utcákban sorra ejtettek az emeletekről Molotov-koktélokat a tankjaikba.
Az oroszok tanultak is belőle. Aszad elnök azért tudta szinte a biztos vereségből megfordítani a meccset. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, az orosz légierő csapásai mellett nagyon kellettek az iráni katonák és a Hezbollah is, amelyek a földön nyomultak folyamatosan előre. Csak így tudták végül körbekeríteni Aleppót és tárgyalásra kényszeríteni a felkelőket.
Legvidámabb Barack
Az amerikaiak idáig egyelőre nem jutottak el. Továbbra is úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsen valódi stratégiája a szír konfliktus megoldására. Ez valamennyire érthető is, hiszen nincs olyan fél, amely mögé be lehetne állni. Erre sem Aszad nem alkalmas, sem a felkelők, akik között ott van a helyi Al-Kaida fiókszervezet is, sem a kurdok, akiknek a nagy része hivatalosan még mindig terrorszervezetnek számít.
Az is érthető viszont valamennyire, hogy nincs valódi stratégia a polgárháború megoldására. Obama – amerikai elnökhöz képest szokatlanul – gyakorlatilag lemondott a Közel-Kelet amerikai dominanciájáról. Obama számára ez már nem egy értékes terület. Egyrészt azt gondolja róla, hogy az itteni problémákat szinte lehetetlen megoldani, annyira durvák a szektariánus ellentétek. Másrészt pedig – helyesen – azt gondolja, hogy a térség gazdasági fontossága szinte megszűnt. Ebben hatalmas szerepe volt az olajárak bezuhanásának, az amerikai olajkitermelés fellendülésének és a távol-keleti térség gyors felemelkedésének. Már nem Szaúd-Arábia számít, hanem Kína.
De nemcsak a szír háborúra, az Iszlám Államra sincs megoldásuk. A Defense One készített erről egy alapos elemzést. Ebből az derül ki, hogy az Egyesült Államok stratégiája az ISIS ellen egyszerűen értelmetlen. 2014 elején még úgy saccolták, hogy az ISIS-nek körülbelül harmincezer katonája van. Ebből tavalyig az amerikaiak – saját becslés szerint – megöltek 25 ezret. Így ugye maradna ötezer iszlamista harcos. Hát, nem. Az amerikaiak szerint ugyanis az Iszlám Államnak még mindig harmincezer katonája van.
Akkora pofon, hogy a Falludzsa a másikat
Ennek több oka is van. Egyrészt valószínűleg alulbecsülték az ISIS-katonáinak eredeti számát. Másrészt pedig nem tudtak semmit kezdeni az iszonyatos tempóval, amivel az ISIS toborozza a harcosokat. Harmadrészt pedig az Iszlám Állam területein többnyire szunnita arabok élnek, akik azt gondolják, hogy a terrorszervezet alatt még mindig több esélyük van a túlélésre, mint bármelyik másik – szinte kivétel nélkül síita – hatalom alatt.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a célzott kivégzések nem működnek. Amikor viszont arról kérdezik az amerikai hadsereget, hogy mit tesznek azért, hogy az ISIS ne tudjon tovább toborozni, más hivatalokra mutogatnak. Ráadásul konkrét földi hírszerzés hiányában még azt is nehéz megtudni, hogy pontosan mi történik az Iszlám Állam területein.
