Minden nap átmegyek a Muzsikus cigányok parkján. 2013-ban a Józsefvárosi Önkormányzat hozta létre ezt az apró parkot, a híres roma muzsikások elismerésére, meg talán a környék javítása végett is. Egészen sokáig nagyon furcsa volt a 9-es buszon romák között hazafelé utazva meghallani, ahogy bemondták:

A Muzsikus cigányok parkja következik.

Ha a barátaimmal utaztam, ők is furcsán néztek rám, kérdően, á, igen, mondtam, így hívják ezt a megállót. Azért tartott sokáig megszokni, mert a cigány, roma kifejezések közül néha magam sem tudom eldönteni, melyiket használjam tapintatosabban. Ahogyan kimondják, úgy lehet érezni benne negatív hangsúlyt, avagy nem.

Én közöttük lakom, évek óta. A szomszédaim romák, nincs velük problémám, sem általában, sem személyesen. Mégis, amikor leszállok a 9-esről, sosem nézem meg a park szobrait. Ha sötét van, bántja a szememet a fény, amivel kivilágítják, elsietek. Nappal szinte alig vagyok a kerületben.

Pénteken volt a roma világnap. Ez a nap az övék volt, az ő kultúrájukról szólt. Megnéztem a park szobrait. Tudatlanságomban hiányt pótoltam, íme: