“Megőrjít a tudat, hogy hozzám ér.” Szír gyerekek kényszerházasságai

A szír események hatására több mint 4,8 millióan hagyták el a hazájukat, ebből több mint egymillióan Libanonban találtak menedéket. Köztük sok a fiatal és a nő,

négyből egy szíriai nő pedig már 18 éves kora előtt férjhez megy.

A svéd fotós, Magnus Wennman fiatal szír feleségeket fotózott, majd igyekezett megtudni minél többet róluk és a jövőbeli reményeikről.

Taghride (15)

Magnus Wennman (@magnuswennman) által közzétett fénykép, 2016. Márc 10., 13:51 PST

A férfi, akihez hozzá kell mennem, rettentően csúnya, kövér és idősebbnek látszik, mint az apám. Megőrjít a tudat, hogy hozzám ér majd és ő lesz a férjem. Sokszor sírok és könyörgök a szüleimnek, ne erőltessék. A gyűrűt, amit a férfitól kaptam, folyamatosan hordanom kell. Akárhányszor hozzáérek, arra gondolok, vége az életemnek. Hatodik osztályos koromban abba kellett hagynom az iskolát a háború miatt. Az iskolát bombázták, mi pedig elköltöztünk. Azóta is hiányzik az az osztályterem. Csak arra tudok gondolni, mennyire igazságtalan ez az egész. Nem kértem sokat az élettől, csak ételt az asztalon, és hogy járhassak iskolába. De ez sem lehetséges. Szükségem van valakire, aki megment a családomtól.

Mona (14)

Magnus Wennman (@magnuswennman) által közzétett fénykép, 2016. Márc 12., 00:00 PST

Ő 28, én 13 éves voltam, amikor találkoztunk. Nem tudtam sokat arról, mi történik egy nő és egy férfi között. Mielőtt összeházasodtunk, anyukám elmondta, ami a hálószobában történik, az teljesen normális. Először teljesen sokkos állapotba kerültem, nagyon féltem, ő diplomatikus volt. Ma már hozzászoktam, hogy hozzám ér. Azért sok időbe került. Hiányzik az iskola, szeretnék visszamenni oda. Az álmom az, hogy légiutas-kísérő legyek, de tudom, a férjem ezt sosem hagyná. Azt mondja, az a dolgom, hogy a háztartással foglalkozzak. Mára már elfogadtam, erről fog szólni az életem.

Darime (16)

Magnus Wennman (@magnuswennman) által közzétett fénykép, 2016. Márc 13., 01:23 PST

Homszból érkeztünk ide három évvel ezelőtt. Hetedikes voltam, amikor a háború olyan hevessé vált, hogy el kellett mennünk. Ide jöttem, de az anyukám beteg, és senki sem tud támogatni minket, úgyhogy nem tudok iskolába járni. Egy fehérneműboltban kaptam állást, ahová bejött egy idősebb férfi, és azt mondta, feleségül akar venni. Igent mondtam, gondolván, majd segít nekem és anyukámnak. De ehelyett féltékennyé és mérgessé vált, folyamatosan ellenőrizni akart, így kiszálltam. Örülök, hogy végül nem mentem hozzá.

(Mashable)