Kutatásokból tudjuk, hogy egy átlagos európai papírpénzen akár 26 ezer egészségre ártalmas baktérium lehet, de most a Menhely Alapítvány és a THE DIVISION közös társadalmi kísérletéből az is kiderült, hogy a pénzhez nemcsak bacilusok, hanem előítéletek is tapadnak. A kísérletet a The Division videójáték apokaliptikus története ihlette, melyben baktériumokkal fertőzött pénz miatt pusztító járvány tör ki. A kísérlet célja az volt, hogy bemutassa, mi történik, ha egy hajléktalan ember nem pénzt kér, hanem adni akar.
Elfogadunk-e egyáltalán bármit egy hajléktalantól, vagy elutasítjuk, mert az előítéleteink irányítanak bennünket, és fertőzöttnek gondoljuk, ami tőlük érkezik?
Így reagáltunk a meglepő helyzetre
A kísérletben egy óra alatt 80 járókelőt szólított meg Szilárd, aki hajléktalan, hogy 20 db 500 forintos bankjegyet osszon szét közöttük. A megszólítottak 62,5 százaléka meg sem állt, nemhogy párbeszédre, de szemkontaktusra sem volt nyitott. Nem is érzékelték a szokatlan, fordított helyzetet, észre sem vették a pénzt, amit a hajléktalan ember felkínált.
Kisebbségben voltak azok, akik megálltak (30,4 százalék), vagy legalább felfigyeltek a meglepő helyzetre, beszélgetésbe elegyedtek. Volt, aki vonakodva, de elfogadta a pénzt, volt, aki azért utasította vissza, mert felmérte, hogy sokkal nagyobb szüksége van rá a hajléktalannak, és voltak olyanok is, akik két friss banánnal, vagy öleléssel viszonozták a gesztust.
A kísérlet eredménye érzékelteti a hajléktalanok társadalmi perifériára szorultságát. A többség nem tekint egyenrangú emberként rájuk, míg a felmérésben empatikusnak tartjuk magunkat, addig éles helyzetben ez az empátia már „nem jön elő”. Pedig egy erős, fejlődni képes társadalom alapvető feltétele, hogy az egyre növekvő számú, kilátástalan helyzetű réteggel legyen kapcsolat, ismerjük a problémáikat és mindenki a maga lehetőségei szerint segítse őket. Az odafigyelés az első lépés ehhez.
Az Alapítvány számára nem csupán a kísérlet volt érdekes a The Divison-nel történő együttműködés során. Az is fontos része üzenetünknek, hogy a hajléktalan emberek aktívan részt vehetnek sorsuk alakításában – és ennek a törekvésnek jó támogatója lehet más területen, piaci alapon működő vállalkozás is! – mondta Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány munkatársa.
Első Kézből a Hajléktalanságról program
Megdöbbentő adat, hogy a felnőtt korú lakosság 7 százalékának, vagyis több mint 600 ezer embernek egészen közvetlen tapasztalatai vannak erről az állapotról, mert ismerősei, rokonai, családtagjai között van hajléktalan. Ennek ellenére nem tudunk eleget a helyzetükről, nem vagyunk elég empatikusak, ezért a Menhely Alapítvány érzékenyítő programokat indított el, hogy oszlassa az előítéleteket és nyitottabb, szolidárisabb társadalmat építsen.
Az Első Kézből a Hajléktalanságról (EKH) program szociális munkások, hajléktalanságot tapasztalt emberek, valamint önkéntesek segítségével zajlik több éve.
„Rendhagyó Osztályfőnöki Órák” keretében iskolások hajléktalanságot megtapasztalt emberekkel és élettörténeteikkel ismerkedhetnek meg. Az órát szituációs játék zárja, így a diákok is átélhetik a hajléktalanok mindennapi élethelyzeteit, nehézségeiket, konfliktusaikat.
Az „Élő Könyvtár” olyan emberekből áll, akik előítéletekkel és sztereotípiákkal gyakorta szembesülő csoportokat képviselnek, és akik gyakran diszkrimináció és társadalmi kirekesztés áldozatai. Mindegyikük egy-egy könyv, akit ki lehet „kölcsönözni” a sorsukra kíváncsi embereknek – egy személyes beszélgetés erejéig. A beszélgetés során, a hallottakat végiggondolva, a kölcsönző jobban megértheti a helyzetüket, és elfogadóbbá válhat irántuk.
A „Lépjen Be a Nappalimba!” – városi séta hajléktalan szemmel egy speciális idegenvezetés, ahol az egyik túravezető hajléktalan ember, a másik szociális munkás. Segítségükkel a séta résztvevői a hajléktalan ember szemszögéből láttatva járják végig a közterületeket, akár éppen azokat, ahol maguk is mindennap megfordulnak. Az idegenvezetők olyan helyeket mutatnak meg, melyek a hajléktalan emberek számára jelentőséggel bírnak, és közben történeteket mesélnek a saját életükről, a tapasztalataikról, az utcai lét nehézségeiről.
A hajléktalanságról
Öt év alatt legalább 50 ezer különböző ember volt kénytelen hosszabb-rövidebb ideig közterületen éjszakázni, vagy hajléktalan szállást igénybe venni. A sokak által vitatott hajléktalan-ellátás öt év alatt legalább 50 ezer krízishelyzetben lévő embernek nyújtott segítséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy hátrahagyott gyerekeikkel, közvetlen családtagjaikkal együtt öt év alatt legalább 100 ezer embert érintett közvetlenül a hajléktalanság Magyarországon.
Továbbra is nagyon sokan betegek, munkaképtelenek, tartósan munkanélküliek a hajléktalan helyzetben lévők közül, tíz hajléktalan emberből mindössze egy él rendszeres, kettő pedig alkalmi munkából.
A hajléktalan élethelyzet a szélsőséges kirekesztettség egy formája, az egyéni, társadalmi, intézményi megtartó erők, segítő rendszerek hiányának elfogadhatatlan következménye. A Menhely Alapítvány célja ezen a helyzeten változtatni, hogy “Mindenkinek legyen otthona!”
