Minimális időt fordítanak magukra a magyar nők, a fontossági sorrendjük legvégére helyezik önmagukat, derült ki a Richter Gedeon Nyrt. Nőnek lenni jó programja keretében végzett kutatásból. A megkérdezett nők többsége szerint kimondottan jó nőnek lenni, harmaduk azonban nem így érzi, amit főként a leterheltséggel magyaráznak. A Terézanyu pályázat tavalyi írásaiból is kiderült, hogy a nőknek számtalan területen kell helytállniuk, kimerültek, fáradtak, ezért idén adta magát a téma, hogy arról kérdezzék őket, mit jelent számukra kikapcsolódni. Vajon szánnak-e időt önmagukra, milyen érzéseik, vágyaik vannak, ha arra gondolnak, hogy kell-e a nőnek kimenő. Ezúttal már nemcsak egyéni írásokat várnak, hanem olyan közösségek történeteit is, melyekben a nők egymást támogatva töltődhetnek.
Eleget törődnek-e magukkal a nők?
A Terézanyu pályázatra tavaly rekordszámú írás érkezett: több mint 500 nő írt arról, hogy miért dolgozik, mit jelent számára a munka. Az írások 80%-a arról szólt, hogy a nők agyondolgozzák magukat, a család, a gyerekek, a munka, szinte minden idejüket leköti, már az is ajándék, ha megállhatnak pár percre vagy alhatnak egy jót.
És ezt várod. A pillanatot, mikor mind alszanak, és gyönyörűek. Csend van. Béke… és megfogadod, hogy majd holnap. Aztán kezdődik elölről, mesél a napi mókuskerékről Sárkány Zsófi, az egyik tavalyi díjazott.
A Terézanyu pályázatot támogató Richter Gedeon Nyrt. kutatása is rámutat, hogy a nők döntő többsége, minden mást előtérbe helyezve, alig fordít időt és energiát saját magára.
A nők a család tartópillérei, felelősek a családtagok jólétéért, egészségéért, de a saját testi és lelki egészségükre is figyelniük kellene, hiszen csak akkor tudnak helytállni, figyelni másokra is. A kutatásunkból az is kiderül, hogy a nők szerint azért jó többek között nőnek lenni, mert gondoskodhatnak másokról, ugyanakkor éppen emiatt önmagukra sok esetben egyáltalán nem jut idő. A Terézanyu pályázattal – ami a Richter a nőkért programunk része – erre a problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője.
A túlhajszoltság is közrejátszik abban, hogy már a 40-es éveik felé járó nők körében is megnő a szív- és érrendszeri betegségek és valamely „női rák” kialakulásának esélye. Az elhízás is számos súlyos betegség melegágya, miközben a túlsúlystatisztikát vezetjük Európában. A kikapcsolódás hiánya bizonyítottan megbetegít, nem kellene megvárni, hogy egy komolyabb betegség kényszerítsen pihenőre.
Hihetetlen logisztikával lavíroztam a munka, a család, a háztartás között. Sokszor éreztem, hogy nem bírom mindezt a munkával együtt… Egy idő után egyre többször éreztem magam fáradtnak. Szerettem volna többet pihenni és egyre csak arra vágytam, hogy egész nap alhassak. Aztán egyik napról a másikra megkaptam a „pihenést ”. Negyvennyolc óra alatt lebénultam, írta egy tavalyi díjazott, Weiszhauptné Fodor Ágnes.
Sajnos nem könnyíti a helyzetet az sem, hogy a női kimenővel kapcsolatban számtalan előítélet él. Vajon otthagyhatja egy anya pár órára a gyerekeit, elmehet-e a barátnőivel csevegni, netán eltölthet egy-egy hétvégét a család nélkül, lelkiismeret-furdalás nélkül? Mit szól ehhez a férje, a társadalom? Egy anya ilyet nem tehet, hallani sokszor. Ám az egyedülálló nők sincsenek jobb helyzetben, mikor azt hallják: neked könnyű, nincs családod, megtudnád milyen nehéz, ha lenne. Pedig sokan csak magukra számíthatnak, sokszor kell pluszmunkát vállalniuk, hogy az egykeresős háztartásukat fenntartsák. Az állandó készenlét, pörgés, szervezés mellett sok nőnek már az alvás is kikapcsolódásnak számít.
A női közösség támasz és erőforrás is egyben
Az elmagányosodás is egy létező probléma a nők életében, sokszor későn veszik észre, hogy mennyire magukra maradtak. Kirepülnek a gyerekek és mikor már kimozdulhatnának nincs kivel, nincs hova, a közösséghez való tartozás ebben is segíthet. Ezt ismerték fel a Terézanyu pályázat kiírói, mikor úgy döntöttek, hogy az egyéni történetek mellett várják azok történetét is, akik egy közösséget létrehozva, vagy ahhoz csatlakozva teremtették meg maguknak a feltöltődést.
A Richterrel közös szívügyünk, hogy a közösségek felé is nyissunk. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre jobban hiszek a női közösségek összetartó, támogató erejében, s ezt a lányaimnak is szeretném átadni. Nem véletlen, hiszen a Terézanyuk már több éve összejárnak, így saját példám is van arra, milyen erő van a közösségben, micsoda támaszai lehetnek egymásnak a nők. Azt szeretnénk, ha mesélnének magukról, hogy milyen közösségük van, vagy éppen hogyan és miért hozták létre a csapatot, és persze mit ad mindez nekik? Ez a közösség lehet bármilyen, sportolhatnak, hímezhetnek, recepteket oszthatnak meg, vagy lehet egy olvasókör is, mondja Rácz Zsuzsa, írónő a Terézanyu pályázat megálmodója.
A kiírók a 3 díjazott közösségi történetből filmet készítenek, melyet a nagyközönségnek is bemutatnak, a díjazott egyéni írások számára pedig megjelenési lehetőséget biztosítanak a wmn.hu és Nők Lapja Psziché felületein. A történetekkel inspirálni szeretnék a nőket, hogy merjenek lépni, és támogassák egymást, hiszen ez mindannyiunk érdeke.
Hétéves a díj
A Terézanyu pályázatra eddig több mint 2500 írás érkezett, ami azt mutatja, hogy egyre több nő meri nyíltan felvállalni az érzéseit, mindennapi küzdelmeit. A pályázat kiírói idén is őszinte vallomásokat várnak, nemcsak a sikersztorik érdeklik őket, hanem a megoldáshoz vezető út is: a valódi vágyak, a beteljesülés, vagy éppen ennek a lehetetlensége. A pályázat feltételei a régiek, a vallomásokat a pályázóknak egyes szám első személyben kell megírniuk, terjedelmük maximum 5000 karakter lehet. A pályaművek leadási ideje 2016. március 20. A nyerteseket a zsűri tagjai: Beke Zsuzsa a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, D. Tóth Kriszta írónő, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő, és Rácz Zsuzsa írónő választja ki. A felolvasással egybekötött díjátadó március 31-én lesz.
A pályázat beharangozó kisfilmje itt érhető el. Bővebb információ és nevezés itt.
