Szinte csak a rend kedvéért (meg amnéziásoknak, légnyomást szenvedett háborús veteránoknak) hozom ide a Bubbleshooter nevű játékot. Ez a klasszikus lövöldözős amilyen egyszerű, olyan jó és addiktív időtöltés.
Az előttünk tornyosuló színes buborékokat egy mindig más színűvel kell lőni. Ha ugyanolyan színűeket találunk el (és így egy legalább három elemből álló sort csináltunk), azok szétpukkannak, ha ennek következtében más buborékok szigetszerűen magukra maradnak, azok is eltűnnek, de ha rosszul célzunk, egy újabb sor buborék nyomja le a többieket közelebb a lövő pozícióhoz.
A játék vagy azzal ér véget, hogy elfogynak a buborékok (akkor nyertünk), vagy azzal, hogy a buborékok elértek minket, és már nem tudunk mit csinálni (ekkor vesztettünk). Máskülönben a játék nem ér véget, küzdeni lehet órákon keresztül, és a játszó csak rokonai fátyolos tekintetén, a napszakok változásán, a szobanövény elszáradásán, a miniszterelnök idegenül csengő nevén tudja, hogy közben elszaladt mellette a világ. Kevésbé acélos lelkületűeknek nem ajánlott játék.
