Közélet

Erőszak, szexuális zaklatás kíséri a menekült nők európai útját

Az Amnesty International (AI) negyven nővel készített interjút arról, milyen erőszakkal, kizsákmányolással, szexuális zaklatással néztek szembe Európában.

A kormányok és segélyszervezetek a legelemibb védelmet sem képesek nyújtani a Szíriából és Irakból menekülő nőknek. Az AI legújabb kutatása szerint a nők és lányok fizikai erőszakkal, bántalmazással, kizsákmányolással, szexuális zaklatással néznek szembe útjukon és Európa sem kivétel. A szervezet 40 nővel és lánnyal készített interjút Németországban és Norvégiában a múlt hónapban.

Törökországból Görögország érintésével utaztak át a Balkánon. Mindegyikük azt mondta, veszélyben érezte magát. Sokan közülük arról számoltak be, hogy majdnem mindegyik országban tapasztaltak fizikai erőszakot, anyagi kizsákmányolást. Embercsempészek, őrök vagy más menekültek tapogatták, kényszerítették őket szexre. Tirana Hassam, az AI válsághelyzetekkel foglalkozó igazgatója drámai képet festett.

Miután túlélték az iraki és szíriai háború borzalmait, ezek a nők mindent kockára tettek, hogy biztonságos otthont találjanak maguknak és gyermekeiknek. De attól a perctől kezdve, hogy nekivágnak az útjuknak, erőszaknak és kizsákmányolásnak esnek áldozatul, és gyakorlatilag nem számíthatnak senkire.

 

Azok a nők és lányok, akik egyedül vagy gyermekeikkel utaztak különösen kiszolgáltatoknak érezték magukat az olyan tranzit országokban, mint Magyarország, Horvátország és Görögország, ahol arra kényszerítették őket, hogy több száz menekült férfi között aludjanak. Néhány esetben inkább a szabadban (például a strandon) aludtak, mert ott nagyobb biztonságban érezték magukat. Közösen kellett a mosdókat, zuhanyzókat használniuk a férfiakkal. Egy nő elmesélte, hogy egy német befogadó állomáson a férfiak folyamatosan nézték a zuhanyzóba tartó nőket. Néhány nő azért, hogy ne kelljen használnia mosdót, inkább nem evett és ivott.

Ha ez a humanitárius válság bárhol máshol történne a világon, azonnali praktikus lépéseket várnánk, hogy megvédjék az erőszaktól a kiszolgáltatottabbakat, úgy mint az egyedül vagy gyermekeikkel utazó nőket. A minimális elvárás a női mosdó és a nők számára fenntartott alvási lehetőség lenne. Ezek a nők és gyermekeik a világ legveszélyesebb helyeiről menekülnek, szégyen, hogy Európában is veszélyeknek vannak kitéve. (Tirana Hassan)

Szerinte a kormányoknak és a segélyszervezeteknek e területen is fejlődniük kell, komolyabb erőfeszítések szükségesek, hogy különösen a veszélyben lévő a menekült nőket beazonosítsák, a legalapvetőbb biztonságot, védelmet biztosítsák számukra. Az AI kutatói hét terhes nővel beszéltek. Ők éhezésről, az elemi orvosi segítség hiányáról és arról számoltak be, hogyan lökdösték a határoknál, gyűjtőpontoknál őket. Egy terhes és fiatal lányát szoptató szír nő a férjével menekült. Vele a norvégiai Lillestrømben készítettek interjút. Azt mondta: a  férfiakkal teli görög táborban nem tudott aludni a félelemtől és voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem jutott élelemhez.

Zaklatás és állandó félelem

Tucatnyian számoltak be arról, hogy fogdosták, tapogatták és fixírozták őket az európai táborokban. Egy 22 éves iraki nő elmesélte, hogy Németországban egy egyenruhát viselő őr felajánlotta, hogy ruhát szerez neki, ha „kettesben tölt” vele némi időt.

Először is senkinek sem lenne szabad ilyen veszélyes utakat végig csinálni. A legjobb módszer arra, hogy elkerüljük az erőszakot és kizsákmányolást, ha az európai kormányok biztonságos és legális utakat biztosítanak. Teljesen elfogadhatatlan, hogy azok számára, akiknek nincsen más választása, az Európán keresztüli út további megaláztatásnak, bizonytalanságnak és veszélynek teszi ki őket. (Tirana Hassan)

Az interjúkból az is kiderült, hogy az embercsempészek a kiszolgáltatott egyedül utazó nőket veszik célba. Ha nincs elég pénzük, hogy fizessenek, gyakran szexre kényszerítik őket. Legalább három nő mesélte el, hogy a csempészek és a velük együttműködők zaklatták őket vagy másokat, kedvezményt vagy rövidebb várakozási időt ajánlottak, ha lefekszenek velük.

Egy török hotelben egy szír férfi, aki az embercsempészeknek dolgozott, az mondta, ha lefekszem vele, akkor kevesebbet vagy egyáltalán nem kell fizetnem. Nemet mondtam, undorító volt. Jordániában is hasonló ajánlatokat kaptunk. (Hala, 23 éves aleppói nő)

Hala barátjának, akivel együtt menekült, elfogyott a pénze Törökországban, de az embercsempész szexért hajlandó lett volna biztosítani egy helyet a hajón. A barátja nemet mondott, így azóta is Törökországban van.

Az embercsempész folyamatosan zaklatott. Többször megpróbált megérinteni. Csak akkor nem mert közel jönni, amikor a férfi unokatestvérem ott volt. Nagyon féltem, mert sok történetet hallani olyan nőkről, akiknek felajánlották, hogy ha nem tudnak fizetni, szexért cserébe kedvezményt kaphatnak. (Nahla, 20 éves szír)

A jogvédőknek mindenki azt mondta, hogy folyamatos félelemben éltek egész útjukon Európán keresztül. Az egyedül utazó nők nemcsak a csempészektől rettegtek, hanem akkor is veszélyben érezték magukat, amikor arra kényszerültek, hogy több száz egyedülálló férfival aludjanak egy helyen. Néhányuk fizikai és verbális bántalmazásról is beszámolt, amelyet görög, magyar és horvát őrök követtek el.

Soha nem aludtam a táborokban. Attól féltem, hogy zaklatni fognak. A sátrak zsúfoltak voltak, és több erőszakos cselekménynek is szemtanúja voltam… Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, amikor úton voltunk, főleg a buszon, ez volt az egyetlen hely, ahol le mertem hunyni a szemem. A táborokban teljesen kiszolgáltatottak voltunk a zaklatásoknak, a nők pedig nem tudtak panaszt tenni, mert attól féltek, hogy emiatt meg kell szakítaniuk az útjukat. (Reem, 20 éves szír nő)

Rendőri erőszak, szörnyű állapotok

A nők és lányok szörnyű körülményekről számoltak be több táborból is. Kevés volt az élelem, a terhes nők egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimális segítséget kaptak. A mosdók sokszor mocskosak voltak, nem voltak elkülönítve a férfiakétól. Legalább két esetben a férfiak végignézték, ahogy a nők a zuhanyzóba mentek. Néhány nőt más menekültek vagy rendőrök támadtak meg, főleg akkor, amikor a nyomorúságos körülmények miatt zavargások törtek ki, és a biztonságiaknak be kellett avatkozniuk.

Rania, 19 éves terhes szír nő elmesélte a jogvédőknek, mit élt át Magyarországon:

A rendőrök átvittek minket egy másik helyre, ami az előzőnél is rosszabb volt. Tele volt ketrecekkel, és nem volt semmi levegő. Bezártak minket. Két napig voltunk itt. Kétszer kaptunk enni naponta. A mosdók itt voltak a legrosszabbak, amiket addig láttunk. Az volt a benyomásom, hogy azért ilyenek a mosdók, hogy még többet szenvedjünk. (…) A második nap, egy rendőr megütött egy Aleppóból származó szír nőt, aki azért könyörgött, hogy engedjék ki. A nővére megpróbálta megvédeni, angolul szólalt meg, mire az volt a választ, hogy ha nem fogja be a száját, akkor ő is kap egyet. Hasonló eset történt egy iráni nővel másnap, mert még ételt kér a gyerekeinek.

A 16 éves szír Maryam Görögországról mesélte, hogy egyszer, amikor az emberek sikítozni, ordítani kezdtek, rendőrök támadtak rájuk, gumibottal ütötték őket.

A karomat találták el. A kisebb gyerekeket sem kímélték. Mindenkit a fején ütöttek meg. Elszédültem és elestem, az emberek rajtam tapostak. Bőgtem és nem találtam az anyámat. A nevemet hallottam, amikor végre megtaláltam őt. Egy rendőrnek megmutattam a karomat, aki erre kiröhögött, orvost kértem, mire azt mondta, takarodjunk.

A jogvédő szervezet jelezte, hogy jelentésében a neveket megváltoztatta nyilatkozó nők védelme érdekében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik