Pénteken ünnepli 74. születésnapját a világ egyik legismertebb fizikusa, Stephen Hawking. Nemcsak szakmai munkássága, hanem ismeretterjesztő tevékenysége is hírnevet hozott számára, amelyben súlyos betegsége sem akadályozta meg. 1963-ban diagnosztizáltak nála motoros neutronbetegséget, akkor két évet jósoltak neki, de általában is ritka, hogy valaki tíz évnél tovább éljen ezzel a betegséggel.
Hawking részecskefizikával, a világegyetem keletkezésével foglalkozik, és egyebek mellett az időutazás kérdését is boncolgatta. Bár elméletben lehetségesnek tartja, de úgy gondolja: a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Az időutazás lehetetlenségét sajátos módon bizonyította: 2009-ben szervezett egy bulit időutazóknak, amelyre 2012-ben küldött szét meghívót, és videofelvétellel igazolta, hogy nem ment el senki.
A népszerű fizikus 74. születésnapja alkalmából a Telegraph Hawking-idézetekből közölt összeállítást.
A népszerűségem árnyoldala, hogy nem mehetek sehová anélkül, hogy felismernének. Nem elég napszemüveget és parókát húznom, a kerekes székem elárul.
A többi fogyatékkal élő embernek azt javaslom, koncentráljanak azokra a dolgokra, amelyben nem akadályozza meg őket fogyatékosságuk, és ne sajnálják azt, amit nem tudnak véghezvinni. Ne legyenek korlátozva lélekben úgy, mint testben.
Egy gyermek vagyok, aki nem nőtt fel. Most is egyfolytában azt kérdezgetem, miért és hogyan. Néha válaszokat is találok.
Az elmúlt 49 évben azzal éltem együtt, hogy korán meghalok. Nem félek a haláltól, de nem sietek meghalni. Sok dolog van még, amit előbb meg akarok csinálni.
Fennáll a veszélye, hogy elpusztít bennünket a mohóságunk és az ostobaságunk. Nem maradhatunk tovább tétlenek ezen a kicsi, egyre inkább szennyezett és túlzsúfolt bolygón.
Időpazarlás lenne a fogyatékosságom miatt dühöngenem. Az életben tovább kell lépni, ez nekem nem sikerült rosszul. Az emberek nem fognak veled foglalkozni, ha folyton dühöngsz és panaszkodsz.
