Az ufóhívók minden lehetőséget megragadnak arra, hogy bizonyítsák igazukat, egyedül a Roswell-incidens sztorijaival könyveket töltenek meg, és napi rendszerességgel számolnak be szokatlanul cikázó pontokról, vagy épp csészealjakról. Egyik legerősebb fegyverük a hetvenes évekig teljesen ismeretlen Hottel-memó, amely csak 2011-ben, az FBI online archívumának megnyitásakor robbant be a köztudatba, mára pedig a gyűjtemény legnézettebb – több, mint egymilliószor megnyitott – darabja lett.
A jelentés 1950 márciusában, három évvel az ufó folklór gyöngyszeme, a roswell-i eset után született, és a washingtoni irodát vezető FBI-ügynök, Guy Hottel írta, beszámolva egy furcsa esetről, melyben három, utasokkal teli csészealjat találtak.
A Légierő egyik nyomozója azt állította, hogy Új-Mexikóban három úgynevezett repülő csészealjat találtak. Kör alakú, középen kiemelkedő tárgyakként írta le őket, átmérőjük hozzávetőlegesen 50 láb (15,2 méter) volt. Mindegyik csészealjban három emberszabású, de mindössze három láb (91 cm) magas testet találtak, akik fémes, finom anyagú ruhát viseltek. Mindegyikük a tesztpilóták és nagy G-terheléssel járó repüléseken résztvevők által viselt g-ruhához hasonló anyaggal volt beborítva.
Az informátorunk, Mr. XXXXXX [név kisatírozva] szerint a csészealjakat Új-Mexikóban találták, melyek a kormány azon a környéken található igen nagy erejű radarjának köszönhetően zuhant le, amely a járművek irányításában okozott interferenciát.
A memót – mint minden más, a központba küldött jelentést – egyenesen az FBI vezetőjének, J. Edgar Hoovernek címezték, akinek mérhetetlen paranoiája széles körben ismert volt. Így kissé talán érthetetlen, hogy miért nem néztek utána a történteknek, hiszen ezzel – és a roswell-i eset eredményeinek kiadásával – elejét vehették volna a világméretű ufóhiszti kialakulásának.
Az online archívumban való 2011-es megjelenés után a különböző, témával foglalkozó blogok és szenzációhajhász bulvároldalak tényként kezelték, hogy az FBI végre elismerte az ufók létezését, ezzel pedig a roswell-i esetet is, pedig erről egy pillanatra sem volt szó.
A nyomozószerv végül csak két évvel később reagált a történetre, melyben elmagyarázta, hogy az FBI csak alkalmanként nézett utána a földönkívüliekről szóló beszámolóknak, és egyébként is, az információ másod-, vagy harmadkézből jutott el Hottelhez.
A forrásról nem emlékezik meg, de nem kizárt, hogy az olajkirály és szélhámos Silas M. Newtonról van szó, aki az FBI-adatlapja szerint többször számolt be Új-Mexikóban lezuhant ufókról, sőt, saját, a Mojave-sivatagban lévő földjére is zuhant egy. Ezeket az állításait két évvel később megcáfolta, hozzátéve, hogy sosem látott ufót, a történeteket pedig mástól hallotta, és mesélte tovább.
Az International Business Times szerint is Newtontól indult a sztori, majd egy rádió reklámmenedzserén, George Koehleren, két helyi férfin, egy Rudy Fick nevű használtautó-kereskedőn és egy riporteren át (aki a Kansas Cityben megjelenő Wyandotte Echo-ban meg is jelentetett erről egy cikket) jutott el a Légierő emberéhez, aki beszámolt róla Hottelnek.
A történetre a Variety újsáírója, Frank Scully, valamint a San Francisco Chronicle szerzője, J. P. Cahn is ráharapott, utóbbi mintát is kért az idegen fémből,
Mindezek persze nem győzik meg a szuperfejlett idegenek és csészealjaik létezésében, vagy épp Földre való látogatásaikban hívőket, sőt, sokan úgy gondolják, hogy az FBI és más országok titkosszolgálatai, a Tudjukkik, vagy épp a Félelmetes Háttérhatalom emberei tüntetik el a nyomokat.
Ennek azonban hamarosan vége lehet, hiszen Hillary Clinton néhány nappal ezelőtt megígérte, hogy ha ő lesz az Egyesült Államok új elnöke, lerántja a leplet az összes, még titkos ufó-aktáról, sőt, az 51-es körzetben is körülnézne. Nem kizárt, hogy ezzel jókorát nőtt a szavazóbázisa, hiszen az amerikaiak jó része (a Huffington Post 2013-as, ezer ember megkérdezésével készített felmérése szerint majdnem minden második ember) hisz az idegenekben.
