Élet-Stílus

Az elfeledett első magyar vasút

A Pestet Váccal összekötő vasútvonal 1846-os megnyitása előtt már húsz évvel is volt itthon vasút, noha azt ló hajtotta, és csak teherszállításra volt használható.

Bodmer János Gáspár badeni sóbányaigazgató és a bécsi Bollinger cég egy brit építőmester, Henry Palmer lófogatú lebegővasút-tervének továbbfejlesztésével 1826-ban készítette el egy lebegő vasút tervét, amely Pestet Szolnokkal és Debrecennel kötötte volna össze, és lehetővé tette volna a lóvontatással történő teherszállítást.

Az ötlettel több magyar arisztokratát, gazdag kereskedőket, sőt, József nádort is meggyőzték arról, hogy megéri belevágni a projektbe, így hamarosan részvénytársaság alakult, amely a nádor javaslatára előbb egy próbavonal létesítését célozta meg.

budapest-x-kerulet-kobanyai-lebego-vasut-
Hofbauer János korabeli metszete

Alig négy hónap alatt, 1827 augusztusára el is készült a város szélét jelentő Hatvaner Linie-nél (a mai Rákóczi út vége, a Baross tér) induló, a kőbányai szőlők mellett elhaladó, majd kétfelé váló vonal. Az egyik ág a Kauser-féle kőbányákat és a Szépítő Bizottmány kőbányáit érintve a Lechner-féle téglaégetőig ért, a másik pedig a magán- és kváder kőfejtők mellett haladva az ottani téglaégetőig tartott.

Így írt a megnyitóról a Nemzeti Újság:

“Szt. István napján du. öt óra tájban ment végbe azon nagy próba, amely a vasútnak alkalmas voltát a teher szállításokra nézve igen szembetűnő képpen megbizonyította. Ő Tsász. Kir. Fő Herczegsége, az ország nádora, Mária Dorothea Fő Herczegnéval, a magasrangú udvari dámákkal és kamarás urakkal, nem különben azon egész deputátióval, mely ezen szép munkának végbevitelében fáradozva jelen volt.

A sok ezer gyalogok és számos úri hintókon lévő nézők örömmel szemlélték ezen művet az ő teljes állapotában… a városi új Kőbányánál az üllésekre alkalmaztatott kotsikra magyar színekkel ékesített két zászló elől lobogván, felüle és egészen a Kerepesi lineáig, egy ló által huzotva megérkeze.”

Az egy német mérföld (7,5 km) hosszú pálya Pest felé lejtett, hiszen a szállítás abban az irányban történt. Az augusztus 20-i próbán hét kocsi vett részt, melyeket 448 mázsányi kővel, gabonás zsákokkal, négy hordó borral, negyven mázsa gyapjúval, téglával és hasábfával raktak tele, két ló mégis könnyedén elhúzta őket.

A lovak a kocsikat nem a földre lefektetett sínpáron húzták, hanem egy pilonokon álló, fagerendákkal megerősített, függő szerkezeten.

lebegc591-vasc3bat-22

Az ötlet hiába tűnt azonban eleinte működőképesnek, Szolnokig, illetve Debrecenig való kiépítése mégsem valósult meg, hiszen a kőfejtők és téglaégetők sem akarták kiengedni a kezükből a szállítást, de ha mégis, akkor sokkal inkább bíztak a szekeres fuvarosokban, és komoly tervezési hibák is rontották a vasút túlélési esélyeit.

A rendszer

A rendszer működése télen a dér miatt sokkal nehézkesebb volt, de a pályát összetartó csavarok egy része is megadta magát a hidegnek, sőt, a puhafa pálya sem volt épp a legjobb ötlet. A nagy erejű szelet sem bírta, mivel a kocsik ilyenkor veszélyes mértékben lengeni kezdtek, így gyakran le kellett állítani a szállítást, megvárva, míg a szél kitombolja magát.

A háttérben a Várhegy a Királyi Palotával és a Mátyás templommal
A háttérben a Várhegy a Királyi Palotával és a Mátyás templommal

Hét hónappal az első próba után, 1828. március 20-án a vasutat üzemeltető részvénytársaság az egész vonal elbontása mellett döntött. A maradványok egy részét később a Lánchíd építéséhez használták fel, a faanyag és a sínek eladásával pedig rendezték a vállalat tekintélyesre nőtt adósságait.

A cikk elkészítésében segítséget nyújtott fotóival és információival az Egykor, az Elismondom és a NOL, az idézet pedig az MNO vonatkozó írásából származik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik