A Standard Oil Companyt alapító John D. Rockefeller (1839-1937) édesapja, a D. William Levingston álnéven elixíreket árusító, minden orvosi képzettség nélküli William Rockefeller (1810-1906) már az 1850-es években próbálkozott a Nujol (=new oil, új olaj) néven piacra dobott tiszta petróleummal, mint a rák ellenszerével. A szer fogyasztása állítólag meg is előzte a betegséget, így az attól rettegők is tömegével vásárolták.
Az óriási sikert látva a többi kuruzsló is piacra dobta saját petróleumtartalmú szereit, olyan változatos neveken, mint a Seneca Oil, Rock Oil, vagy épp American Medicinal Oil. Mivel Levingstonnal (Rockefellerrel) már nem vehették fel a versenyt a rákgyógyítás terén, így más bajokra ajánlották saját szereiket: egyikük a kolerát űzte el, másikuk a rendetlenkedő májat hozta rendbe, egy harmadik pedig az emésztést segítette, vagy épp a légcsőhurutot győzte le.
A Standard Oil hatvan évvel később, az 1910-es évek elején újrahasznosította az ötletet, hiszen egy hordónyi Nujol nyers petróleumból való előállítása mindössze két dollárt emésztett fel, ez pedig ezer 6 unciás (1,77 dl) üvegcse megtöltéséhez volt elegendő, amelyet végül bődületes haszonnal adhattak el. Rákgyógyszerként eladni azonban már nem tűnt túl jó ötletnek, a székrekedés gyógyítására viszont annál inkább.
Nujolt székrekedésre
ha úgy éltél volna, mint az ősember…
élted volna a vademberek aktív, szabad ég alatti életét, etted volna a vademberek ételét, akkor tiéd lenne a vademberek egészségügyi gondoktól mentes élete.
A civilizáció, főként a városi ember számára irodai munkát jelent, kevés testmozgást, túl sűrű ételeket, és kisebb-nagyobb gondokat a székrekedéssel.
A Nujol hatékonyan elűzi a székrekedést anélkül, hogy zavarná az emésztőrendszer idegeit. A hashajtók és más gyógyszerek elpusztítják az idegek és izmok precíz harmóniáját a vastagbélben, ezért veszélyesek.
A Nujol nem hashajtó, hanem inkább egy belső síkosító, amely nem teszi lehetővé, hogy a béltartalom túlzottan megszilárduljon, de elősegíti a normális mozgásokat.
A cég húsz éven át minden egyes évben óriásit kaszált a Nujollal, de a harmincas években végül széles körben is elterjedt a szerről, hogy az hiánybetegségeket okoz, sőt, a zsírban oldódó vitaminokat is elvonja a testtől. A Standard Oil egy nagyszerű húzással karotint adott a folyadékhoz, állítva, hogy az majd megszünteti az esetlegesen előforduló mellékhatásokat.
A Nujol óramű pontosságúvá tesz – fájdalom nélkül.
Finom és biztos: étvágyvesztés és a test finom mechanizmusainak gyengítése nélkül hoz megkönnyebbülést. Csak egy teste van, így a legjobb bánásmóddal tartozik neki. A Nujol az ésszerű gyógymód a szorulásra.
Teljesen veszélytelen. Próbálja ki.
A negyvenes évek végén a szer még mindig a piacon volt, sőt, a Nujolt ma is gyártják, noha úgy tűnik, sem az Egyesült Államokban, sem Európában nincs a piacon. A brazil Mantecorp viszont ugyanilyen néven dobott piacra egy ásványi olajat, ami teljes mértékben megegyezik az amerikai változattal. A 120 ml-es kiszereléséért ez a webshop például 40,20 realt kér, ami mai árfolyamon pontosan 2990 forint.
A petróleumot Európában egyébként évszázadok óta használják, az alternatív gyógyászatban csodaszerként tisztelik, pedig hatásai a szervezetre igen kellemetlenek: az émelygést, hányást, hasmenést, hallucinációkat, majd öntudatlanságot, rángógörcsöt és fehérjevizelést elég gyorsan követik a súlyosabb megbetegedések és extrém esetekben persze a halál.
A világhírű magyar énekesnő és színésznő, Eggerth Márta férjével, a húszas évek óta csúcson lévő lengyel tenorral, Jan Kiepurával például egész biztosan a Nujol végzett, miután az a negyvenes-ötvenes években elég nagy mennyiségben tolta magába a szert. Egy ötvenes évek végi koncertjén egy pillanatra légszomjjal küzdött, ami iszonyúan megijesztette az egészségére mindig odafigyelő (sőt, Manhattan helyett inkább a jóval tisztább levegőjű Westchester Countyban élő) sztárt, hogy azonnal meglátogatta Boston vezető tüdőorvosát, aki meglepő felfedezést tett: a szerben lévő paraffinolaj nem oszlott el, hanem inkább rátapadt a tenor tüdőjének minden pontjára, ezt pedig egy hatórás műtét során sem tudták teljesen eltávolítani. Kiepura visszatért az opera világába, noha továbbra is küzdött néha légszomjjal. 1966 augusztusában, egy otthonról indított telefonhívás közben érte a halál.
Egy magyar webáruház, a Dr. Életerő például így mutatja be – Lőrincz-Véger Gábor írását némileg finomítva – a tőlük is rendelhető anyagokat, állítólag megbízható, harmincas és hatvanas évekbeli vizsgálatokat, egy XVIII. századi levelet, négyszáz évvel ezelőtti gyógyulási történeteket, valamint olajos kézzel szájat törlő bakui bányászokat említve:
Hallott már a petróleum gyógyító hatásáról?
Aligha hiszem, pedig ez az évezredes természetes orvosság évtizedeken át a Német Gyógyszerkönyvben is szerepelt. Aztán a Német Gyógyszerészeti Bizottság törölte. Miért? Az állítólagos nem bizonyított hatása miatt.
A petróleum kőolajszármazék. A kőolaj tömörített növényi massza. A növényeknek napfényre volt szükségük, máskülönben nem fejlődhettek volna növénnyé. Az üvegeken sajnos „mérgező” és „maró” stb. feliratok vannak. Merő népbutítás!
Természetesen most csodálkozik, hogy miként gyógyíthatna a petróleum? A petróleum alaposan megtisztítja a szervezetet. Méregtelenít, regenerál, betegségeket és sebeket gyógyít. Ne hagyja elijeszteni magát attól, ha azt állítják: ezt nem szabad meginni, ez méreg az emberi szervezetnek. Ez nem így van, mivel mindig újra bebizonyosodik, hogy a petróleum mindenek előtt a rák, daganatok, áttétek, prosztatabetegségek, cukorbetegség, gyengeség, gyermekbénulás, ízületi reuma, köszvény, bélelzáródás, leukémia, vérszegénység, máj-, epe-, bél-, emésztési zavarok és sok más megbetegedés gyógyítására vagy azok jelentős enyhítésére alkalmas. Totális tisztítókúrát jelent az egész szervezet számára és hozzájárul a jó közérzethez.
Tudományosan bizonyított, hogy testünk daganatokkal szembeni védekező rendszere a kötőszövetben található, és meg kell próbálnunk e funkció erősítését. Az is tény, hogy a rák sugárterápiás kezelése sajnos a szervezet védekező erejét és immunrendszerét gyengíti.
Dr.med. Sichert biztosít bennünket arról, hogy a petróleum alkalmazásakor egyetlen mérgezéses esetet sem jegyeztek fel. Az ismert rákkutató, Dr.med. Paul Gerhardt Seeger (…), a petróleum általi gyógyulást így magyarázta: „1936-1940 között folytatott kutatásaim alapján bizonyságot nyert, hogy a rákos sejtben koleszterin-észterifikáció következik be, és ezeket az észtereket [= savból és alkoholból víz kilépésével keletkező vegyület] a petróleum feloldja, miáltal a sejt képes magát regenerálni.”
Hogy jöttek rá egyáltalán, hogy a petróleum megiható? Nos, Bakuban, az olaj oroszországi fővárosában, gyakran előfordult, hogy az olajkutaknál dolgozó munkások olajos kezükkel a szájukhoz értek és a kutaknál keletkező finom olajpárát is önkéntelenül beszívták, amely aztán a gyomrukba került. A rutinszerű orvosi vizsgálatok során megállapították, hogy az olajkutaknál tevékenykedő munkások egyáltalán nem betegedtek meg rákban, sem daganat sem áttét nem volt a szervezetükben. (Itt érdemes megemlíteni, hogy autószerelők és azok, akik folyamatosan olajos kézzel dolgoznak és eközben sebet ejtenek magukon, ritkán vagy szinte soha nem szenvednek fekélyes sebektől.) Kutatták e jelenség okát, és csodálkozva jöttek rá arra, hogy ennek oka nem lehet más, mint a szinte naponta nem szándékosan szervezetükbe jutó kis mennyiségű petróleum; ez sokak számára érthetetlennek tűnt.
De mégis így volt, és manapság ismételten sok hírt kapunk a petróleum bizonyított gyógyító erejéről. Az orosz kutató, Leonyid Olschwang, figyelmét azerbajdzsáni kutatók arra hívták fel, hogy kátránnyal, amely nyersolaj-maradványokkal vegyített tiszta aszfalt, ösztönözhető a növények növekedése. Mikor állatoknak kátrányt adtak, meglepő eredményre jutottak. Ez a teheneknél olyan megnövekedett tejhozamot jelentett, amely minden várakozást felülmúlt. Tengerimalacok, melyeknél mesterségesen rákbetegséget idéztek elő, ismét egészségesek lettek. Kátránnyal beoltott patkányok, melyek koruknál fogva fáradékonyak és kimerültek voltak, frissekké és élénkekké váltak.
A zágrábi Körbler professzor kifejtette, hogy a petróleum alkalmazása hosszú múltra tekinthet vissza. A korábban még csak világítási célra használt petróleum gyógyítási célokat is szolgált. Az asszíriai-babiloni kultúra tetőfokán az ott bőségesen előforduló petróleum orvosságként szolgált gyomorbántalmakra és adott esetben gyomorrák ellen is. Hasonlót Nápolyból is jelentettek a 16. századból, és az olasz Bernardo Ramazini (1633-1714) rákos daganatokra tett petróleumos borogatást. A petróleumot népi gyógyhatási szerként ismerték az indiánok éppúgy, mint a magyarok és a szerbek.
Már Samuel Hahnemann, a homeopátia [= természetes összetevőkön alapuló gyógyhatású készítmények, melyek mellékhatások nélkül segítik szervezetünket a gyógyulás felé] megalapítója, is adott a betegeinek higított petróleumot, 3 – 30 centiliter adagokban görvélykór [= a nyak mirigyeit megtámadó betegség], bőrkiütések, érzelmi zaklatottság, izgalmak, ijedelmek, aggodalmak stb. által kiváltott hosszantartó panaszok, lappangó gyomor- és tüdőpanaszok, felkeléskori szédülés, látászavarok, fülviszketés, rosszullét, prosztatabántalmak, rekedtség, száraz köhögés, ájulás, gyors szívdobogás, tarkó- és farkcsontfájdalmak, recsegő ízületek, merev térd, fagydaganatok, száraz bőr, herpesz, hőhullámok, hidegérzet és megkeményedett mirigyek ellen.
Thomas Pollard orvos 1791.12.2-án jelentette meg az angol „Medical Commentaries” folyóiratban Dr. Duncan-hoz írt levelét, melyben kifejezetten utal petróleum felhasználására rákos betegségek kezelésében. Ez az első írásos nyoma a petróleum rák elleni hatásosságának. (Itt meg kell jegyezni, hogy az akkori orvosok is tudtak megbízható diagnosztikát felállítani és jó diagnoszták voltak, a ma rendelkezésre álló berendezések nélkül is.) Visszaesés a középkor legsötétebb babonáiba, állítják a petróleum ellenségei.
A petróleummal való kísérletekből leszűrt alábbi tapasztalatokat a Zeitschrift der Internationalen Medizinischen Gesellschaft für Blut- und Geschwulstkrankheiten [= vér- és daganatos betegségekkel foglalkozó nemzetközi orvosi társaság folyóirata] 1964. évi 5. számában olvashatjuk: A rákos sejtben lévő nukleinsavak [= az élő szervezetek sejtmagvában és a citoplazmában található, az átöröklésben szerepet játszó, nagy molekulájú anyag] különböznek az egészséges sejtektől: elfajultak. (Most megkérdezhetik: Mi az oka azon testidegen nukleinsavak létrejöttének, melyek a sejtekben elfajulnak és így rákot képeznek? [Dr. Tullio Simoncini olasz onkológus munkásságából most már tudjuk, hogy a rákot gombafertőzés okozza]). Kutatások alapján tudjuk, hogy e testidegen nukleinsavak valóban rákot okoznak, és az elpusztításuk meggátolja a rák kialakulását.
A kedvencünk azonban a Hoxa vonatkozó fórumtopikja, ahol még ennél is hajmeresztőbb dolgok bukkannak fel:
