Hacsek Örs: /hosszú ideig egyedül üldögél, látszólag nem vár senkit, vagy ha vár, arról senki sem tud, Sajón és még valakin kívül, és ő, Hacsek sem biztos benne. Újságot olvas, egyelőre nem a holnapit, amiben arról írnak, hogy Hacsek Örs és Sajó Lőrinc véletlen összefutott a Gresham kávézójában, hanem a mait, amiben csupa olyan valótlanságot írnak, amit kormánykörökben valósként kezelnek. Sajó jő./
Sajó Lőrinc: /Elmegy Hacsek asztala mellett, úgy tesz, mint aki nem ismeri föl, aztán leül a szomszédos asztaltól távolabb eső, szomszédosnak végképp nem mondható asztalhoz, háttal Hacseknek. Szólna hozzá, de tudja, hogy háttal nem kezdünk mondatot, így hát átül a másik székbe, hogy ne üljön háttal Hacseknek./
Sajó Lőrinc: Jó napot Hacsek úr!
Hacsek Örs: Alá’szolgája, Sajókám. Mondanám, hogy üljön le, de akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni! Na, leül? Székkel kínálhatom?
Sajó Lőrinc: Inkább ne: székrekedésem van.
Hacsek Örs: Ha ezt viccnek szánta, megpukkadok a röhögéstől!
Sajó Lőrinc: Nem vagyok vicces kedvemben.
Pincér /a két asztal közé lép/ Mit parancsolnak az urak?
Hacsek Örs: Egy kávét.
Sajó Lőrinc: Én a szokásost.
Pincér: Vagyis a legolcsóbb innivalót az árlapról?
Sajó Lőrinc: Egen! Vagyis nem. Annál azért már jobban állok.
Pincér: Jól megy a gázüzlet?
Sajó Lőrinc: Meg a többi is.
Pincér: Akkor mi legyen?
Sajó Lőrinc: Egy jó kávé. De a legdrágább.
Pincér: Azonnal hozom. /el/
Sajó Lőrinc: /Suttogva átszól Hacseknek/ Akkor, ahogy megbeszéltük: telefonon beszélgessünk, nehogy lefotózzanak bennünket együtt.
Hacsek Örs: Jó. De azért át kéne ülnöd egy kicsit, mert az se életszerű, hogy ismerjük egymást, és más-más asztalhoz ülünk.
Sajó Lőrinc: Oké. És ha kimegyek innen, és lerohannak a sajtósok, mit mondjak nekik? Hogy kerültem ide? Meg veled egy asztalhoz?
Hacsek Örs: Mondd azt, hogy csak beugrottál egy kávéra.
Sajó Lőrinc: Honnan? Felcsútról? Az azért nem a szomszédban van.
Hacsek Örs: Mondd azt, hogy kapálgattad az egyik földed, és megálltál a végén kávézni.
Sajó Lőrinc: A végén?
Hacsek Örs: Igen, annak a végén, ami Budaörsig ér.
Sajó Lőrinc: Oké. És ha téged kérdeznek?
Hacsek Örs: Én majd azt mondom, hogy szerettem volna valakivel a magyar foci helyzetéről beszélgetni, és pont te ugrottál be, aki ebben nyakig benne vagy.
Sajó Lőrinc: Jó. Akkor hát térj a lényegre, aztán majd valahogy átkeveredek hozzád!
Hacsek Örs: Oké, figyelj jól! A felügyeletem alatt álló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vezetője, Nagy János visszavonta egyes területek árverésre bocsátását. Olyan földekét, amelyek fideszes nagyvállalkozók bérleményei, például a tied, ám nem tudnátok megvenni, hiszen családtagjaitokkal együtt már megszereztétek a lehetséges birtokmaximumnak megfelelő területeket.
Sajó Lőrinc: Értem. De nem nagyon. Vagyis kicsit se, de jól van. A lényeg, hogy én már nem akarok több földet venni, a tököm tele van a földdel! Vegyen földet az, akinek az anyja homokot árult a sivatagban!
Hacsek Örs: /bólogat/ Úgy van. Na, átül hozzám, Sajókám?
Sajó Lőrinc: Legyen! Üljünk együtt!
Hacsek Örs: Jobb helyre nem tudott menni?
Sajó Lőrinc: De. Például földárverésre.
Hacsek Örs: És mért nem ment oda?
Sajó Lőrinc: Először is, mert úgy éreztem, ide kell jönnöm. Ide kell! Érti, ugye?
Hacsek Örs: Majd hülye leszek érteni!
Sajó Lőrinc: Másodszor pedig, mert itt ugyan drágább, de jobb a kávé.
Hacsek Örs: Mit szólna egy kávéültetvényhez?
Sajó Lőrinc: Telepítem, vagy kapom?
Hacsek Örs: A földet kapja, a kávét telepíti és issza.
Sajó Lőrinc: Már megérte feljönni egy kávéra!
Hacsek Örs: Meséljen, mi jó történt magával.
Sajó Lőrinc: Képzelje, beszereztem tíz DVD lejátszót. Tudna adni tíz jó filmet?
Hacsek Örs: Egyet tudok: van egy Gibson Melem.
Sajó Lőrinc: Mile van magának?
Hacsek Örs: Egy film, mely Krisztus szenvedéstörténetét mutatja be. A címe: Passió.
Sajó Lőrinc: Passzió!
Hacsek Örs: Ez Passió! A passzió kedvenc időtöltés, például az, ahogy maga földet gyűjt.
Sajó Lőrinc: Vagy úgy!
Hacsek Örs: Megpróbálhatna felzárkózni. Olvasson könyveket, tájékozódjon az újságokból.
Sajó Lőrinc: Ch! És tudna ajánlani valami jó újságot,
Hacsek Örs: Persze. Az a címe, hogy Magyar Idők. Abban csupa jót írnak.
Sajó Lőrinc: Akár rólam is?
Hacsek Örs: Igen. Akár rólam is.
Sajó Lőrinc: És milyen lap ez a Magyar Idők?
Hacsek Örs: Ez egy konzervatív portál.
Sajó Lőrinc: Talán portás!
Hacsek Örs: Portál!
Sajó Lőrinc: Ne mondja! Cserepesre röhögöm a földem!
Hacsek Örs: Melyiket?
Sajó Lőrinc: Azt, amelyikre holnap fogok licitálni.
Hacsek Örs: SARS!
Sajó Lőrinc: Parancsol?
Hacsek Örs: Nézze majd meg, mit ír a Magyar Idők: Kínában ismét fenyeget a SARS. /esz-szel ejti/
Sajó Lőrinc: Az, hogy… /fejével biztatja/
Hacsek Örs: Szarsz! Sz-A-R-Sz!
Sajó Lőrinc: Akkor jól hallottam. /félre/ Mit érdekli azokat, hogy én…
Hacsek Örs: Hogy vélekedik erről?
Sajó Lőrinc: /hosszan hüledezik rajt/ Nehezen hiszem el, hogy ezt globális kérdésként elemzik.
Hacsek Örs: Pedig így van. Hatalmas probléma! A SARS egy népbetegség Kínában!
Sajó Lőrinc: Tényleg? /idétlen örömmel/ Pedig már kezdtem elhinni, hogy az én magánügyeimről írnak a lapok, és, he! Hogy ez még Kínában is befolyásolja az emberek életét!
Hacsek: Maga borzalmas alak! Mondjon le a további földekről!
Sajó Lőrinc: Én lemondok. De akkor maga is mondjon le!
Hacsek Örs: Én is lemondok!
Sajó Lőrinc: Mesélje a nagynénikéjének! Itt hat éve senki se mondott le.
Pincér: /jő/ Parancsoljanak. A két kávé. Ez a drágább, Sajó úr!
Sajó Lőrinc: /Hacsek kávéjára mutat/ És ez milyen?
Pincér: Az a jobb.
Sajó Lőrinc: Viccel velem? A rosszabb a drágább?
Pincér: Természetesen.
Hacsek Örs: Ebben nincs semmi logika.
Pincér: Kávé se sok.
Sajó Lőrinc: /kóstolgatja/ De kérem, ez a kávé egyszerűen szar!
Hacsek Örs: Mondtam, ugye, nemcsak Kínában, már itt is!
Sajó Lőrinc: És én ezért a kávéért jöttem föl Felcsútról?!
Pincér: Szabadjon megjegyeznem: ön nem ezért a kávéért jött föl Felcsútról…
Sajó Lőrinc: Ezt meg honnan veszi?
Pincér: Ezért a kávéért még a szomszédból sem jönnek át.
Hacsek Örs: Akkor hát beszéljünk a fociról!
Sajó Lőrinc: Beszéljünk. Mi lesz velünk, ha az NB-I-ből kiesünk?
Hacsek Örs: Mars ki!… /Függöny/
