Bíróság mondta ki, hogy Deutsch Tamás drogozott. Bill Clinton az Egyesült Államok egykori és Barack Obama jelenlegi elnöke is drogozott. A politikus is ember, mondhatjuk, megbotlik. Ezzel nincsen semmi probléma. Véleményem szerint magával ez egyén kábítószer-fogyasztásával sem, amíg ennek nincsenek káros hatásai a társadalomra. A probléma ott kezdődik, hogy Deutsch Tamás pártja nem így gondolja. Sőt, Deutsch Tamás sem. Ez az igazi erkölcsi probléma.
Ha egy liberális politikust érnek tetten kábítószer fogyasztásán, az ember legyint. Ha nem egy zsákfaluban, internethozzáférés nélkül éli az életét, akkor abszolút tisztában van azzal, hogy a kábítószerek itt vannak, körülvesznek minket, az életünk részei.
A világon a kábítószer-ellenes háború a totális tiltás elve szinte mindenhol megbukott. Rohamtempóban legalizálják, dekriminalizálják a marihuána-fogyasztást, a rekreációs drogokat.
A magyar kormány persze most is szembemegy a nemzetközi trenddel. Bezáratták a tűcsere programokat, gyakorlatilag az ártalomcsökkentést (mely az állam egyetlen érvekkel alátámasztható munkája lehetne a drogkérdésben) ellehetetlenítették Magyarországon. Helyette kőkemény tiltások és szigorítások léptek életbe.
Ha csak Budapestet vesszük figyelembe, a kormány drogpolitikájának köszönhetően már most hepatitisz- és HIV-járvány van a leginkább drogfertőzött kerületekben. Felügyelet, segítségnyújtás és steril tű nélkül, hülyére fertőzik egymást a VIII. kerület intravénás drogfogyasztói, melynek súlyos következményei lesznek.
A kormány drogpolitikája eléggé egyértelmű, akár egy mondatban is össze lehet foglalni:
Ennek a politikának az érdekében pedig a fideszes képviselők hazudni is képesek. Például Deutsch Tamás, aki arcrezdülés nélkül mondta kamerába, hogy sohasem drogozott. Az a Deutsch Tamás, akiről mindenki tudta, hogy igen.
Úgy hazudott szemrebbenés nélkül, hogy tisztában volt azzal, hogy azokkal a tanukkal, akikkel együtt drogozott az évek során, akiktől kábítószert vásárolt, Dunát lehet rekeszteni. Egy pillanatra sem érezte magát kényelmetlenül.
Most a bíróság is kimondta az egyértelmű, tiszta igazságot: a képviselő úr kábítószerezett és emellett ítélte el a kábítószerezést.
Nem szeretnék belemenni abba a vitába, hogy a kábítószer jó-e vagy rossz. Ne kezdjünk bele a tiltani/engedni kérdésébe, mert ennél egy sokkal szomorúbb dolog bizonyítékát kaptuk meg a bíróság ítéletével.
Azzal, hogy Deutsch drogozott, önmagában nem lenne semmi baj. Azzal van, hogy éppen a kábítószerfogyasztás ellen prédikál a pártjával, olyan törvényeket hozva egy teljesen elutasító állásponton, mely emberek, köztük javában fiatal felnőttek, tinédzserek életét teszik tönkre.
Teljes mellszélességgel kiáll emellett a politika és ideológiája mellett, miközben magára sem a törvényt, sem a saját pártjának az álláspontját nem tartja kötelező érvényűnek.
Ez az óriási probléma. Hogy jelenleg úgy születnek magyar törvények, hogy már a beadásukkor sem gondolják magukra nézve kötelezőnek a politikusok. Ha pedig megbuknak a szűrőn, mint most Deutsch, akkor sértetten és végletesen megbántva bámulnak és meghurcoltnak érzik magukat.
„Jupiter jussa jár nekik, nem a hatökröké” – gondolják teljesen jogosan a jelenlegi helyzetben. Mindent megtehetnek.
Ennek az egésznek azonban az az üzenete a magyar társadalom felé, hogy gyakorlatilag tökmindegy milyen törvények vannak, mindent megtehetsz, ha politikus vagy. Drogozhatsz is, hiába lépünk fel brutálisan a drogfogyasztók ellen – az a rémült és ismeretekkel nem rendelkező vidéki szavazó szavazatának megszerzéséért van.
Szinte egészen biztos vagyok benne, hogy a Fidesz polgári szövetség nem fogja számon kérni bebukott politikusát, nem lesz arcvesztés kormánypártként.
És ez valami egészen rémisztő.
