Az Európai Unión belül jó ideje egyre hangosabbak azok, akik szerint a magyar és lengyel kormány rendkívül sokat tesz azért, hogy belülről szétbomlasszák az EU-t.
Az, hogy ezek az indulatok mennyire erősek, kiderült már a határozatból is, amelyet az Európai Parlament azért fogadott el, hogy megindítsák Magyarország ellen az uniós atombombának csúfolt hetes cikkely eljárását. Már itt is a keményebb határozatot fogadták el, amelyet az EP szocialista és liberális frakciói terjesztettek be. Ahhoz viszont, hogy elfogadják, kellett, hogy nagyon sok néppárti szavazzon át. Vagyis a Fidesz európai pártjából is egyre többen fordulnak az Orbán-kormány ellen. Pedig ez az ügy a gyakorlatban még csak a CEU-val szembeni kormányzati leszámolásról és a civil szervezetek kivéreztetéséről szólt. Ami most történhet, annak ennél is durvább következményei lehetnek.
Hiába Emmanuel Macron látványos győzelme, azért az egyáltalán nem egyértelmű, hogy az Európai Unió épp erősödik. Sőt, a Brexit hosszú távon komolyan meggyengítheti a szervezetet. Ilyenkor kifejezetten rosszul jön az, ha egy tagállam folyamatosan teszteli, mennyi tartás maradt még az unióban.
Fotó: MTI / EPA pool / Alain Jocard
Már az év elején egyre nagyobb volt a morgás, hogy a közép-európai tagállamok megfúrják a menekültek elosztásának amúgy is ingatag rendszerét. És ugyanezzel a morgással előkerültek azok a hangok is, amelyek szerint valahogy meg kellene fegyelmezni azokat a tagállamokat, amelyek nem hajlandók viselni a rájuk eső terheket.
Év elején került elő először, hogy azok az országok, amelyek nem hajtják végre a közösen elfogadott megállapodásokat, ne kapjanak több támogatást a kohéziós alapból. Mivel innen rengeteg uniós pénz jön Magyarországra, ez a magyar kormányt rendkívül rosszul érintené.
A magyar gazdaság jelenleg valószínűleg nem azért növekszik, mert annyira jól teljesít. Voltak ugyan a Fidesznek sikeres próbálkozásai a gazdaság beindítására és az adósságcsökkentésre, de ezeknél sokkal többet számít az EU-tól hozzánk áramló iszonyatos mennyiségű pénz. Magyarországon az elmúlt tíz évben, stadionok kivételével, szinte semmi nem épült uniós támogatás nélkül. Pont erre találták ki a kohéziós alapot: az volna a célja, hogy a szegényebb tagországokat felhozza a gazdag tagországok szintjére.
A gondolat, hogy az uniós költségvetést feltételekhez kellene kötni, kezdi magát beenni a brüsszeli apparátus különböző szintjeire. Macron korábban arról beszélt, hogy Orbán szupermarketnek tekinti az EU-t, ahonnan csak azt vesz el, ami neki tetszik. Guy Verhofstadt pedig az Európai Parlamentben fakadt ki, hogy
A Politico rákérdezett Günther Oettinger költségvetésért felelős biztosnál, hogy van-e esély arra, hogy támogatási feltételek legyenek a 2018-as költségvetésben. Oettinger pedig meglepő módon azt válaszolta, hogy jelenleg ugyan nincsenek, de esély van rá, hogy legyenek.
Ezzel pedig szembement a saját főnökével, Jean-Claude Junckerrel, aki korábban úgy reagálta le a németek felől érkező javaslatot, hogy szerinte ez méreg lenne az Európai Unió számára, és nem lehet feltételekhez kötni a támogatási pénzeket.
Oettinger viszont azt mondta, kétféle lehetőséget is lát a feltételességre. Az egyik az, ha az adott tagállam gazdasági reformokat kíván végrehajtani. Ebben az esetben lehet módosítani, mennyi támogatást kap hozzá. A másik pedig az, ha egy tagország nem tartja be az EU közös normáit. Nyilvánvaló, hogy utóbbi alatt Magyarországot és Lengyelországot érti.
AFP PHOTO / EMMANUEL DUNAND
De vannak a feltételeknek árnyoldalai is, Tim King ezeket is összeszedte a Politicón. Szerinte azért veszélyes fegyverként használni a támogatásokat, mert ezeknek eleve procedurális, nem politikai fenyegetéseknek kellene lenniük. De akkor nem használták őket, amikor a németek, vagy a franciák három százalék fölötti hiányt csináltak, pedig erre találták ki az egészet.
Ráadásul a feltételesség épp arra az illúzióra erősítene rá, hogy az EU csak a pénzról szól. Ha azzal büntetünk, hogy elvesszük a pénzt, akkor pont arra mutatunk rá, hogy csak a támogatásokért érdemes az EU tagjának lenni. Pedig ez egyébként sem igaz, hiszen a szétosztott támogatásokból simán lehet, hogy pont a németek keresték a legtöbb pénzt.
Politikailag sem lenne jó döntés King szerint feltételekkel fenyegetni. Ez ugyanis még egy cirkálósúlyú populistának is remek fegyvert adna a kezébe, Orbán pedig nem az, hanem nehézsúlyú.
Ráadásul az új tagállamoknak teljesen jogos kritikája lenne a régiek felé, hogy elveszik tőlük azokat a támogatásokat, amiket ők még megkaptak. Sőt, a francia mezőgazdaság még mindig kapja őket. King szeirnt a támogatások feltételességével csak nőne a szakadék az eurózóna és a periféria között. Pedig ideje lenne szembenézni a lehetőséggel, hogy rövid időn belül feltételekhez kötheti a hozzánk beáramló rengeteg pénzt.
