Ön számos díj birtokosa, legutóbb Lengyelországban kapott életműdíjat ottani ingatlanfejlesztéseiért. Mit jelent egy magyar gazdasági hetilap elismerése a sorban?
Sokat jelent, hiszen ez egy nagyon komoly szakmai díj. A Figyelő egy szakmai újság, amelynek hozzáértő csapata van.
A díjátadáskor mondott beszédében keményen bírálta az államigazgatás, a bürokrácia pazarló működését.
Ha száz évvel ezelőtt éltem volna, akkor is kritizáltam volna a bürokráciát. Nálunk mindig is túlzottan sokan éltek az államból, ahol nincs teljesítménykényszer, ezért nem működik hatékonyan. De ez nem jelenti azt, hogy ne fizessük meg jól az igazi szakembereket. A probléma ott van, hogy nem az arra alkalmas emberek kerülnek állami vezetői pozícióba, hanem azok, akik feltétlenül lojálisak a hatalomhoz, akik párthűek.
A pártpolitikát a rendszerváltástól végigkíséri a gazdasági hátország megteremtése, a saját klientúra-építés, gondoljunk például Simicska Lajosra. Önt inkább hátráltatta vagy segítette az üzletben, hogy néha hírbe hozták az éppen uralkodó kormánypárttal?
Engedje meg, hogy Simicska Lajosról ne nyilatkozzak. Azt tudom mondani, hogy ha gazdasági szereplő vagy, egy bizonyos cégméret felett óhatatlanul kialakul egy bizonyos kapcsolat a politikával, hiszen a vállalatod nemzetgazdasági tényezővé nőtte ki magát. Egy ilyen – ha úgy tetszik közéleti, a nemzeti érdekekre fókuszáló – kapcsolatban mindig a mérték, és a feltételrendszer a fő kérdés. Engem inkább hátráltatott az üzleti életben, hogy hírbe hoztak a politikával. Gyurcsány azt mondta, menjek külföldre, Medgyessy letiltotta, hogy a cégeink pályázaton induljanak.
A jelenlegi kormánnyal is vannak nézetkülönbségei.
Vannak ügyeink. Ilyen például a takarékszövetkezetek kérdése, amely szerintem azért születhetett, hogy az FHB Bankot konszolidálják. De említhetném a vasárnapi boltbezárást, és más ügyeket is, amelyekben a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége vitába szállt a kormánnyal. Nekünk az a dolgunk, hogy vitázzunk a kormányokkal, mivel egy érdekvédelmi szervezet vagyunk. Azt szoktam mondani, hogy az üzletemberek vitatkoznak, de nem háborúznak, a háború a politikai pártok dolga.
Ön az élete során számos nagy formátumú politikust ismerhetett közelről Kádár Jánostól Antall Józsefig. Orbán Viktorral milyen a kapcsolata, és mit gondol róla politikusként?
Orbánt rendkívül tehetséges politikusnak tartom. De nem tudom, hogy jobboldali-e vagy baloldali, hiszen az úgynevezett baloldali programokat sorban elvitte. Meggyőződésem, hogy sok dologban nagyon rossz tanácsadói vannak. De van, amit ösztönösen eltalált, függetlenül a politikai vitáinktól.
Igaz, hogy jól ráérzett a magyar néplélekre, főként annak árnyékos oldalára, hogy így legyen igazán sikeres politikailag?
Ez is benne van, és az is, hogy egy művelt és olvasott ember, én elsősorban erről az oldaláról ismerem. De például a migrációs krízisre szerintem nem ráérzett, hanem nagyon logikusan végiggondolta a politikai következményeket, hogy milyen hasznot tud kovácsolni ebből. Persze, mindig az utókor, a történelem fogja megmondani, hogy egy adott korszak milyen következményekkel járt.
Azt mondta, Orbánnak rossz tanácsadói vannak. Kik a jó tanácsadói?
Vargát, Matolcsyt, Lázárt említeném. Matolcsyt kiváló jegybankelnöknek tartom, aki Európában szinte egyedül követi az amerikai Fed kamatpolitikáját az alacsony alapkamattal, intenzív vállalkozásösztönzéssel. Szerintem Európa azért is csúszott tévútra a válságkezelést illetően, mert nem ezt az utat követte.
Önről közismert, hogy a magánvagyonából euró milliókat fordít jótékony célra, különösen a szegény gyermekek megsegítésére. Miért tartja fontosnak az adományozást?
Ez abból adódik, hogy nekem is szegény gyermekkorom volt. Részben árvaházban, illetve nevelőszülőknél nőttem fel. Kemény fizikai munkát végeztem, sokat éheztem. Viszont sokat is olvastam, kiskamaszként főként romantikus regényeket, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is azokhoz a karakterekhez szeretnék tartozni, akik segítenek az elesetteken. Hogy visszaadjam a társadalomnak azt, amit életem különböző periódusában kaptam az emberektől. A legsérülékenyebb mindig a gyermek, aki nem tehet róla, hogy hová születik. Szerintem az ő támogatásuk a legfontosabb, hogy adjunk neki esélyt a felemelkedésre.
Ki a kedvenc regénybeli karaktere, romantikus főhőse?
Rengeteg ilyen van, inkább szerzőket mondanék. Szeretem az összes Jókai főhőst, Móriczot, vagy a francia romantikusokat. De említhetném egy nagyon más szinten Kertész Imrét is. Bevallom, elsírtam magam, amikor Kertész Nobel-díjat kapott.
72 évesen is aktív. Hogyan tölti a szabadidejét? Szokott-e még pókerezni?
Kevés a szabadidőm, és hogyne, szoktam pókerezni. Néha horgászok, és amióta megszületett a dédunokám, sokat vagyok vele is, ami nagyon boldoggá tesz.
Pókerversenyen mikor fog legközelebb indulni?
Azt nem tudom. Ez mindig annak a függvénye, hogy a nevezés után ne jöjjön közbe valamilyen sürgős üzleti elfoglaltságom. Egy ilyen verseny legalább napi tizenkét órát jelent. Mostanában az a szórakozásom, hogy a nagy neveket rendszerint ki tudom ejteni.
Szokott blöffölni?
Persze. Aki a pókerben nem blöfföl, az nem is igazi játékos. Volt olyan estém, előrejutásom, hogy tizenhét partit nyertem, és abból tizenhat volt blöff.
Sokat látott, tapasztalt emberként hogyan veszi fel a versenyt a pókerasztalnál a fiatalokkal?
Emberismerettel és sok türelemmel. Arra játszom, hogy hibáznak.
