Továbbra is zajlik a mentés Nepál és Tibet villámárvíz-sújtotta területein. Kilenc nappal a világot megrázó természeti katasztrófa után két munkást mentettek ki élve egy alagútból, nemrégiben pedig egy felvétel került nyilvánosságra arról, ahogy egy 10 napja a romok alatt rekedt nőt emelnek ki élve egy félig betemetett házból.
Richard Bassed, a melbourne-i Monash Egyetem törvényszéki orvostan tanszékének világhírű vezetője, aki mintegy három hónapot töltött Thaiföldön a 2004-es karácsonyi cunami után, jelezte, az hogy ennyi eltűnt személy van, a nehéz terepnek, valamint a nem megfelelő kommunikációnak és az erőforráshiánynak a következménye.
Bárhol kimoshatja a holttesteket a víz, de a sár is maga alá temethette őket. Jó néhány áldozatot soha nem fognak megtalálni, de azt is el tudom képzelni, hogy jövőre is fognak még holttesteket találni
– mondta.
Bassed szerint sok olyan is lesz, akik azonosíthatatlanok lesznek – ezt tapasztalatai mondatják vele. Mint mondta, a hatóságok még mindig keresik a 2011-es japán cunami áldozatainak holttesteit, és bár a 2004-es thaiföldi cunami áldozatainak áldozatait viszonylag könnyű volt kiemelni, így is évekig tartott a mintegy 5000 ember azonosítása. Hozzátette: még évek után is voltak olyanok, akiket nem tudtak azonosítani.
A hatóságok DNS-vizsgálatokkal tervezik azonosítani az áldozatokat. A nepáli rendőrség ezen a héten arra kérte az eltűntek hozzátartozóit, hogy adjanak „friss vérmintát DNS-profilozáshoz és két útlevélméretű fényképet” a katmandui rendőrségi kórház patológiai laboratóriumának, ezzel ugyanis jelentősen felgyorsíthatják a folyamatot. Azonban a mentést nehezíti, hogy fennáll további sárlavinák veszélye, és a határokon átnyúló koordináció is bonyolítja a dolgot.
