Ha az Egyesült Államok ikonikus nevezetességeiről van szó, a New York-i Szabadság-szobor, a Grand Canyon vagy a Golden Gate híd mellett valószínűleg a Mount Rushmore jut az elsők között az átlagember eszébe. Lelki szemeink előtt ilyenkor meg is jelenik a dél-dakotai gránitfalba vésett négy elnöki arc, George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln képe.
Amerikában régóta köztudott – és napjainkban már magyar olvasók körében is elég jól ismert – tény, hogy a hegy egykor az őslakosok szent helye volt, és régi, a kormány által elfoglalt indián területen magasodik. Éppen ezért a 20. századi szoborcsoport amellett, hogy az USA nagyságát hirdeti, az őslakosokkal szembeni elnyomás szimbóluma is egyben.
A helyszínt érő kritikák évszázados múltra tekintenek vissza, az elkövetkező időszakban pedig új töltetet kaphatnak, mivel egyes republikánus körök Donald Trumpot is megjelenítenék az emlékhelyen. A jelek arra utalnak, hogy az ötletre maga az elnök is nyitott lenne.
Trump arca az örökkévalóságnak
A Mount Rushmore Nemzeti Emlékmű megítélése ma finoman fogalmazva is igen vegyes az Egyesült Államokban. A helyszín egy, az őslakosoktól szó szerint ellopott területen áll, főszobrásza a Ku-Klux-Klannal is összefüggésbe hozható Gutzon Borglum, de szimbolikáját is gyakran érik támadások – írja a National Geographic.
A 18 méter magas, faragott sziklafal célja elvileg az, hogy emléket állítson a szinte minden amerikai által tisztelt legnagyobbaknak, jelképezze az állam fejlődésének legfontosabb szakaszait. Ezért is okozott többekben felháborodást az a terv, melynek részeként a jelenlegi elnököt is megjelenítenék az emlékművön.
Luna indoklása szerint a politikus figyelemreméltó eredményeket ért el Amerikáért, ezért megérdemelné, hogy a legnagyobb elismerés és tisztelet jeleként ábrázolják a nemzeti emlékművön. Az ötlettel kapcsolatos közleményében azt írta, a Mount Rushmore az amerikai szabadság és erő szimbóluma, amelynek tükröznie kellene Trump kimagasló, második ciklusával megerősített örökségét.
Amennyiben a kongresszus jóváhagyja a javaslatot, a belügyminisztérium feladata lesz a Trump képmásával való kiegészítés lebonyolítása. Érdemes hozzátenni, hogy a képviselőházban és a szenátusban egyaránt enyhe többségben vannak a republikánusok, a párton belül pedig bizonyosan szép számmal akadnak majd olyanok, akik elleneznék a személyi kultuszba hajló kezdeményezést.
A projekt nagy valószínűséggel nemcsak a törvényhozásban, hanem az őslakos közösségek részéről is komoly ellenállásba fog ütközni. „A Mount Rushmore a fehér felsőbbrendűség, a máig élő és viruló strukturális rasszizmus szimbóluma” – mondta Nick Tilsen aktivista, az oglala lakota törzs tagja a The Hillnek.
Trump régi álma
Nem Luna állt elő elsőként az egészen hajmeresztő elképzeléssel – írja a The Independent. Január utolsó hetén, a javaslat benyújtása előtt a Fox News egyik beszélgetős műsorának résztvevői, köztük Jason Chaffetz volt utahi republikánus képviselő és Kayleigh McEnany, Trump egykori fehér házi sajtótitkára már javasolták az arckép létrehozását az ország alapításának 2026-os, 250. évfordulója alkalmából.
A műsorban az is felmerült, hogy portréja bankjegyeken is feltűnhetne, valamint helyszíneket, így a Washington Dulles nemzetközi repülőteret is átkeresztelhetnék a tiszteletére. Lisa Boothe republikánus stratéga és a Fox News politikai elemzője arról beszélt, utóbbi lépésnek már csak azért is lenne értelme, mert a Ronald Reaganről elnevezett (a Dullesnél egy nagyságrenddel kisebb forgalmat bonyolító) repülőtér szintén Washingtoné. A két elnök között pedig állítása szerint sok a párhuzam: mindketten rossz gazdasági körülményeket és instabil világot örököltek, majd a problémákat megoldva értek el sikereket.
A jelek alapján a Mount Rushmore kibővítésére Trump nagyon is nyitott lenne. Kristi Noem dél-dakotai kormányzó és új belbiztonsági miniszter egy 2018-as interjúban elmesélte: az elnök egy, az Ovális Irodában tartott személyes találkozó során kifejtette neki, régi nagy álma, hogy együtt szerepeljen az emlékművön a többi nagy hazafival.
Sőt, 2017-ben egy, az ohiói Youngstownban megrendezett gyűlésen Trump maga is utalt a kibővítésre. Akkor azt mondta, csak azért nem teszi fel a kérdést, hogy felkerülhet-e egy nap a Mount Rushmore-ra, mert a fake news média kiforgatná a szavait. 2019-ben még óvatosabban fogalmazott a költséges projekttel kapcsolatban, attól tartva, hogy a beruházásnak rossz sajtóvisszhangja lesz.
Ellopott föld
A Mount Rushmore Nemzeti Emlékművet valójában már 1941-es átadása előtt is komoly viták övezték, az indián földön való elhelyezés mellett még a megjelenített személyeket is sokan kifogásolták.
Mielőtt a gránitformáció megkapta volna a Mount Rushmore nevet, a lakoták Thunkásila Sákpe, azaz a Hat nagyapa néven emlegették, és a Nagy-síkság őslakosainak imahelye volt. „Ez népünk univerzumának központja” – mondta a National Geographicnak Donovin Sprague, a wyomingi Sheridan College történésze és a cheyenne-i sziú törzs tagja.
A hegy a lakoták, a sájenek és az arapahók számára egyaránt kiemelt jelentőséggel bírt, és nem csupán spirituális szempontból: sok törzs itt gyűjtötte az élelmet és az építési alapanyagokat. A telepesek előrenyomulása aztán mindent megváltoztatott, beírva a tágabb térséget, a Black Hillst a vadnyugat sötét történetébe.
Christine Gish Hill, az Iowai Állami Egyetem antropológusa szerint egyértelmű lopás történt.
Rövidesen telepesek és aranyásók lepték el a területet, 1884-ben pedig egy Charles Rushmore nevű, New York-i üzletember és jogász látogatott a környékre, hogy ellenőrizze egy új ónbánya iratait. Máig vitatott, hogy végül miért róla nevezték el a sziklát, 1930-tól azonban hivatalosan is az ő nevét viseli a hegy, amelynek átfaragásához több ezer dollárral járult hozzá.
A Black Hills körül eközben jelentős földvita alakult ki, amelynek részeként a lakoták az 1920-as években beperelték a kormányt. A jogi harc évtizedekig elhúzódott, és valójában máig nem zárult le.
Turisztikai látványosságot akartak
A pereskedés kezdetére Dél-Dakota már amerikai állam volt. Az újonnan kijelölt Black Hills Nemzeti Erdő és Wind Cave Nemzeti Park kiemelt turisztikai célpontként vonzotta az amerikaiakat, a Black Hills lélegzetelállító gránitképződményei közé pedig kanyargó, festői autóút épült.
Doane Robinson, a Dél-Dakotai Állami Történelmi Társaság akkori tagja ugyanakkor arra jutott, hogy ennél is többre lesz szükség az idegenforgalmi vonzerő növelése érdekében. Miután hallott egy georgiai tervről, melynek részeként konföderációs vezetők arcát akarták egy hegy oldalába vájni, kampányt indított egy hasonló, helyi szoborcsoport érdekében.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a régi vadnyugat ikonikus személyiségeinek, így Lewisnak és Clarknak, valamint Vörös Felhő lakota vezetőnek állítsanak emléket. A tervvel felkereste Gutzon Borglum szobrászt, aki korábban több történelmi nagyságot is megörökített.
Borglum maga is dolgozott a fent említett, a Ku-Klux-Klan által finanszírozott georgiai projekten, ám nézeteltérés miatt utóbb távozott. A szobrász az elbocsátást követően megsemmisítette a helyszínre tervezett szoborcsoport modelljeit, 1925 nyarán pedig elfogadta a Mount Rushmore-i felkérést.
Így esett a választás a mai is látható négy történelmi személyiségre:
- George Washington az ország első elnökeként a nemzet születését,
- Thomas Jefferson a louisianai terület megvásárlásával a nyugati terjeszkedést,
- Theodore Roosevelt a Panama-csatorna építése révén a gazdasági fellendülést,
- Abraham Lincoln pedig a polgárháborúban tett erőfeszítéseivel a nemzet megmaradásáért való küzdelmet szimbolizálja.
Az elnökök ezzel a nemzet fejlődésének egy-egy jelentős szakaszát testesítik meg.
A „titkos” szoba
A következő 16 év a szövetségi kormánnyal folytatott finanszírozási és ellenőrzési vitákról szólt. Borglum a szoborcsoportot sosem fejezte be, hiszen eredetileg derékig akarta kifaragni az alakokat, melléjük pedig leírást is el szeretett volna helyezni.
Amikor kiderült, hogy nincs elegendő tér, a művész egy olyan, az arcok mögött elrejtett szobát álmodott meg, amelybe történelmi műemlékeket tehetnek. 1938-ban alagútrobbantásokkal kezdődött meg a Hall of Records kialakítása, az európai háborús fenyegetettség miatt azonban felfüggesztették a kiegészítést.
Borglum egészségi állapota eközben romlani kezdett, és noha a fejeket még finomította, 1941 márciusában életét vesztette. A munkát fiára, Lincolnra hagyta, ám miután bebizonyosodott, hogy nem maradt elegendő hely és pénz a folytatáshoz, 1941 októberében befejezettnek nyilvánították a projektet.
A Hall of Records alagútja évtizedekig üresen állt, míg végül 1998-ban a Nemzeti Parkszolgálat egy páncélszekrényt helyezett el a padlózatában. A tárolóba a Mount Rushmore-ról, az elnökökről és az Egyesült Államok történelméről szóló dokumentumokat tettek.
A „titkos” termet sokáig különféle találgatások övezték, és még A nemzet aranya: Titkok könyve című konteós kalandfilmben is szerepelt. Popkulturális vonatkozás továbbá, hogy a Mount Rushmore-nál rögzítették Alfred Hitchcock 1959-es Észak-Északnyugat című thrillerének egyik jelenetét. A forgatás jelentős visszhangot kapott, ugyanis a rendező ígéretet tett rá, hogy színészei nem lépnek majd az elnökök fejére, a filmben mégis látható ilyen jelenet – a képsorokhoz valójában rendkívül élethű méretarányos modellt használtak.
Bíróság mondta ki a lopást
Ugyan a Mount Rushmore napjainkban Amerika népszerű nevezetességei közé tartozik, a lakotákat ért bánásmód miatt továbbra is tiltakozások alapja, az őslakosokkal szembeni elnyomás jelképe. Az érintett közösségek nemcsak földjeik elvesztése, hanem a szoborcsoport szimbolikája miatt is támadják az emlékművet. Az arcok kiválasztásakor figyelmen kívül hagyták ugyanis azt a tényt, hogy Roosevelt felügyelte az oklahomai indián terület felszámolását, Washington és Jefferson rabszolgatartó volt, Lincoln pedig nagyban támogatta a nyugati terjeszkedést, 1862-ben például egy minnesotai dakota felkelést vert le.
Az 1960-as évek polgárjogi mozgalma az őslakosokra is kiterjedt, ennek részeként 1970 nyarán a Mount Rushmore-nál tartottak tüntetést. Néhány tucat aktivista hónapokig táborozott az emlékművön, követelve a Black Hills visszaadását. A megmozdulás végül letartóztatással zárult.
1980-ban a hosszú jogi vita a legfelsőbb bíróság elé került, amely történelmi jelentőségű ítéletet hozott, és megállapította, hogy a Black Hills elvétele jogtalan volt.
Az évek során számos alternatíva felmerült a szoborcsoporttal kapcsolatban. Az emlékmű körül manapság is gyakoriak a tiltakozások, 2020. július 4-én például több száz tüntető gyűlt össze a helyszínen Trump ünnepi beszéde alatt, felhívva a figyelmet a Mount Rushmore és a földek ellopásának problematikájára.
Egyébként nem Trump az első közéleti szereplő, akinek neve felmerült, mint bővítési lehetőség, korábban John F. Kennedy, Ronald Reagan és Franklin D. Roosevelt is képbe került. Ezeket a terveket alapvetően politikai okokból söpörték le az asztalról, de érdemes hozzátenni, hogy miként Borglum idején, úgy most sincs sok hely a terjeszkedésre. Éppen ezek miatt valószínű, hogy Trumpot végül nem fogják belefaragni a kőbe.
Bár többen épp az emlékmű lebontását követelik a történelmi háttér miatt, egyes őslakos csoportok úgy gondolják, hogy a szobrokkal tökéletesen meg lehet mutatni a vadnyugat sötét múltját. A legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg az, hogy a következő évtizedekben a Mount Rushmore külseje változatlan marad.
