A bor a római kultúra szerves része volt, az orvoslástól a hétköznapi fogyasztásig számos területen fontos szerepet töltött be. De milyen is volt az ital íze, illata és külleme? Egy új tanulmány erre adhat választ – írja az IFLScience.
Dimitri Van Limbergen és Paulina Komar kutatók a dolium néven ismert ókori edénytípushoz fordultak, amelyben általában bort tároltak. A páros szerint eddig egyetlen tanulmány sem vizsgálta meg ezeknek az agyagedényeknek a római borkészítésben betöltött szerepét, valamint az ókori borok kinézetére, illatára és ízére gyakorolt hatásukat.
A duó összehasonlította a doliumokat a hagyományos grúziai borkészítésben erjesztésre használt edényekkel, amelyeket kvevrinek neveznek. A tradicionális, ma is élő eljárás hasonló lehet ahhoz, ahogy a római bort létrehozták.
A kutatók ezen összehasonlítás alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a római bor valószínűleg sötétsárga vagy borostyánszínű volt, ami egyezést mutat a korabeli leírásokkal. Ez a szín vélhetően az edény formájának köszönhető: a keskeny alj megakadályozta, hogy a szőlőtörmelék érlelés közben túlságosan beszínezze az italt.
Az illat azért alakult ki, mert a doliumokat eltemették, hogy szabályozni tudják a hőmérsékletet és a savtartalmat. Az élesztőgombák egy szotolon nevű vegyületet juttattak az italba, ami pirított kenyér, alma, pörkölt dió és curry aromáit eredményezte.
A szakértők úgy gondolják, eredményeik sokat árnyalják a római borkészítésről kialakított képet. Úgy tűnik, az ókori borászoknak a vártnál jóval nagyobb kontrolljuk volt a folyamat felett. „A modern és az ókori borkészítés közötti, gyakran váratlan párhuzamok azonosításának értéke abban rejlik, hogy megcáfolja a római borkészítés állítólagos amatőr jellegét, és közös vonásokat fedez fel az évezredes borkészítési eljárásokban” – nyilatkozta van Limbergen.
