Közép- és Dél-Amerika meghódításával rengeteg nemesfém hullott a spanyolok ölébe, az európai technológiával és rabszolgamunkával művelt bányákból. A legnagyobbak Mexikóváros közelében, valamint a mai Bolíviában lévő Potosíban voltak – írja a Múlt-kor.hu. A Nuestra Señora de Atocha 1622 júliusában futott ki Portobelóból nemesfémekkel megrakodva, egy 28 hajóból álló flotta tagjaként indult vissza Európába. A dugig megpakolt hajó a flotta hátsó részén hajózott négy másik vitorlással, amikor hatalmas vihar csapott le rájuk. Az elöl haladó hajók még el tudták kerülni, de hátsó ötöt telibe kapta, mind elsüllyedt.
A spanyolok nem akartak belenyugodni a szállítmány elvesztésébe, rézből készült búvárharangokkal próbálták menteni a rakományt: eleinte a Nuestra Señora de Atocha árboca még kilátszott az alig 16 méteres vízből. A halálos áldozatok ellenére sem jártak sikerrel, majd amikor egy hurrikán eltüntette a vízből kilátszó részeket, a roncsokat már nem találták meg.
Egészen a XX. század második feléig, amikor a modern technológiát is bevetve Mel Fisher és csapata 1971-ben ígéretes jelre bukkant: egy horgonyt, majd ezüst rudakat és aranyláncokat találtak. Valószínűsítették, hogy a megtalált darabok az Atochán található kincs részei, amely szétszóródott a tengerfenéken. Jól gondolták, de még évekre voltak a sikertől, az elsüllyedt kincsszállító hajó maradványaira végül 1985. július 20-án bukkantak rá.
A feldolgozatlan nemesfémek mellett egyéb tárgyak is előkerültek. Az egyik legjelentősebb darab az a rubintokkal díszített aranyöv, amelynek mása egy II. Fülöpöt ábrázoló festményről ismert, illetve aranyból készült tányérok, kupák és csészék is szerepeltek a leletek között. A mindennapi használatra tartott tárgyak között orvosi felszerelés, rózsafüzérek, keresztek, gyűrűk és olívaolaj szállítására alkalmas nagyméretű korsók kerültek elő.
