Ausztria 1938-ban a Harmadik Birodalom részévé vált, 1945-ben pedig a szövetségesek brit, francia, amerikai és szovjet megszállási zónákra osztották fel. Miként Németországban, úgy itt is hamarosan beindult a nagyhatalmi rivalizálás, Ausztria a hidegháborús krízis középpontjába került. Az enyhülés csak Sztálin 1953-as halála után kezdődött – írja a Rubicon.hu.
Megindult a lefegyverzés, a tárgyalások kezdődtek, a zónahatárok pedig lényegében demarkációs vonalakká degradálódtak. Moszkva hajlandó volt elismerni Ausztria önállóságát, Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter 1955 februárjában három pontban szabta meg ennek feltételeit:
- a köztársaság semleges marad;
- az Anschluss-törekvések szigorú tiltása;
- a külföldi katonai jelenlét megszüntetése.
Az ajánlat komolyan meglepte a bizalmatlan nyugati politikusokat, a kétségek csupán a négy világháborús nagyhatalom és Ausztria részvételével zajló konferencián oszlottak el. Ennek eredményeként májusban megszületett az osztrák államszerződés, mely a szuverén Ausztria újjáalakulását jelentette.
Miután a Vörös Hadsereg és a NATO csapatai 1955. október 25-én megkezdték a kivonulást az országból, Ausztriának teljesítenie kellett a molotovi alku rá eső részét, ezért másnap, 26-án a bécsi parlament kihirdette, majd alkotmányba iktatta a semlegességről szóló nyilatkozatot.
