Az éjjel repülő nők első említése a VIII. századból való: „Bizonyos gonosz nők, akik visszafordultak a Sátán felé, démoni látomások és lidércek által megkísértve úgy gondolják és vallják magukról, hogy az éjjeli órákban bizonyos vadakon lovagolnak Dianával, a pogányok istennőjével, és nők megszámlálhatatlan tömegével, és hogy óriási távokat tesznek meg a földön az éj csendjében, és hogy Úrnőjükként az ő törvényei alá tartoznak, és meghatározott éjjeleken az ő szolgálatába kell állniuk” – írja a Múlt-kor.hu.
Boszorkányszombat
A seprű azonban csak jóval később került alájuk, egy XV. század közepén született mű szerint így repültek a vad „boszorkányszombatokra”. „Lejegyezve láttam egy bírósági leiratban, hogy egy öregasszony bevallotta: tizenhat éves kora óta bizonyos éjjeleken seprűnyélen repült Valpute-ből egyenesen az ördögök borzalmas zsinagógájába. Tízezer öregasszony ott egy csoportban, mint egy nagy gyülekezetben, macskák és kutyák alakját öltve,
(…) egyesek magától az ördögtől tanulták művészetüket és perverz varázslataikat, amelyekkel megannyi gonoszságot elkövettek (…) Aztán mind hazatért, mint a szél, seprűjén – annyi hatalmat adott nekik a Sátán, a lelkek gaz tolvaja”.
A seprű, mint jármű
És hogyan vált alkalmassá egy seprű légi közlekedésre? Egy ugyancsak XV. századi leírás szerint amikor egy – bármely nemű – keresztényt maguk közé csábítottak a boszorkányok, maga az ördög adott át az illetőnek egy csupor olajat, amellyel felkente a „botot”, amellyel aztán a „zsinagógába” repülhetett.
Miután a boszorkányok mind megérkeztek, az ördög megjelent egy fekete macska vagy más állat alakjában, és az egybegyűltek mind megcsókolták a tomporát. Miután az új beavatott letette esküjét az ördögnek, megígérte azt is, hogy annyi három év alatti gyermeket gyilkol meg, amennyit csak tud, testüket pedig elhozza a szombatra, hogy testzsírjukból a boszorkányok előállíthassák különféle varázsszereiket – a seprűket röpképessé tevőt, de a halált okozót és a rossz időt hozót is.
