Tudomány

Ezért rettegünk a cápáktól

Nautilus Creative / Getty Images
Nautilus Creative / Getty Images

A cápákról alkotott képünk 1916 júliusában változott meg végérvényesen, miután 4 ember vált egy sorozatos halálos cápatámadás áldozatává az amerikai partok mentén. Ezelőtt a legtöbb tudós még ártalmatlan és „jóindulatú” élőlényekként gondolt a cápákra, amelyek – mint mondták – sohasem támadnának emberre – írja a Múlt-kor.

Az első támadás

Az első áldozat Charles Vansant philadelphiai lakos volt, aki 1916. július elsején úgy döntött, a New Jersey állambeli Beach Haven tengerpartjára menekül a hőség elől. Még aznap kora este megmártózott az óceánban, magával vitte a szörfdeszkáját is, és a Chesapeake-öböl sekély vizébe vetette magát, majd evezni kezdett a nagyobb hullámok felé.

Még csupán 110 centiméteres mélységű víznél járt, amikor egy sötét árny úszott el a deszka mellett. A tengeri élőlény ráharapott Vansant bal lábára, és nem volt hajlandó elengedni. A fiatalember hatalmasat kiáltott, amire felfigyeltek a parton lévők és beszaladtak a vízbe, hogy segítsenek a férfin. Ezután elkezdték kivonszolni az összekapaszkodott párost, ám a cápa csupán akkor volt hajlandó elereszteni zsákmányát, amikor a hasa már a part kavicsos fövenyét karcolta.

A megmentők gyorsan a közeli hotel halljába vitték a szerencsétlenül járt férfit, aki azonban már nem érhette meg a mentők megérkezését, ugyanis elvérzett.

Amerikában ezelőtt még sosem hallottak cápatámadásról, így a helyzetet elemző tudósok is értetlenül álltak az esemény előtt. Úgy gondolták ez egy kivételesen eset volt, de a fürdőzők biztonságára a cápák egyáltalán nem jelenthetnek veszélyt, és kizártnak tartották, hogy egy cápa elég erős legyen egy ember szétmarcangolásához.

Az ókori mediterrán tengerészek történeteiben egyébként már több cápatámadást is feljegyeztek, azonban a 20. század hajnalán ezeket egyszerű legendáknak, meséknek tartották csupán.

Véres tengerpartok

Öt nappal később azonban a horror folytatódott. Beach Haventől 60 kilométerre a 27 esztendős, svájci származású Charles Bruder, az éppen szokásos úszását igyekezett megejteni, amikor egy „emberevő” a parttól körülbelül 120 méterre hirtelen megtámadta, és leharapta a bal lábát térd felett, valamint a jobb lábát térd alatt.

Az életmentőknek sikerült partra vonszolniuk a megcsonkított Brudert, akinek látványától egy nő menten elájult. A férfin már senki sem tudott segíteni.

Ezt követően védőhálót telepítettek a fürdőzők védelmére több partszakaszon is, valamint a parti őrség hajói állandó járőrözésbe kezdtek, a következő támadást azonban így sem sikerült kivédeni, amelyre július 12-én került sor. A 11 éves Lester Stillwell társaival a népszerű Matawan Creek-i fürdőzőhelyen úszkált, amikor hirtelen egy árny emelkedett ki a vízből, és a gyomránál megragadva lerántotta a fiút a mélybe.

A többi megriadt gyermek segítségért szaladt, a helyiek egy 24 éves szabó, Stanley Fisher vezetésével egy csónakból kutattak a fiú után, majd több perces keresés után megtalálták holttestét. Mikor a szabó megpróbálta a csónakba emelni a testet, a gyilkos állat ismét megjelent, és letépte a fiatalember jobb lábát. A többiek kétségbeesetten kieveztek a partra, és bekötözték Fischer sebeit, az életét azonban már nem tudták megmenteni.

Alig fél órával a Fischer elleni támadást követően a 12 esztendős Joseph Dunn lábát harapta meg egy cápa szintén a matawani öbölben, azonban a fiú túlélte a támadást.

A gyilkos cápa

A történtek után elsőszámú közellenség lett a gyilkos cápa New Jersey partjainál, fejére 100 dolláros vérdíjat tűztek ki. Ezt követően viszonylag gyakran lehetett vasvillával, szigonnyal, dinamittal vagy éppen sörétes puskával felszerelkezett helyieket látni, amint a sekély vizet kémlelik, és a legkisebb mozgásra lőnek vagy robbantanak.

Ezt követően már senki sem merte azt állítani, hogy a cápák ártatlan, az emberre veszélytelen jószágok, a támadások után gyakran hívták az állatokat emberevőknek. Még a legszkeptikusabb tudósok is elismerték, hogy nem kell kételkednünk az ókori történetekben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik