A vállalkozó kedvű Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban ostrom alá vette Bécset, ám amikor I. Lipót mellett Sobieski János lengyel király és számos német uralkodó is harcba lépett, fordult a kocka. A keresztény koalíció nem csupán visszaverte a török seregeket, de ellentámadásba lendült, és elfoglalta Párkányt. XI. Ince pápa megszervezte a Szent Ligát, amelybe belépett Velence, Lengyelország, és a Német-római Birodalom, majd 1686-ban Oroszország is – írja a Rubicon.hu.
A szövetségesek különböző hadszíntereken – a lengyelek Moldvában, a velenceiek a tengereken, a Habsburgok Magyarországon – összehangolt támadást indítottak az oszmánok ellen. Magyarország hivatalosan – mint önálló hadviselő fél – nem vett részt a háborúban, az ország nemesei, a végvári vitézek és a könnyűlovas hajdúk révén számos önkéntest adott a keresztény koalíció számára. Buda 1686-os ostrománál például a keresztény sereg egyötödét a magyar harcoló alakulatok tették ki olyan tisztek vezetésével, mint például Bercsényi Miklós vagy Bottyán János, azaz Vak Bottyán.
80 ezer katona
Az 1686-os támadás előtt a Szent Liga seregei egyszer már megpróbálkoztak a magyar királyi székhely visszavételével, és Esztergom, Vác, Visegrád és Pest elfoglalása után, 1684. július 14-én körbezárták Buda várát. Az ostromot akkor – 34 000 katona élén – Rüdiger von Starhemberg vezette, de a 10 000 védő egészen 1684 novemberéig kitartott, és visszavonulásra kényszerítette a járványoktól sújtott, demoralizált keresztény haderőt.
Két évvel később Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel bajor választófejedelem már 80 000 katonával vonult az ősi magyar főváros alá, melyet a hetvenedik életévén túl járó Abdurrahman pasa ezúttal is a végsőkig akart védelmezni. A várban körülbelül 15 000 fős török haderő gyűlt össze, ehhez járult még hozzá a Budán élő zsidóság támogatása, akik a keresztény uralom alatt várható pogromok ellen, és a törökök idején tapasztalt nagyfokú tolerancia védelmében szálltak harcba a pasa oldalán.
A Szent Liga seregei június 12-én közelítették meg Buda várát, és hat nap után megkezdték az erődítmény ostromát. A két és fél hónapig tartó harc során a keresztények legyőzték az 50 ezer fős török felmentő sereget is, míg végre szeptember 2-án
Örömmámor és vérengzés
Buda visszafoglalását követően a győzelem kevésbé dicső pillanatai következtek, a Szent Liga harcosai ugyanis vérengzésbe kezdtek a várat korábban védő törökök és zsidók ellen, a hadifoglyok egy részének életét pedig csak a fővezérek erélyes közbenjárására kímélték meg. Európa ugyanakkor a győzelem hírére örömmámorban úszott, XI. Ince pápa Buda visszafoglalásának napját azonnal keresztény ünneppé nyilvánította. A felszabadulás egyedüli negatívuma az volt, hogy az 1699-es karlócai békéig zajló háború után Magyarország nem lett újra függetlenné, a koronát birtokló Habsburgok annak területét meghódított tartományként kezelték, és eszerint próbálták betagolni birodalmukba is.
Az ősi királyi székhely felszabadítása ugyanakkor olyan hatást gyakorolt a magyar rendekre, hogy hálából a következő évi pozsonyi országgyűlésen elfogadták a dinasztia örökösödési jogát Magyarországon, és hatályon kívül helyezték az Aranybulla híres ellenállási záradékát is.
