Bourbon-Pármai Zita, IV. Károly magyar király felesége, Magyarország történetének utolsó királynéja 131 éve, 1892. május 9-én született. A hercegnő az olaszországi Pianore kastélyban látta meg a napvilágot, gyermekként kiváló neveltetésben és színvonalas oktatásban részesült: már egészen fiatalon elsajátította az olasz, francia, német, angol és portugál nyelvet – írja a Rubicon.
Az utolsó magyar királyné
Később rövid ideig a Wight-sziget egyik kolostorában folytatta tanulmányait, ahol a párás klíma miatt megbetegedett, ezért édesanyja gyógykúrára küldte őt a csehországi Franzensbadba. Itt találkozott az ifjú Károly főherceggel, aki ezredével Csehországban állomásozott, és a két fiatal között szerelem szövődött.
A 23 éves főherceg 1911 nyarán eljegyezte Zitát, majd októberben, az alsó-ausztriai Schwarzauban esküvőjüket is megtartották. A következő esztendőben a fiatalasszony – Ottó személyében – fiút szült, majd 1922 nyaráig további négy fiú- és három leánygyermeknek adott életet. Miután 1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst, Károly főherceg lett a korona várományosa, amelyet 1916. december 30-án a fejére is helyeztek, Zitát pedig királynévá avatták.
Olaszország hadba lépése után származása miatt a közvélemény támadásainak kereszttüzébe került.
A királyné számos gesztussal próbált rokonszenvet ébreszteni magyar alattvalóiban: koronázási esküjét magyarul mondta el, gyermekeit a magyarul is megtanította imádkozni, 1918 őszén pedig a család néhány hétre Gödöllőre érkezett, ám a Monarchia összeomlása miatt a látogatás idő előtt véget ért.
Menekülés és halál
Október végén IV. Károly arra kényszerült, hogy visszatérjen a forrongó Bécsbe, ahonnan 1919-ben angol antant csapatok kísérték át Svájcba az uralkodói családot. A királyné az alpesi országban is aktív szerepet vállalt férje politikájában: IV. Károly második visszatérési kísérlete idején például Zita szintén Magyarországra utazott, így a vesztes budaörsi csata után ő is a kormányzóhoz hű csapatok fogságába került.
Magyarországon 1921-ben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, ezt követően IV. Károly és családja lakóhelyét az antant hatalmak az Atlanti-óceánon található Madeira szigetén jelölték ki, ahol az egykori király 1922. április 1-jén spanyolnáthában életét vesztette.
Az özvegy és gyermekei ezután Spanyolországban, majd Belgiumban telepedtek el, ám a második világháború kitörése és Hitler 1940-ben megindította nyugati hadjárata miatt, a család ismét költözködni kényszerültek. Zita gyermekeivel a náci csapatok elől Franciaországba, majd Portugáliába menekült, ahonnan Kanadába utazott.
Zita a második világháború alatt és után segélygyűjtő akciókkal igyekezett segíteni egykori alattvalóin. A háború után újra Svájcra költözött az idős királyné, és férje, a „békecsászár” szentté avatásáért kampányolt, illetőleg igyekezett gondoskodni népes családjáról.
A Monarchia utolsó uralkodójának hitvesét 1989. április 1-jén, a bécsi kapucinusok kriptájában helyezték végső nyugalomra. Az osztrák kormány hozzájárult, hogy Zita temetési szertartását az ősi Habsburg tradíciók szerint végezzék el, a királyné szíve pedig a muri apátságba, IV. Károly szíve mellé került.
