Futószalagon gyilkolják Magyarországon a ragadozó madarakat

Úgy tűnik, nincs megállás a ragadozómadár-mérgezésekben, április közepén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) munkatársai tíz védett madár (egerészölyvek és barna rétihéják) tetemeit találták meg, pusztulásuk oka csirkehúsba rejtett méreg volt. A ragadozómadár-mérgezések 2005-ös felfutása óta, a jelenség felszámolására indított, immáron három európai uniós LIFE program ellenére is évről évre többször visszatérő jelenségről van szó. A természetben okozott kár felbecsülhetetlen.

Minden ilyen és hasonló tett – kétszázezer forintot meghaladó természetvédelmi kár esetén – a jog szerint bűncselekmény. Természetkárosítás, állatkínzás, orvvadászat és méreggel való visszaélés lehet a vád, miközben fokozottan védett faj elpusztítását a Btk. önmagában szabadságvesztéssel szankcionálja. Mi motiválja az elkövetőket? Milyen kirívó esetek voltak, és eddig milyen ítéletek születtek? Orbán Zoltán ornitológussal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjével beszélgettünk, és megkerestük Földvári Attilát, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) szóvivőjét, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársát.

Több ezer állatot pusztítottak el

A Bulgáriából átlátogató, a kihalás szélén lebegő jeladós barátkeselyű kilövése, majd a Svájcból indult, ugyancsak nyomkövetővel ellátott farkas elpusztítása hallatán a jogos felháborodásba gyakran vegyül az „ez Magyarország!” sóhaj. Más óvja, védi, örül neki, ám ahogy átlépi a magyar határt, a ritka, védett állatnak befellegzett. Az igazság azonban az, hogy a jelenség világszerte létezik: „Amíg vannak olyanok, akik vélt vagy valós károkkal kötik össze a ragadozók jelenlétét, addig az önbíráskodás is jelen van. Még a fejlett állatvédelméről híres Nagy-Britanniában is előfordulnak ragadozómérgezések” – mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán. A magyar adatokkal szembesülve mégis hitetlenkedve fogjuk a fejünket:

2005 óta 2482 mérgezés áldozatául esett madárról és emlősről, köztük 288 fokozottan védett sasról tudunk: 128 parlagi sas, 156 rétisas, 3 szirti sas és 1 békászó sas. A természetvédelmi kár egyre inkább megközelíti a félmilliárd forintot.

Hiába alkalmaz az MME és a KNPI is méreg- és tetemkereső kutyás egységeket, a fenti számok még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mennyi lehet a valóságban? Kétszer ennyi? Tízszer ennyi? Megbecsülni sem tudjuk. És ha mellé tesszük a mérgezésekben elpusztult nem védett madarakat, emlősöket a szarkáktól a rókákon át a kutyákig, macskákig, további sok-sok ezer kínhalált halt állatról van szó.

A több százmilliós, a valóságban netán milliárdos természetvédelmi kár is csak jelzésértékű. Egy parlagi sas természetvédelmi értéke például egymillió forint. Tegyük fel, valaki elpusztít két példányt, elfogják, rábizonyítják és kétmillió forint megfizetésére kötelezik: ettől a két madár nincs többé, nem szaporodik, a faj újabb lépéssel közelebb került a kihaláshoz.

Elviszi a fácánjukat?

A szürke farkas kilövéséhez hasonlóan nemzetközi visszhangot váltott ki 2021 tavaszán egy jeladós barátkeselyű elpusztítása. Rendkívül ritka madár, Európából szinte teljesen kipusztult, de Spanyolországban sikerült stabilizálni az állományt, ma az Ibériai-félszigeten és a Balkánon vannak fészkelő párok. Az Ichera nevű jeladós példány Bulgáriából érkezett hazánkba, élete egy gyümölcsösben ért véget Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében.

A nyomozás kiderítette, a bűncselekményt egy kisvárdai vendégvadász követte el a terület hivatásos gyürei vadászának tudtával és engedélyével – itt írtunk erről bővebben. Fény derült arra is, hogy a hivatásos vadász két társával együtt további állatok megöléséért felelős, négy csapdával befogott egerészölyv elpusztítását sikerült bizonyítani. A ragadozók tetemeit kazánban égették el, vagy forgalmas útszakaszra dobták, hogy haláluk gázolásnak tűnjön. Bár ez pont nem mérgezés, mégis azért részleteztük hosszabban, mert a rendőrségtől tudjuk, mivel indokolták tettüket:

azért ölték a ragadozókat, mert azok gyérítették a fácán- és tőkésréce-állományt.

Kezdjük ott, hogy a védett állatok nem képezik a vadász vagy a vadásztársaság tulajdonát, állami közkincsnek számítanak, de nem is ez a lényeg. Orbán Zoltán kiemeli, hogy az eddigi öt kiemelt ügy hat gyanúsítottja közül egy agrárgazdálkodó, öt vadász, indítékuk pedig – miként fent is látszik – az őket ért vélt gazdasági kár.

A helyi szinten vágyottnál esetleg alacsonyabb apróvadállományért azonban nem a ragadozókat terheli a „felelősség”, hanem leginkább a nagyüzemi mezőgazdaságot, amely felszámolta élőhelyüket.

Elképesztő mennyiségű méreg

Az eddigi legmegdöbbentőbb eset a turai Szent András Dombi Vadásztársaság területén történt 2021 nyarának végén. Itt 140 mérgezett csali és 118, a méregtől elpusztult állat teteme került elő két hónap alatt. Az áldozatok nagy része védett barna rétihéja volt, de olyan fokozottan védett fajok is áldozatul estek mint a rétisas, barna kánya és hamvas rétihéja. A kijuttatott növényvédőszer koncentrációja minden eddigi esetet sokszorosan felülmúlt, az MME szerint ilyen dózis mellett csak a szerencsének köszönhetjük, hogy emberi életet nem követelt a bűncselekmény.

Az esetről annak idején videóriportban számoltunk be, amelyen az MME Méreg- és Tetemkereső Kutyás Egységének munkájába is bepillantást nyertünk:

Kisebb horderejű, de annál szomorúbb a 2020 augusztusának közepén történt illegális mérgezés Békés megyében, amelynek egy egész parlagi sas család esett áldozatul: két öreg madár és két frissen kirepült fiókájuk. Mivel a csalétkeket a sasfészek közvetlen közelében helyezték ki, ezért nem kizárható, hogy az elkövetők szándékosan a sascsaládot vették célba – itt írtunk erről bővebben.

És a büntetés?

A sort szinte a végtelenségig folytathatnánk. Minden napvilágra kerülő eset komoly felháborodást vált ki, a közvélemény elrettentő erővel bíró büntetést követel az elkövetők számára. Nyugaton hasonló esetekben előfordulnak letöltendő börtönbüntetések és több tízmillió forint értékű bírságok, ezek visszatartó hatása nyilván erősebb, mint a hazai gyakorlat, amely

eddig legfeljebb felfüggesztett börtön- és enyhébb pénzbüntetésben merült ki.

A jogi lehetőség hazánkban is megvan letöltendők kiszabására, amennyiben a bíróság ezt indokoltnak találja, de Orbán Zoltán szerint fontos azzal is tisztában lennünk, hogy külső, például lakossági nyomásgyakorlásnak nincs létjogosultsága, mivel „ítélethozatalkor a bíró egyedül a jogszabályokat és a bizonyítékokat veszi, veheti figyelembe”. Példaként, a teljesség igénye nélkül nézzünk néhány régebbi, immár lezárt ügyet:

• Bács-Kiskun vármegyében 2013-ban egy hivatásos vadásztól egy borz és három barna rétihéja mérgezett teteme került elő, valamint 30 darab, méreggel injektált tojás. A bíróság két év próbára bocsátotta, illetve 50 ezer forint vadvédelmi bírság és 58 242 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
• Jász‐Nagykun‐Szolnok vármegyében ugyancsak 2013-ban elpusztult legalább két parlagi sas és egy barna rétihéja, valamint találtak egy mérgezett csalétket is. Két hivatásos vadász ült a vádlottak padjára, első fokon az elsőrendű vádlottat 500 ezer, a másodrendűt 600 ezer forint pénzbüntetésre, e mellett mindkettejüket 39 635 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a bíróság.
• Heves vármegyében 2015-ben egy hivatásos vadásznál egy parlagi sas, két kékes rétihéja, egy barna rétihéja, egy karvaly, egy héja, egy egerészölyv, egy erdei fülesbagoly, egy vetési varjú és egy mókus friss preparátumát találták. Másodfokon egy év három hónapra ítélték két évre felfüggesztve, két évre eltiltották a vadász foglalkozás gyakorlásától, illetve 126 490 forint bűnügyi költség és 800 ezer forint természetvédelmi bírság megfizetésére kötelezték.
• Bács-Kiskun vármegyében 2015-ben egy kacsatartó-telep körül történt illegális mérgezés során 14 egerészölyv, három róka, egy kutya és 12 kacsa-csalétek került elő. Itt egy házkutatás során sikerült a méreganyagot is megtalálni, a nyugdíjas gazdálkodó elkövetőt másodfokon a bíróság természetkárosítás vétsége miatt pénzbírságra, illetve egy év 7 hónap szabadságvesztésre ítélte három év próbaidőre felfüggesztve.

Együttműködésre kérik a vadászokat

Földvári Attila lapunknak elmondta, hogy a vadásztársadalom túlnyomó többsége ma már túllépett a „minden ragadozó ellenség” gondolkodásmódon. Nyilván lehetnek kivételek, de a probléma semmiképp nem rendszerszintű, ami abból is látszik, hogy ha az esetszámot összehasonlítjuk a vadászterületek több millió hektáros kiterjedésével, csaknem másfélezer vadgazdálkodó szervezettel és a magyar vadászok 70 ezres létszámával. Az esetszámok aránya alacsony.

Az illegális mérgezésekkel, védett fajok egyedeinek kilövésével kapcsolatban a hivatalos vélemény a Nimród vadászújság 2022 márciusi számából derül ki. Pontosabban abból a felhívásból, amely Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke és Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnökének aláírásával jelent meg a lapban.

Többek között ezt írják: „Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy mind a vadállomány és az élőhely védelmének érdekében, mind a vadászat-vadgazdálkodás társadalmi megítélésének javítása végett tegyenek meg mindent az esetleges mérgezések megakadályozása érdekében. Amennyiben ilyen esetet tapasztalnak vadászterületükön, haladéktalanul értesítsék a rendőrséget és a vadászati hatóságot. Ha a mérgezés védett fajt érint, kérjük, hogy minden esetben értesítsék az illetékes nemzetipark-igazgatóságot is” – a teljes szöveget ide kattintva olvashatja (7-8. oldal).

A felhívás emellett kiemeli, hogy a természetkárosító cselekmények visszaszorítása érdekében a Btk-n is szigorítottak. Jelenleg akár egytől öt évig terjedő szabadságvesztés lehet a természetkárosítás büntetési tétele – a részleteket itt olvashatja a 242. §-ban –, egy 2022. január 1-jén életbe lépő kiegészítés ugyanilyen szankciót tesz lehetővé az illegális mérgezések elkövetőivel szemben. A hivatalos állásponttal kapcsolatban ehhez nyilván nincs mit hozzátenni.

Saját szankciók

A svájci farkas kilövése kapcsán az OMVK leszögezte, hogy a bírósági ítélettől függetlenül akár annál súlyosabb szankció is születhet egy etikai eljárás eredményeként. Ez a bírósági eljárástól függetlenül lefolytatható, és eredményeként az elkövetés mértékéhez arányosított szankciót szabhatnak ki. Mérgezéses ügyekben ilyesmire eddig nem volt példa, ugyanakkor a lehetőség adott.

A vadászkamarát nem köti a bírósági ítélet, az Etikai Szabályzat külön belső szabályzat, saját szankciókkal. Ha az alkalmazása más, magasabb rendű jogszabályoknak megfelel, akkor lehet súlyosabb a büntetés, amely kiegészíti a bírósági ítélettel alkalmazott szankciót

– mondja Földvári Attila. Hozzáteszi: a közelmúltban történt is egy eset (idényen kívül lőttek szarvasbikákat), amellyel kapcsolatban a vadásztársaságot szankcionálta a vadászati hatóság, az érintett vadászatvezető viszont a kamarától kapott büntetést. Jelesül kizárták a szervezetből, és mivel a tagság kötelező, a vadászati jogosultságát is elvesztette.

Igaz ugyanakkor, hogy ítélet nélkül nincs bűnös. Illetve ha az illetőnek lejár az eltiltása, és újra kérelmezi vadászjegye kiadását, a kamara ezt csupán etikai indokkal nem tagadhatja meg. A szabályzat szerint a kizárás után két évig nem vehető fel újra kamarai tagnak az elkövető, és ez a legszigorúbb büntetés. Azonban ha az úgynevezett joghátrány megszűnik, az OMVK-nak már az egyenlő bánásmód elvét kell alkalmaznia, hivatalosan senkit nem bélyegezhet meg.